A varázslatos Verista operagálától, a remek századfordulós Pannon évadkezdésen, hiánypótló török és lengyel zenekari koncerten át egy katartikus szólóhegedű-estig és Mozart Rekviemig.

 

clip_image002

Változó – hol rossz, hol jó – egészségi állapotomtól függően tudok részt venni a pécsi zenei élet hangversenyein, így a 2018. szeptemberi-októberi koncertek közül is csak néhányról, de annál jelentősebbről tudok „Koncertvisszhangot” átnyújtani Tisztelt Olvasóimnak, szokás szerint jobbnál jobb youtube linkkel fűszerezve írásomat.

Az első koncert, amit módomban volt meghallgatni, az a Filharmónia idei Mester-bérletét nyitó Verista Operagála volt, melyre szeptember 7-én, este a Kodály Központban került sor, ahol a Magyar Állami Operaház három kiváló szólistája, Létay Kiss Gabriella szoprán, László Boldizsár tenor és Kelemen Zoltán bariton énekeltek Pécsett többnyire csak nagyon ritkán hallható olasz operaritkaságokat és néhány slágert. Ez utóbbinak az is oka, hogy ez a műsor tudatosan kihagyta Giacomo Puccini műveit a sorból, ami nem biztos, hogy maximálisan helyes döntés volt, még akkor is, hogyha egy Puccini verista keresztmetszet keretei messze meghaladtak volna egy teljes koncertet.

Másrészt a pécsi zenei életben viszonylag ritkák az ilyen operagála jellegű műsorok, ez alól talán csak a pécsi operatagozat 5-10 évente sorra kerülő jubileumai a kivételek.

clip_image004

Rátérve az Operaház főzeneigazgatója, az egyetemi tanítás révén Pécshez is szorosan kötődő, Kocsár Balázs által öszeállított műsorra, Ruggiero Leoncavallo(1857-1919) Bajazzókjának 3 sláger részletében, a Prológban, a Madárdalban és Canio „Kacagj Bajazzo” áriájára, a Magyar Állami Operaház Zenekara mindháromban megmutatta, hogy ezen az estén tőlük mindent maximálisan megkaphatunk, amit egy ilyen erőteljes, és sokszínű műsorban elvárni lehet egy operai feladatokra épülő zenekartól.

clip_image006

A Prológban megbízható, szép hangon hallhattuk Kelemen Zoltántól Tonio a „verizmus programbeszédének” is tartott gondolatait, melyet az est folyamán végig vetített magyar feliratozás révén a művészi megszólaltatással párhuzamosan, szinte azonnal követhettünk. Mi most a kiváló amerikai bariton, Robert Merrill előadásában halljuk a Prológust

Nedda Madárdalát Létay Kiss Gabriella igazán „szárnyaló” átéléssel és hangi szépséggel énekelte, míg László Boldizsár hasonlókvalitásokat mutatott fel Canio áriájában, ha talán a figura elesettségét még kevéssé hozta is. Pietro Mascagni(1863-1945) Parasztbecsületéből Turridu „Búcsú az anyától” címen ismert áriáját hasonlóan magas színvonalon adta elő, s itt a szerep átélésében is saját maximumát is hozta László Boldizsár. Mi most Jonas Kaufmann 2011-es a Berlini Waldbühnén készült felvételét ajánljuk meghallgatására-tekintésre.

clip_image008

A zenekar pedig ezúttal a népszerű Intermezzo szépen megformált előadásával mutatta fel finoman lírai játékát. Alfio áriájában pedig Kelemen Zoltán baritonjának egy újabb karakterét ismerhettük meg, illúziót keltően. Itt – némileg érthetően – az ostorcsattogás hiányzott kissé Alfio, a fuvaros belépőjéből.

clip_image010

A következő blokkban, melyben a Verdi Otellójának és Falstaffjának szövegkönyvét író Arrigo Boito (1842-1918) Mefistofele című operájának 3 részletét hallhattuk, melynek eredeti címe Faust lett volna, ám Gounod műve iránti tiszteletből Mefistofele lett a cím, a drámai baritonáriába és annak végén van egy karakteres füttymotívum, mely ezúttal előadatlan maradt, így ez csökkentette Kelemen Zoltán kissé visszafogottabb, de azért a karakter lényegét megjelenítő teljesítményének értékét. Amint Kocsár Balázstól a koncertvégi gratulációnál megtudtam az operaházi bariton azon a szinten nem tud fütyülni, amit itt a szerep megkíván, de például Samuel Rameynek is más fütyül a háttérből, míg világhírű német kollégája Brynn Terfel füttyösként is kiváló.

Boito Mefistofele című operájában aztán hangjának lírai színeit kibontani engedő lehetőséget kapott Faust áriájában László Boldizsár, akit most Joseph Calleja Bajor állami operaházbeli felvétele után mi most a Pécsett 2012-ben a Kodály Központban énekelt Tosca Levéláriával idézünk meg.

clip_image012

Arra, hogy az est igazi főszereplője Létay Kiss Gabriella lesz – akit már sok szép szerepben hallhatott a Pillangókisasszonytól az Angelica nővérig a fővárosi közönség – Pécsett első alkalommal fellépve a Mefistofele Margit áriájában kápráztatta el a közönséget hangjának lírai színekben való hihetetlen gazdagsága mellett, mélyen átélt drámaiságával is. Szerencsénkre a neten található egy felvétel, melyen 2010-ben épp ezt az áriát énekli a kiváló szoprán.

Aztán a szopránvarázs folytatódott a Verista operagála második felében is, melyet Létay Kiss Gabriella nyitott, Alfredo Catalani (1854-1893) La Wally című operájából a címszereplő áriájának egészen káprázatos előadásában, melyet mi most Anna Netrebko 2007-es párizsi előadásának felvételével igyekszünk felidézni, higgyék el cseppet sem túlzóan, talán csak Netrebko hangjának bársonyosan puha mélysége az, amiért még dolgoznia kell a magyar szopránnak.

clip_image014

Az utolsó előtti blokk zeneszerzője Amilcare Ponchielli(1834-1886) volt, aki többek között Mascagni, Puccini és Leoncavallo tanára is volt, s most ragyogó mesterségbeli kvalitásairól főműve, a Victor Hugo drámája nyomán írt Boito szövegkönyvre 1876-ban komponált Giconda két részletével győződhettünk meg, az Enzo románca című lírai színekben gazdag, de spintós csúcsokat is megkívánó áriájában egészen kiválóan adott elő László Boldizsár – melyet mi most B. Nagy János Medveczky Ádám vezényelte lemezfelvételéről idézünk meg –, majd pedig az Operaház zenekara adta elő Kocsár Balázs a ragyogó hangszerelést ihletetten kibontani engedő vezényletével az opera sokak által feldolgozott zenekari sláger részletét, az Órák táncát hallhattuk. Mi most a Philharmonia zenekar előadásában halljuk, Herbert von Karajan vezényletével.

Minden jó, ha a vége jó! Na, de ennek a Verista Operagálának nemcsak a vége volt nagyon-nagyon jó, de amit addig hallottunk az is! S mégis az est fénypontja és „megkoronázása” az utolsó négy műsorszámot tartalmazó blokk volt, melyben Umberto Giordano(1867- 1948) Andrea Chénier című 1896-ban a francia forradalom idején élt és mindössze 32 évesen kivégzett költő életének állít a zene által halhatatlanná lett emléket. A népszerűségben és drámaiságban, patetikus és hősi, szenvedélyes hangvételben Puccini operáival vetekvő Andrea Chénnierből Gerard monológját Kelemen Zoltán énekelte kellően értelmezett hazafias forradalmisággal, bár egy kissé hősiesebb hang még emelte volna előadása értékét.

clip_image015

A címszereplő, Chénier, a tenorok nagy kihívásának számító áriáját László Boldizsár az esten rá jellemző magas színvonalon abszolválta, Maddalena La mamma morta (A mama meghalt) áriájában pedig Létay Kiss Gabriella énekelt az esten őt végig jellemző magas színvonalon, melyet az opera finálé-duettjében László Boldizsárral koronáztak meg olyan magas színvonalon, mely nemcsak a krónikásból váltotta ki a „brávót!”. S ebben az Operaház Kocsár Balázs kezei alatt nagyszerűen és hatásosan játszó zenekara mellett az Övék a legfőbb érdem, s főként a Pécsett ragyogóan bemutatkozó Létay Kiss Gabrielláé. Talán érthető, ha a videók kiválasztásánál olyan kiválóságok legendás felvételeivel igyekeztem kedvezni Tisztelt Olvasóimnak és magamnak is,

mint Luciano Pavarotti, Marton Éva, José Carreras és a most, 2018. október 6-án, 85 éves korában elhunyt Montserrat Caballé, a végén pedig az operaház egyik olyan előadásáról idézem Puccini Bohéméletének fináléját, melyen Létay Kiss Gabriella és László Boldizsár voltak a főszereplők.

A Pannon Filharmonikusok szeptember 13-i hivatalos évadnyitó koncertjét Bogányi Tibor vezetőkarmester vezényelte, s ezúttal még a rá jellemző tematikus igényességnél is jobbnak ígérkezett a műsorválasztás, hiszen a 19.-20-század fordulójának monarchikus zenéjéből adott reprezentatívnak is tekinthető válogatást, Goldmark Károly, az idén 160 éve született Hubay Jenő és Gustav Mahler műveiből, melyek mind a magyar zenekultúrához is kötődnek, lévén, hogy Mahler 1. „Titán” szimfóniáját Budapesten mutatták be 1889-ben, miként Hubay Jenő 3. hegedűversenyét is 1906-ban, de Goldmark Károly A-dúr Scherzója is ez idő tájt, 1900 körül született.

clip_image017

Nos, az igazat megvallva az évad- és koncertnyitó Goldmark Károly(1830-1915) A-dúr scherzo a jó előadás ellenére sem igazán keltette fel az érdeklődésemet, s amolyan fiatalkori zsengének véltem, kivételesen nem alaposan felkészülve a koncertre, s bár tévedtem, hiszen a viszonylag magas, 45-ös opus szám is gyanút kelthetett volna, hogy kései alkotásról van szó, de a zene maga nekem kissé invencióban szegényesnek tűnt, 9 percre elosztott két, de inkább egy tőről fakadó zenei gondolatával. Az igazat megvallva utólag azt az „értékelést” tartom mérvadónak, hogy egy 1906-os előadást leszámítva nem adták elő többet Londonban a Promenád koncertek keretében, ellentétben a hasonló karakterű és koncertfunkciójú, 1865-ös, népszerű Sakuntala nyitánnyal, melyet 24-szer játszottak eddig a Promson, de az Itáliában című 1903-as nyitányt is 16-szor, s a Sába királynője című operáját is 5-ször, a-moll hegedűversenyét pedig 3-szor.

clip_image019

Azonban így is nyújtott e szolidan wagneres, Suppésan(Könnyűlovasság), Delibes-esen(Sylvia) habkönnyű zene nyújtott lehetőséget arra, hogy a Pannon Filharmonikus muzsikusok megmutassák a nyári pihenő után is remek formájukat, hibátlan szájtartásukat (anzaccukat), így elsősorban a réz- és fafúvósoknak, utóbbiak közül kiemelten is a Tímár Judit vezette fuvolásoknak adva mutatós játszanivalót. Egy ismeretlen előadói apparátussal ajánlom e valóban ritka mű meghallgatását, az egyet-nem-értés esélyét is meghagyva Tisztelt Olvasóimnak.

clip_image021

A „magyar hegedűs iskola” világhírű megalapítója, Hubay Jenő olyan kiválóságokat adott a világnak, mint az Angliában letelepedett Bartók-partner Arányi Jelly, a Belgiumban működött Gertler Endre, Geyer Stefi – Bartók első nagy szerelme és fiatalkori hegedűversenyének ihletője –, Szigeti József – Bartók partnere Amerikában – a Bartók „nagy” hegedűversenyt bemutató Székely Zoltán, a magyar zene amerikai hegedűs propagátora, Telmányi Emil, Zathureczky Ede – akinek egyik utolsó magyar tanítványa volt Gyermán István – és a fiatalon elhunyt csodagyerek, Vecsey Ferenc(1893-1935), akinek Sibelius mellett Hubay Jenő is ajánlotta 3. g-moll hegedűversenyét, melyet Londonban 15 évesen játszott a szerző vezényletével hatalmas sikert aratott koncerten az ifjú magyar titán.

clip_image023

Most pedig napjaink egyik Baráti Kristóf és Kelemen Barnabás mellett is a legkiválóbbak között jegyzett, még mindig ifjú, 32 éves magyar hegedűse, Banda Ádám játszotta el káprázatosan ezt a rendkívül nehéz, virtuóz, ugyanakkor érzelmes líraisággal teli versenyművet, úgy, hogy az felejthetetlenül beleivódott a pécsi közönség szívébe és emlékezetébe.

clip_image025

Banda Ádám – aki csak névrokona Banda Ede(1917-2004) kiváló gordonkaművésznek – a két szélső, gyors tételben úgy tudott könnyedén és lehengerlően virtuóz lenni, hogy mindig megőrizte maximális precizitását és játékának tisztaságát, mely különösen a lassú tételben mutatta fel hegedűhangjának minden szépségét. Talán nem túlzunk, hogy első sorban neki köszönhető, hogy a versenymű felmutatta Hubay versenyművének Mendelssohnhoz és Schumannhoz mérhető szépségeit.

clip_image027

De a Bogányi Tibor által jól összefogott pécsi zenekar is tökéletes partnerként mutatta fel a szólistához maximálisan alkalmazkodni tudó, itthon a kritika által is méltán kiemelt ragyogó kvalitásait, melyben a korábban is említett réz- és fafúvóskaron túl a teljes vonóskar is kiváló teljesítménnyel csatlakozott.

Mi most először a norvég hegedűművésznő, Ragin Wenk-Wolff előadásában halljuk Hubay versenyművét, majd Banda Ádám előadásában a Hejre, Kati dallamát feldolgozó csárdajelenetet, egy 2010-es hanoi koncert ráadásaként, ahol sérülten játszotta 2perc16mptől, végül Hubay Jenő hegedül.

clip_image029

Gustav Mahler(1860-1911) közvetlen Budapestre érkezése előtt kezdte komponálni I. – Jean Paul regényének címét alcímül választó – „Titán” szimfóniáját, melyhez azonban az inspirációt a Carl Maria von Weber unokájának felesége iránt érzett szerelem adta, hiszen Mahler Weber befejezetlenül maradt „A három Pinto” című operájának befejezésén dolgozott, a család vendégszeretetét élvezve.

S bár valóban kölcsönösen „fellobbant a szerelem lángja”, az unokameny, Marion Weber mégsem hagyta ott férjét, aki egy kis „fegyveres hadonászó jelenetet rendezett”, amikor asszonykája búcsúzóul kikísérte a szerelmes komponistát a vasúti pályaudvarra. Nos, hogy miért fontos mindez? Mert tulajdonképpen ennek a be nem teljesedett szerelemnek köszönhetjük, hogy Mahler elindult a szimfóniaírás útján.

clip_image031 clip_image033

Mahler I. szimfóniája ugyanis inkább követi ennek a jelentős életeseménybeli történésnek lelki útját, mintsem a német koraromantikus Jean Paul regényének történéseit Budapesten befejezett és 1889. november 20-án bemutatott Titán szimfóniájában, mely akkor még 5 tételes volt, szemben a néhány évvel későbbi, végleges, 4 tételes változattól.

Az ősbemutatón a következő programismertető jelent meg a műről:

1. rész: Az ifjúság napjaiból: „ifjúság, gyümölcsök és tövisdarabok”

1.Végtelen tavasz. Ez a természet ébredését ábrázolja a legkorábbi hajnaltól.

2.Blumine (Virág) fejezet (Andante)

3.Dagadó vitorlákkal (Scherzo)

II. rész: Commedia umana(Emberi színjáték)

4.Csütörtököt mondott. Gyászinduló Callot modorában

5.Dall’inferno al Paradiso (A Pokoltól a Paradicsomig) Egy mélyen megsebzett szív hirtelen megnyilvánulása

clip_image035

Ha nagyon röviden akarnám – s miért ne tegyem, mint Mahler elkötelezett híve, aki megdöbben, hogy komoly muzsikusok sincsenek tisztában ezzel a háttérprogrammal – akkor a következőképp „fordítanám le” ezt a programot az előbb már vázolt szerelmi történéssel kapcsolatban.

Az első tétel „végtelen tavasza” az ébredő természet mellett a komponista lelkében ébredező szerelmet ábrázolja, míg a Blumine tétel a szerelmes férfi érzései „virágának” átnyújtása a szeretett nőnek, a „Dagadó vitorlák” pedig a szerelmi mámoros férfit ábrázolja, aki még nem sejti, hogy „Csütörtököt mondott”, s így jut el a „Pokoltól a Paradicsomig”.

clip_image037

E két utóbbi tétellel kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy a Gyászinduló a nálunk „János bácsi keljen fel” címen ismert francia dal parodisztikus felhasználásán alapul, s egyben egy osztrák festő, Callot Ausztriában jól ismert, „A vadász temetése” című zsánerképének modorát idézi, amikor is az erdő állatkái elkísérik a vadászt utolsó útjára. Mahler e kettősségben saját maga kudarcát önironikusan ábrázolja, melyhez a közép-európai zsidó klezmer zenét is felhasználja humoros funkciót adva neki. Azt már végképp csak kettős zárójelben jegyezzük meg, hogy Szabó István 1966-os Apa című filmjében is épp ezt a klezmeres részletet idézi a harcias hősként idealizált apa iránti érzések önironikus megjelenítésénél.

clip_image039

Az ezt szünet nélkül követő zárótétel Pokoltól a Paradicsomig programja Mahler vigasza, melyben a szerelmi téren átélt „Pokol” fájdalmát a Händel Messiásának Halleluja kórusából, a basszus fugató kezdősorából vett idézettel vigasztalja Magát: Mit törődsz e fájdalmakkal? Hiszen – és itt a zseniális magyar fordítást idézem – „És Országának nem leszen vége” Azaz az Isten országának végtelenségébe vetett bizalom, ami végül paradicsomi megnyugvást ad Mahlernek, aki ezt extatikus örömmel „kürtöli” világgá, akárcsak később 2. „Feltámadás” szimfóniája fináléjának zárógondolatában: „S egy élet szívverése röpít Isten elébe”, azaz földi munkálkodásunknak is van, lehet értelme Isten előtt. Vagy, hogy egy magától Mahlertől Istenre vonatkoztatott szentenciával szóljunk: Isten csak szeretetként értelmezhető!

clip_image040

Ami számomra az igazi meglepetést jelenti az az, hogy jómagam 17 éves korom óta nyilvánvaló evidenciaként tudom, hogy Mahler itt tudatosan idézi Händel Messiásából a Halleluja kórus említett témáját, erről még senkit nem hallottam, hogy ezt tudta, vagy említette volna. Hiszen például Mahler egyik legközelebbi karmester-barátja, Bruno Walter is csak „nagy kvart-témáról” beszél, s a magyar zenei élet jeleseit megkérdezve, úgy mint például Kocsis Zoltán, Howard Williams, vagy a pécsiek, például Tillai Aurél, vagy tanáraim, Ivasivka Mátyás és Várnai Ferenc sem tudtak erről, pedig Ivasivka Tanár Úr vezényletével magam is énekese voltam a Nagy Lajos Gimnázium Vegyeskarának, amikor 1972-ben elénekeltük a Halleluja kórust a már idézett magyar szöveggel. Ez az epizód csak azért fontos, mert Mahler szimfóniája fináléjában – ellentétben Beethoven Missa Solemnisének csak citátumszerű idézetével – formaalkotó funkciójú szerepet kapott ez a Händel-téma.

clip_image042

Ilyen hosszú zenetörténeti eszmefuttatás után, rátérve a pécsi előadásra, elsőként azt kell megemlítenem, hogy Bogányi Tibor egy olyan zseniális megoldást talált ki a Blumine tétellel kapcsolatban, mely ugyan nem egyezik Mahler eredeti szándékával, szerkezeti megoldásával, mégis lehetséges variáció, mely a mű egészének meghallgatása után meggyőzött lehetséges igazságáról!

Arról van szó, hogy Mahler a mű 2. tételének helyére tette a Bluminét, míg Bogányi a 3.tétel helyére, a Dagadó vitorlákkal Ländlere mögé, így mintegy kettéosztva a végső változat két eltérő, karakterű

tételpárjait, még jobban kiemelve azok egymáshoz való szoros kötődését. A másik különleges megoldás az volt, hogy nem az úgynevezett weimari változatot vezényelte el, miként tette azt koncerten és lemezre rögzítve is 2005-ben a pécsi zenekar, Hamar Zsolt vezényletével, hanem a sokkal egyenletesebben építkező hangszerelésű végleges változatba ágyazta be a Bluminét, s így a közönség által jobban ismert hangzásba simult bele a Blumine.

clip_image044

Kezdve akkor ezzel a tétellel, a pécsi zenekar szólamvezető trombitaművésze, az idei évadnyitó koncerten immár másodszor „az év muzsikusa” címet elnyert Solymosi Péter ezúttal is kristálytiszta intonálással és lágy puha tónussal szólaltatta meg Mahler „szerelmi gesztusdallamát”.

clip_image046

Mi most a New England Konzervatórium Ifjúsági Zenekarának koncertfelvételéről idézünk.

Ami a Mahler szimfónia egészét illeti Bogányi Tibor végig alapvetően jó tempókkal és felfogásban vezényelte és fogta össze a művet, nagyszerű csúcspontra kifuttatva a finálét, a rézfúvósok a szokottnál is jobb teljesítményére építve.

clip_image048

De a fafúvósok és a Bánfalvi Zoltán koncertmester vezette teljes vonóskar is remekül muzsikált, sok szép ihletett pillanatot és kimunkált zenei szépséget átadva a közönségnek. Magam talán egy kicsit több humort is örömmel fogadtam volna a gyászinduló, klezmeres részénél, ami talán egy kis egyénibb agogikájú tempóingadozásos játékkal elérhető lett volna, s valahogy a finálé vége is lehetett volna még extatikusabb. De ragyogóak voltak a scherzo („Dagadó vitorlákkal”) erőteljesebb, groteszk hangsúlyai, s a nyitótétel hegedűsök és fafúvósok által tüneményesen megidézett természetzenei (hang)képei.

clip_image050

A Bogányi Tibor vezényelte Pannon Filharmonikusok nagyszerű előadásához egy igazi csemegét idéznék most ide: a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának Vásáry Tamás vezényelte 1997-es koncertfelvételét, megköszönve ezt az összegészében remek évadkezdést.

Remek, jó hangulatú és színvonalas koncertet hallhattunk szeptember 14-én, a Filharmónia Magyarország rendezésében a Kodály Központban, ahol ingyenes koncerten lépett fel a Török Nemzeti Ifjúsági Filharmonikus Zenekar, alapító karmesterük, Cem Mansur vezényletével. A 2007-ben alakult együttes, legjobb tudomásunk szerint egy komoly, Törökország egészére kiterjedő castingon kiválasztott ifjú muzsikusokból áll, s akárcsak a néhány éve, 2012-ben szintén a Kodály Központban bemutatkozott Török Elnöki Szimfonikus Zenekar, ugyancsak a török zenekultúra Európában és a nagyvilágban történő bemutatását tekinti fő feladatának, török szerzők és a világ zeneirodalmának klasszikus és modern komponistáinak remekein keresztül.

clip_image052

Nos, az ifjú török muzsikusok és karmesterként is egészen kiváló vezetőjük már a műsorválasztással is nagyszerű példát mutatott fel akár a legkiválóbb felnőtt magyar zenekaroknak.

A 3 éve a Filharmónia Püspökvári Zenés Esték sorozatában egy ragyogó, a tánc köré csoportosított műsort adó együttes ugyanis ezúttal az idén 100 éve született Leonard Bernstein(1918-1990) két remekét adták elő, a napjainkban nálunk is egyre népszerűbb Candide nyitányt és az 1980-ban a Bostoni Filharmonikusok 100 éves jubileumára komponált Divertimentót, melynek ez volt az első teljes szimfonikus bemutatója Pécsett! Ami azért is meglepő, mert a mű hatalmas sikert aratott Bernstein vezényletével, 1983-ban Budapesten, 2008-ban a Hamar Zsolt vezényelte Pannon Filharmonikusok előadták Újévi koncertjükön a mű legnépszerűbb, mintegy másfél percnyi, Pulykaügetés (Turkey Trot) tételét. A Pécsi Ércbányász Koncertfúvós Zenekar pedig Szabó Ferenc vezényletével adta elő a mű fúvószenekari átiratát pécsi premierként, de az eredeti szimfonikus mű most hangzott el először Pécsett, miként a koncert második felében felhangzó Prokofjev 5. szimfónia is most csendült fel első alkalommal a baranyai megyeszékhelyen.

clip_image054

Bernstein Candide nyitányát jóleső harsánysággal szólaltatták meg az ifjú török muzsikusok, de az ifjúság szertelenségét tükröző kissé „rezesbandás” hangzás zenei precizitás szempontjából alig hagyott kívánni valót maga után, a török karmester pedig igazi latinos temperamentummal vezényelt.

Az ezután felhangzó Cemal Resit Rey(1904-1985) Instantanés – Öt kép a régi Isztambulról című 1931-ben írt kompozíciója impresszionista címei ellenére /1.Halászok vonszolják hálójukat; 2.A vak koldusasszony elhalad; 3.Eyüp galambjai; 4.Egy üres mecsetben; 5.Ünnep/ igazán modern zene volt, melyben felfedezhettük Bartók, Sztravinszkij és mások hatásait, de kétségtelenül egyéni ízzel.

Ennek illusztrálására most a mű nyitó és zárótételét idézzük a halászok hálójával és az ünneppel.

Bernstein Divertimentóját remek szólókkal és amerikaias színekkel adták elő a török ifjúsági zenekar 14 és 28 év közötti tagjai, akiknek látszott, hogy ez az amerikai szamba, blues és más Bernstein muzsikáját jellemző hangzás nem idegen világ számukra, talán csak a keringő lehetett volna légiesebb, de ennek kissé felgyorsított előadása inkább karmesteri felfogást és a fiatalok életkorához való tempóigazítást tükrözte. A mű néhány apróbb hiba ellenére összegészében ragyogó, erőtől duzzadó előadásban szólalt meg, s ezt a fiatal életkedvet és –örömöt, mely Bernstein zenéje mellett a török fiatalok muzsikálásából is áradt a közönség lelkes tapsokkal, a zenekar pedig a záró Induló ismételt előadásával hálált meg.

clip_image056

Mi most a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarának 2018 árpilisi koncertfelvételét idézzük, Andrés Orozco–Estrada vezényletével.

A koncert második felében Szergej Prokofjev(1891-1953) 1944-45-ben, a 2. világháború végén komponált 5. szimfóniáját adta elő a Török Nemzeti Ifjúsági Filharmonikus Zenekar, mely a zárótétel végét leszámítva végig drámai műben, melynek még második, Scherzo tétele is haláltánc-szerű, cseppet sem vidám zene, a műhöz illő komolysággal, zenei és kortörténeti ismerettel, élményanyaggal adott át a pécsi közönségnek.

clip_image057

Különösen az volt meglepő, hogy a fiatal török muzsikusok nem csak egyénileg voltak nagyon jók, de az egyes szólamok egységes és karakteres hangzása terén is. A lelkes tapsokat egy igazán stílszerű ráadással, Prokofjev 1921-es, A három narancs szerelmese című operájának népszerű indulójával köszönte meg a török ifjúsági zenekar, mely kiváló technikájú, precíz, de ugyanakkor temperamentumos és igényes műsorválasztást felmutató karmesterével sok magyar felnőtt zenekarnak is jó példával elöljáró hangversenyt adott ismét Pécsett, melyért nem tudunk eléggé hálásak lenni.

clip_image059

Mi most a Marinsky Színház Valery Gergiev vezényelte zenekarának 2015-ös New York-i koncertfelvételével ajánljuk ezt a 20. századi Prokofjev szimfónia-remeket meghallgatásra-tekintésre. Utána pedig a Cem Mansur vezényelte Török Nemzeti Ifjúsági Filharmonikus Zenekar 2017. karácsonyi berlini koncertjének megtekintését ajánljuk Tisztelt Olvasóinknak, melyen többek között Richard Strauss Don Juanját, Csajkovszkij hegedűversenyét, Borogyin Közép-Ázsia pusztáin című szimfonikus vázlatát és Dvorák Szimfonikus variációit adták elő az ifjú török muzsikusok.

clip_image061

Szeptember 26-án különleges hegedűs szólóestnek lehettek szem és fültanúi, akik bejutottak a PTE MK Zeneművészeti Intézet a Zsolnay Negyedben található Liszt Ferenc Hangversenytermében, ahol idén október 10-től 2019. január 19-ig egy ragyogó kamarazenei sorozatnak lehetünk részesei, s ennek nem hivatalos „felvezetéseként” hallhattuk Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművész szólóestjét, mely hatalmas sikert aratott, mind az egyetemista hallgatóság, mind a város zeneszerető és a koncertről értesülő közönsége előtt. Utoljára talán Gyermán István Liszt-díjas pécsi hegedűművész 1969-es pécsi bemutatkozó koncertje jelenthetett ilyen egyedülálló élményt egy szóló hegedűest keretében, mint Kelemen Barnabásé, aki egyébként a Pécsi Szimfonikus Zenekar Gyermán István Alapítványának egyik ezredforduló környéki hangversenyén Dvorák hegedűversenyét is előadta a kiváló pécsi hegedűművész emlékére.

clip_image063

A koncert különlegességét az adta, hogy a szóló-hegedűirodalom két talán legnagyobb kihívását, Johann Sebastian Bach(1685-1750) d-moll partitáját és Bartók Béla(1881-1945) Szólószonátáját adta elő világhírű hegedűművészünk, aki egy-egy ezeket a zenetörténeti óriásokat időben megelőző kiváló zeneszerző, ilyen összeállításban ritkán hallható hegedűs remekművét adta elő, mintegy felvezetésül, Heinrich Ignaz Franz Biber(1644-1704) Passacagliaját és Eugéne-Auguste Ysaye(1858-1931) Ballada alcímű 3. szólószonátáját.

clip_image064

A koncert első felében Kelemen Barnabás egy 1771-es eredeti (visszaépített) Gagliano hegedűn játszotta a két barokk-remekművet, míg a szünet utáni 20.századiakat a magyar államtól kapott 1742-es „Ex–Kovács Dénes” Guarnieri del Gesú mesterhegedűn, s mind a két hangszer tökéletesen megfelelt a kiválasztott műveknek és Kelemen Barnabás rendkívül szabad szellemiségű és technikájú hegedűjátékának. Már a Biber mű, de különösen Bach partitája azzal lephette meg a közönséget, hogy Kelemen Barnabás milyen az adott koron messze túlmutató invenciógazdagsággal nyúlt hozzá a barokk zenei anyaghoz, nemegyszer olyan tempóbeli és mikro agogikai megoldásokkal élve, melyek igazán frissé és élővé tették előadását, s ezzel mintegy új dimenzióba emelve a „poros” régizenei előadásban más, kisebb kaliberű hegedűsök esetében néha a „szivárvány színeiből csak az összhatás szürkéjét” felmutató darabokat. A legnagyobb hatást természetesen most is a d-moll partitát záró Chaconne tette a közönségre, s Kelemen is itt mutatta fel leginkább zsenialitását.

clip_image066

A koncert második felét nyitó Ysaye 3. szonátát ragyogó, vastapsot kiváltó virtuozitással adta elő Kelemen Barnabás, mely után Bartók szonátája minden, virtuozitáson messze túlmutató szépségét és nagyszerűségét a maga teljességében mutatta fel, a nyitó Chaconne összetett drámaiságától, az erőteljesen ritmizált, modern fúgán át, a Kelemen által leheletfinoman, mégis sok érzelmi árnyalattal megszólaltatott Melódiáig, majd a művet rendkívül hatásosan záró Presto fináléig, melyben Kelemen Barnabás egy sajátosan magyar gyökerű virtuozitást mutatott fel, mely spontaneitását is maximálisan megőrizte.

clip_image067

Talán épp ez volt az, amiért a ráadások sorában ezúttal jólesően és hitelesen kaptak helyet Paganini Caprice-ai is.

E nagyszerű, Kelemen Barnabás lényegre törő, mégis érdekes prózai átkötéseivel tarkított, koncert hangulatának és hangvételének felidézéseként két különlegességet ajánlok Tisztelt Olvasóim figyelmébe: Kelemen Barnabás 2015. november 9-i, a londoni Wigmore Hallban megtartott koncertjének a BBC 3 rádióadó élő közvetítésű „ebédidei koncertjét” (Lunchtime Concert), melyen Bach d-moll partitáját, Ysaye Balladáját és néhány Paganini Caoprice-t adott elő kiváló hegedűsünk, majd utána Bartók Béla szólószonátáját a virtuóz orosz hegedűművésznő, Viktoria Mullova előadásában.

Különleges lengyel koncertre került sor október 4-én a Pannon Filharmonikusok bérletében, melynek keretében az elődjét tekintve 1915-ben alapított és a világhírű lengyel származású zongoraművészről elnevezett, Arthur Rubinstein Filharmonikusok léptek fel a Kodály Központban, a Pécsett már több koncertet vezénylő Pawel Przytocki vezetésével.

clip_image069

A koncert legkülönlegesebb műsorszáma a zsidó származású lengyel zeneszerző, az élete nagy részében Párizsban élő és kiváló zongoristaként is számon tartott, Alexandre Tansman(1897-1986) Négy lengyel tánc című műve, mely jól mutatta szerzője a francia hangszerelés és zeneszerzés, főként Ravel meghatározó hatását, mely mégis Tansman sajátosan neoklasszikus zenei világát átjárja. A mű mind a négy tétele (Polka, Kujawiak, Dumka, Oberek) igazi remeklés, s különösen a záró tétel az, ami a pécsi közönségre is nagy hatást gyakorolt a lengyel zenekar remek előadása révén is.

clip_image071

Ezután következett Fréderic Chopin(1810-1849) e-moll zongoraversenye, mely a zenekar jó teljesítménye ellenére, vagy inkább mellett is, elsősorban a szólista, az 1985-ös születésű, osztrák Ingolf Wunder egészen magával ragadó, virtuóz és Chopinnél csak nagyon ritkán hallhatóan erőteljes játéka miatt marad meg a pécsi zenebarátok és a krónikás emlékezetében. S nem véletlenül!

clip_image073

Hisz Wunder 2010-ben a Varsói Chopin-verseny második helyezettje, többszörös különdíjasa és a közönség egyik kedvence volt. Wunder zongorázásában valami olyan elementáris erő és ugyanakkor a lírai finomságokat gazdagon kibontakoztató játék a jellemző, melynek alapját egy igen gazdag, sokszínű billentéskultúra és érzelmi áradás jelenti, mely egy átfogó zenei és stílusbiztonsággal és ugyanakkor nála egészen természetesnek ható széles érzelmi skálájú áradással párosul. S ez az, amiért sohasem tűnik túlzónak, de unalmasan távolságtartónak sem. Ha az előbb felsorolt erények eddig leginkább a mű saroktételeit jellemezték volna, ugyanakkor a mű lassú, líraian melodikus tétele megmutatta azt is, hogy abban is maximálisan ott van ez a Chopinben káprázatos tehetségű osztrák muzsikus, akinek játékát az internet jóvoltából, most épp a 2010-es Varsó Chopin verseny döntőjén készült felvételről idézhetem fel Olvasóimnak, a kiváló lengyel karmester, Antoni Wit vezényelte Varsói Filharmonikusok közreműködésével.

A koncert második felében a lengyel zene nálunk szinte alig ismert, mégis kimagasló 20.századi alakja, a „lengyel Bartókként” is számon tartott Karol Szymanowski(1882-1937), 1909-10-ben komponált 2. B-dúr szimfóniáját hallhattuk, mely ugyan a világhírt hozta meg alkotójának, mégis véleményem szerint még nem az igazi, fő sodort jelentő alkotás pályáján.

clip_image075

Sokkal inkább azt jelentette volna „Az éjszaka dala” alcímű 3.szimfóniája, vagy Harnasie című balettzenéje, esetleg két egészen kiváló hegedűversenye, vagy 4. sinfonia concertantéje, mely szimfónia és zongoraverseny is egyben. Első kettő azért nem kerülhetett volna műsorra, mert nagy kórus apparátust foglalkoztat, s annak utaztatása is szempont lehet, utóbbiak pedig mivel versenyművek, nem szokás koncertek zárásaként előadni. Így a folklór felhasználása terén Bartókkal és Kodállyal rokon feladatokat magára vállaló, neoklasszicizmusában Sztravinszkijjal, vagy Respighivel is rokon, ugyanakkor az orosz Szkrjabin hatását is stílusába olvasztó Szymanowski mégis egyéni stílusából csak nagyon keveset kaphattunk. Hiszen ez a 2.szimfónia inkább Richard Strauss és Max Reger hatását tükrözi, sajnos csak nagyon csipetnyi és alig kihallható lengyel ízzel, bár második tétele második felében a modernebb törekvések – így a mi Bartókunk korai műveinek, Kossuth-szimfónia; 2.szvit – némi hangzó lenyomatát azért felfedezhettük. Azaz a századforduló tipikus, utóromantikus hangvétele hatotta át ezt a kompozíciót, mely a kifejezetten jó előadás és Pawel Przytocki precíz és ihletett vezénylése ellenére is csak maximum a „nagyon szakmai közönség” igényeit elégíthette ki, épp az előadás kiválóságai által.

clip_image077

Az Arthur Rubinstein Filharmonikus Zenekar ugyanis – akár az egész koncertet – rendkívül alapos és koncentrált előadással örvendeztette mega közönséget, melyben a szólamok erőteljes és egységes játékát kell első helyen kiemelnem, kezdve a végig jól hallható vonóskartól és hegedűsöktől a virtuózan cikázó fafúvósokon át a zenekar legfőbb erejét jelentő, grandiózus hangzásépítésre képes rézfúvóskarig, de a művet rendhagyó módon hegedűszólóval indító, s még többször remeklő koncertmester ragyogó teljesítményéről sem illik megfeledkeznem. Pawel Przytocki az alapos felkészülést jól tükröző, energikus mozdulatokkal és jól összefogva vezette a lengyel zenekart, mely az elkötelezett 20.századi műsorpolitika magas színvonalú felmutatásából adott követendő példát jelentő, összegészében jó színvonalú hangversenyt Pécsett, mely után ráadásként Sibelius Valse triste-jét hallhattuk előadásukban.

Az elmúlt fél évszázad legjobb pécsi Mozart Rekviem előadásának lehettek fül- és szemtanúi azok, akik 2018. október 5-én elmentek a Kodály Központba, a Filharmónia Mester-bérletének hangversenyére, melyen a magyar régizene-játszás ikonikus nagy Mestere, Vashegyi György és két ermblematikus együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar adtak válogatást Mozart egyházzenei alkotásaiból, melynek középpontjában természetesen az életműzáró Rekviem állt.

clip_image079

A koncert kezdését eléggé nem dicsérhető módon megváltoztatta Vashegyi György és az igen hatásos „koncertnyitó funkciót” betöltő miniatűr remekkel, a Sancta Maria, mater Dei (Szűz Mária, Istennek anyja) című 1777-ben Salzburgban komponált motettával kezdte, mely kellően feszes, friss tempóban, ugyanakkor kecses bájjal szólalt meg. Ezt mi most egy a Vashegyi-féle együttesekhez képest feleakkora létszámú japán előadásból idézünk meg.

A koncert első felének fő darabja, az 1780-ban, Salzburgba történt hazatérése után komponált Vesperae Solennes de confessore (A gyóntató ünnepi vecsernyéje) című 6 tételes műve volt, melynek slágerré lett 5. tétele a Laudate Dominum, a szopránok kedvelt szólista darabja, s melyet most Vashegyi György egyik állandó szopránja és felesége, az érzékenyen szép hangon éneklő Szutrély Katalin szólaltatott meg varázslatos szépséggel, a második részben a Purcell Kórus puhán is fényes hangközegébe ágyazva.

clip_image081

De a mű egészében is nagyszerű teljesítményt nyújtottak a szólistatársak, Balogh Eszter mezzoszoprán, Megyesi Zoltán tenor és a Pécsről elszármazott basszista, Kovács István, akik így mintegy „bemelegítettek” a második rész nagyobb szólista feladataira is. A főszereplő azonban már itt is a Purcell Kórus volt, amely ezúttal is egészségesen erőteljes, ugyanakkor stílushű énekléssel ajándékozta meg a pécsi közönséget.

clip_image083

Mi most az Arnold Schoenberg Kórus és a bécsi Concentus Musicus együttes, Nikolaus Harnoncourt vezényelte felvételét ajánljuk e ragyogó előadás színvonalának és hangulatának felidézésére.

A koncert második felét Mozart egyik legnépszerűbb miniatűr remeke, az Ave verum corpus című halála évében komponált motetta nyitotta, melyet a Purcell Kórus ismét olyan meghitten bensőséges, szép tónussal szólaltatott meg, hogy az már tökéletesen előkészítette az ugyanabban az évben komponált Rekviem kezdetét is. Így nem csoda, ha épp itt maradt el a közönség tapsa, olyan együvé tartozónak véltük a két mű egymásutániságát. Én viszont úgy vélem, hogy az a helyes, ha most egy olyan felvétellel idézzük meg ezt a csodálatos Mozart-remeket, mely ha nem is áll közel a Pécsett hallott korhű előadáshoz, de méltóságteljesen finom romantizálásával mégis megkapó: a Bajor Rádió Ének- és Zenekarát az idén száz éve született Leonard Bernstein vezényli a hála előtt fél évvel, 1990 áprilisában készült felvételen.

Rátérve a koncert fő műsorszámára, ismét csak azzal kezdem, hogy az elmúlt fél évszázad pécsi Mozart Rekviem előadásai közül az egyik legszebbet és legjobbat hallhattuk Vashegyi György együtteseivel, a Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral. Ahhoz, hogy állításom igazát erősítsem, legalább néhány nevezetes pécsi előadásra kell, hogy utaljak.

clip_image085 clip_image087 clip_image089

Az első jelentős Mozart Rekviem előadásra 1876. február 14-én került sor, melyet az előző hónap végén elhunyt „haza bölcse”, Deák Ferenc(1803-1876) emlékére szólaltatott meg az Európát is megjárt Pécsi Dalárda, alapító karnagya és a székesegyház zeneszerző-karnagya, Hölzl Szeráf Ferenc(1808-1884) vezényletével, nagy városi összefogás eredményeként.

clip_image090

A következő kiemelkedő előadásra 1957. február 11-én került sor, amikor az Antal György vezette Liszt Ferenc Kórus és a Pécsi Filharmonikus Zenekar adta elő a művet, dr. Teremi Gáborné, Ivánka Irén, valamint a pécsi operatagozat kiváló tenoristája, Wágner József és az énekesi feladatokat is szívesen vállaló, kiváló akkor épp pécsi színművész, Tomanek Nándor szólista közreműködésével, Antal György vezényletével.

clip_image092

Ezt követően emeljük ki a Pécsi Szimfonikus Zenekar 2001-es, „A Dóm” alcímű nyári zenei fesztiváljának július 6-i, pécsi bazilikai záróhangversenyén elhangzott előadást, melyen a pécsi zenekar és a Salzburgi Dóm Kórusa adta elő a Rekviemet a kórust vezető Czifra János vezényletével. Egy évvel később 2002. november 8-án ugyanitt a Pécsi Szimfonikusok új vezetőkarmesterük, Hamar Zsolt vezényletével egy tévéközvetítés keretében adták elő Mozart Rekviemjét. Ehhez „felvezetésül” a „nagy” g-moll szimfóniát tették, a Rekviem szólistái Kertesi Ingrid, az ex-pécsi Megyesi Schwartz Lúcia, a később Pécsett tanító és operatagozatot vezető Gulyás Dénes és az akkor már hazai és nemzetközi sikereket maga mögött tudó, Pécsett tanult Kovács István voltak, a kórus feladatát az Antal Mátyás vezette Nemzeti Énekkar látta el, remekül.

clip_image094

Az azóta eltelt időben is hallhattuk Pécsett Mozart Rekviemjét, legyen elég talán csak Kocsis Zoltán 2011. október 27-i, a közönség köreiben sok vitát kavart, kissé túl zaklatott, „barokkos tempójú” előadására utalnunk, melyben Rácz Rita, Németh Judit, Pataki Adorján, Cser Péter és a Nemzeti Énekkar volt a Nemzeti Filharmonikusok partnere.

clip_image096

Nos, Vashegyi Györgytől az volt az első meglepetés, hogy a régizene-játszás által nem eléggé becsült, a Mozart-tanítvány, Franz Xaver Süssmayr(1766-1803) által készített verziót játszotta, a lassan már több mint fél tucat átdolgozás helyett. S tette ezt úgy, hogy egy cseppet sem poros, sőt kifejezetten izgalmas, ugyanakkor kifejezetten Mozart- és korhű előadásban szólalt meg a Rekviem, katartikus részletszépségeket és a mű egészét átadó és átható, ragyogó előadással kápráztatva el a pécsi közönséget.

clip_image098

Vashegyi Mozart Rekviemje úgy tudott az élettel való számvetés és az élettől való búcsúzás műve lenni, hogy abban Mozart és zenéjének Emberi léptékű Erejét is képes volt felmutatni, mégis azzal a személyes és bensőséges áhítattal, mely az Istent szerető „Ama-Deus”, személyes sorsát is elfogadni képes zeneszerző hitét is csak nagyon ritkán hallható hitelességgel volt képes átadni.

Azt már az egyik legutóbbi, nagysikerű Bach h-moll mise előadáson megtapasztalhattuk, s most is csak megerősíteni tudjuk, hogy Vashegyi György „azt csinál a kórusával, amit akar’, ami azt jelenti, hogy szinte bármit képes a legnagyobb tökéletességgel megszólaltatni. Igaz e mögött immár több mint negyedszázad szisztematikus munkája és a szólista feladatokra is maximálisan alkalmas, megfelelő kórusénekesek kiválasztása is ott van.

clip_image100

A Purcell Kórus olyan, 40 fős létszámát meghazudtoló, magával ragadó erővel szólaltatta meg Mozart rekviemjét, mely alapján a korai, vagy akár a fő sodorba tartozó romantika szinte bármely művének előadására alkalmassá válhat az együttes. A kristálytiszta intonáció és a homofon, vagy épp polifon zenei anyag tökéletes szólamhangzással és arányokkal való megszólaltatása mostanra olyan fokot ért el Vashegyiék előadásában, mely nemcsak a többi Pécsett hallott kórusét is meghaladja, de néhány korábbi, általuk előadott produkcióét is, ha utóbbit nem is akkora mértékben, mint a többiekét. Az erő és dinamizmus mellett azonban nem szabad elfeledkeznünk, hogy a Purcell Kórus úgy tud magas hőfokon izzani e téren, hogy a zenei részletszépségek finomabb árnyalatinak kibontására is marad énekeseiben bőven emberi és muzsikusi értelemben is kellő „lélek”, s ez is a katarzis forrása pécsi jelenlétük elmúlt negyedszázadában.

clip_image102 clip_image103

A szólista kvartett is igen erős volt, merthogy Szutrély Katalin Pécsett is már többször megcsodált szopránja ezúttal is kellően erőteljes, „fényes”, ugyanakkor bensőséges volt, az ifjú, erdélyi származású Balogh Eszter mezzoszopránjának pécsi bemutatkozása is jól sikerült, ha talán kollégái egyéni karakterességének szintjét még nem sikerült is mindig elérnie. Megyesi Zoltán Pécsett gyakran hallott kiváló tenorja ezúttal is nagyszerűen érvényesült ebben a romantika felé is nyitott régizenei-előadásban, s az ex-pécsi Kovács István basszusa is eddig még csak ritkán hallott színekkel és erőteljes formálással gazdagította Pécsett már megkedvelt és gazdag hangszínpalettáját.

clip_image105 clip_image107

Talán igaztalanul nem tettem eddig említést az egész koncerten nagyszerűen játszó Orfeo Zenekarról, mely Vashegyi György keze alatt végig úgy tudott kiváló partnere lenni az énekeseknek, hogy ugyanakkor semmi sem veszett el a zenekari muzsika hangzásának szépségeiből. Az első helyen azért a vonósokat emelném ki, mert a pódiumakusztikában a legtöbb zenekar esetében ők szenvednek hátrányt. Különösen a hegedűsök szép tónussal is erőteljes játéka volt meggyőző és megnyerő, de ragyogóak voltak a többi hangszercsoport muzsikusai is, így természetesen a Tuba mirum harsonaszólója is, de a fagottosok, trombitások és a klarinétcsaládba tartozó basszetkürtösök is remekül muzsikáltak.

clip_image108

A két együttest Vashegyi György világos mozdulatokkal is precíz vezényléssel fogta össze, s a maga jól végig gondolt koncepcióját az előadásról, egy a muzsikusoknak énekeseknek zenei szabadságuk kiteljesítésére bő teret adó, sohasem túlzóan erőteljes dinamikával és tempókkal vezényelte és dolgozta ki, melyben az apróbb zenei szépségek kibontására is bőven volt lehetőség.

clip_image110

Ezen a napon olyan katartikus Mozart Rekviemet hallhattunk Pécsett, melyért nemcsak a pécsi közönség, de maga Amadeus is hálás lehetett odafentről. Talán nem szentségtörés, ha most az egyik nem a régizenei oldaláról ismert és elfogadott kiváló 20. századi sztár-dirigens, Herbert von Karajan

és a Bécsi Filharmonikusok felvételét ajánlom meghallgatásra-tekintésre.

Fotók: internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla-díjas zenei szerkesztő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s