A pécsi zenei élet érték- és hiányfelmutató 2018-as első félévének koncertvisszhangja

Még mielőtt azt hihetnék Tisztelt Olvasóim, hogy abbahagytam volna a pécsi zenei élet koncertjeinek visszhangszerű értékelését, úgy döntöttem, hogy ezúttal az elmúlt félév általam hallott koncertjeiből egy összefoglaló értékelő válogatást nyújtok át. Előtte mentségül – ha lehet egyáltalán erről szó – csak annyit mondanék el, hogy saját egészségi állapotom változó színvonala mellett az is közrejátszott „hanyagságomban”, hogy Édesanyám utolsó hónapjait tevékenyen is végig kísértem, s munkahelyi elfoglaltságaim mellett így egyre csak nőtt a megírni valók sora. Most tehát változó terjedelemben, de az egyes koncerteket a szokottnál rövidebben értékelve igyekszem visszaadni az elmúlt félév általam meghallgatott pécsi koncertjeinek, szám szerint 14-nek  bennem megmaradt visszhangjait.

clip_image002

Az év számomra ezúttal is a MozART Group felejthetetlen Kodály Központbeli, január 6-i koncertjével indult, melyben a Mozart comes to Town (Mozart jön a városba) című új műsorukat és néhány örökzöld számukat adták elő, fergeteges technikai virtuozitással, magával ragadó eleganciával válogatva a sokszínű programból. Az, ahogy például Filip Jaslar elsőhegedűs Bizet Carmenjének Habaneráját pengette bal kézzel, miközben jobb kézzel egy pingponglabdát egyensúlyozva adta a tökéletes ritmuskíséretet, sokáig és sokak számára marad feledhetetlen élmény. A „tökéletes precizitással és szakmai maximalizmussal is lehet színvonalasan szórakoztatni” elvét és gyakorlatát önfeledten felmutató MozART Group koncertjének hangulatát most új, DVD-n is megjelentetett műsoruk hivatalos trailerével igyekszem felidézni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

clip_image004

Zavarba ejtően volt „ütős kis este” – ahogy a piár hirdette – a Pannon Filharmonikusok január 11-i koncertje, melyen jól hallhatóan a vezénylő karmester, Vajda Gergely lépte át bátran megválasztott programjával a pécsi – s benne a Pannon Filharmonikus – zenei élet hiányosságait. Elsőnek a korai 20. századi német, populáris, „baloldali”, a könnyűzenével is hangot találó modern zene, Hans Eisler nevével fémjelzett vonulatának egyik legsikeresebb darabját, Kurt Weill(1900-1950), Bertold Brecht(1898-1956) Koldusoperája nyomán komponált zenés játékának szvitjét hallhattuk, mely szokatlan hangszerelésével igencsak meglepte a még modernben is másfajta hangszereléshez szokott pécsi szimfonikus közönséget. Mégis ez a többek között szaxofonra, fagottra, trombitára, 2 hegedűre, tangóharmonikára, ütőkre és zongorára komponált zene volt az est egyik igazán értékes produkciója, s nemcsak a benne felhangzó néhány még ma is sláger dallam miatt, hanem a kellően távolságtartó, mégis erőteljes előadás okán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A folytatásban Igor Stravinsky Concerto D-ben című vonószenekari műve a jó előadás ellenére is igencsak hatástalan maradt „vértelen neoklasszicizmusával”, mely stílus ugyancsak ritka vendég mifelénk.

clip_image006

Az este szó szerint is valóban attraktívan „ütős” része ez után következett, Vajda Gergely(1973-) Drums, Drums, Drums (Dobok, dobok, dobok) című 2016-ban komponált művének magyarországi bemutatójával, melyben két szimfonikus zenekari ütős, Joó Szabolcs, a Nemzeti Filharmonikusok szólamvezető timpanistája játszott üstdobon, pécsi kollégája, Góth Tamás a nagydobon mutatta be a hangszer nem is hitt lehetőségeinek gazdag skáláját, míg a harmadik ütős, a kedvelt dzsesszdobos, Borlai Gergő volt. Nos, az egyáltalán nem felszínesen crossover jellegű mű, melyben a zenekar, a nálunk szinte alig játszott, ún. posztweberniánus kortárs zenei hangvételt követte, a populárisabb, „könnyűzene felé nyitó” irány helyett, épp ezzel a könnyedebb, vagy inkább improvizatívabb, dzsesszes hangvétellel „maradt adós”, épp Borlai Gergő játékában, akinek virtuozitását, úgy tűnt, kissé visszafogta, a kottába bizonyára precízen kiírt szólamának játszani valója. Az üstdobos játékát néha akusztikai, vagy épp hangszerelési okból éreztük hallhatatlannak, leginkább Góth Tamás nagydob-effektjei voltak igazán izgalmasak, az egészében így is mégis hiánypótló zenei világot felmutató mű előadásában, melyet a komponista-karmester, Vajda Gergely, akárcsak az egész este folyamán, ezúttal is precíz kézzel és határozott elképzeléssel fogott össze.

clip_image008

Számomra az est legnagyobb meglepetés-közönségsikerét Paul Hindemith 1930-ban a Bostoni Szimfonikusok 50 éves jubileumára, fúvósokra és vonószenekarra komponált Koncertzenéje aratta, mely az elmúlt évtizedekben Pécsett csak Mathis, a festő – szimfóniája és Weber-metamorfózisai révén játszott, többnyire az új-tárgyilagosság képviselőjeként számon tartott német komponista egyik nagyon jól összefogott, ritmikailag és a szólamhangzások egységességét nagyon jól felmutató alkotása. Az est folyamán a Pannon Filharmonikusok is itt mutatták fel, őket szinte mindig jellemző, de nagy karmesterek esetében még jobban kibontakozó, kiváló szólista- és zenekari összjátékbeli kvalitásaikat, a koncertet ebben a pécsi környezetben bátran, de logikusan felépítő Vajda Gergely vezényletével.

clip_image010

Mi most a 2011-es romániai Enescu Fesztiválon készült felvétel meghallgatásával-tekintésével ajánljuk Hindemith művét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

clip_image012

Öt nappal később, január 16-án, a Filharmónia Mester-bérletében, a Kodály Központban adták elő a zenetörténet egyik kimagasló remekeként számon tartott Bach h-moll misét az Orfeo Zenekar, valamint a Purcell Kórus és szólistái, a magyar régizene-játszás ikonikus nagy mestere, Vashegyi György precíz, de mélységesen átélt és ihletett vezényletével. Bár az ezúttal kamarazenekar méretben játszó zenekar is végig a legmagasabb igényeket is maximálisan kielégítő, emlékezetes produkciót nyújtott, a főszereplők mégis a Purcell Kórus tagjai voltak, s nemcsak szólista szerepben is kiváló énekeseik révén, de mint kórus is olyan lebilincselően szép, egységes kórushangzásban énekeltek, karnagyuk minden apró rezdülését is tökéletes dinamikai és dallamformálási gazdagsággal felmutatva, mely a nemzetközi élvonalban is csak a legnagyobbaknál tapasztalható. Mi most a Harry Bicket vezényelte English Concert ének- és zenekarának a 2012-es Londoni Promenád koncerten készült felvételét ajánljuk meghallgatásra és tekintésre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

clip_image014

Január 27-én, szombaton, szintén a Kodály Központban emlékeztek a 20. század második felének egyik legkiválóbb magyar hegedűsére, a pécsi zenei élet meghatározó alakjára, a 80 éve született, Gyermán István(1938-1990), Liszt-díjas hegedűművészre és tanárra. A Deák Márta, a Pannon Filharmonikusok koncertmestere által összeállított programban, Gyermán István özvegye, a szintén Liszt-díjas és a zenekar Örökös Tagság címével is kitüntetett Gyermánné Vass Ágnes, valamint lányuk, Gyermán Júlia hegedűművész, a tanítvány Kokas Katalin hegedű- és brácsaművész, valamint a 2017-es Virtuózokat megnyerő kiváló szoprán, Kristóf Réka működött közre, a koncertet Ligeti András, Kossuth-díjas karmester és egykoron hegedűművész, Gyermán István tanítványa vezényelte.

clip_image016

A koncert műsora, Mozart E-dúr adagiója, Esz-dúr sinfonia concertantéja, Vajda János ősbemutatóként felhangzó Violini No.2 című műve – melyet Gyermán István 14 egykori tanítványa adott elő –, Bach d-moll kettős versenye, valamint Richard Strauss Négy utolsó éneke végig egységes szép ívű hangvétellel emlékezett a néhai kiváló pécsi muzsikusra, akit mi most a Csorba Győző Könyvtár Zeneműtárának 2013-as lemezajánlójával igyekszünk felidézni, melyben Gyermán István varázslatos hegedülését is hallhatjuk, Mozart, Beethoven és Csajkovszkij remekeiben, Bánky József, Borsay Pál és az egykori kamarazene-tanítvány, Jandó Jenő zongorakíséretével.

https://www.csgyk.hu/2013/gyerman-istvan-hegedul-1938-1990/

clip_image018

Február 3-án a Pannon Filharmonikusok Pannonicum bérletében egy az idén 100 éve született Leonard Bernstein (1918-1990) emléke előtt tisztelgő koncertre került sor a pécsi zenekarral immár több éves kapcsolatban álló Gerard Korsten vezényletével, aki ezúttal is megmutatta ihletett precizitásra és invenciózusan erőteljes ritmizálásra építő ragyogó kvalitásait.

clip_image020

Maga a műsor valószínűleg nem az ő választása volt, hanem a pécsi zenekaré, melybe így egytől egyig olyan műsorszámok kerültek, melyeket legalább egyszer már játszott a zenekar, s azért az sem volt igazán invenciózus választás, hogy Bernsteintől is csak a két legismertebb, koncerteken felhangzó mű szólalt meg ismét: az elmúlt évtizedekben 4-szer, 5-ször előadott fergeteges Candide-nyitány, mely most is megtette életvidám koncertnyitó hatását a közönségre, valamint a koncert végén a West Side Story musicalből készült szvit, melyet a Bernstein halálát követő napon, 1990 október 15-én Howard Williams vezényelt, 2006-ban pedig az akkori vezetőkarmester, Hamar Zsolt. Nos, bár a mostani előadás is méltó volt a korábbiakhoz, talán csak kissé visszafogottabb volt, de azért szívesen hallgattunk volna más Bernstein műveket is. Például A városban című musical 3 táncepizódját, a zongora-zenekaros 2. szimfóniát, a hegedű-zenekaros Szerenádot, a dzsesszes Prelúdium, fúga és riffeket, vagy a Pulykaügetéséről ismert Divertimentót, melyek még sohasem hangzottak fel Pécsett. (A Divertimentóból is csak a népszerű sláger szólt egy 10 évvel ezelőtti újévi koncerten.)

A Candide nyitányt és a West Side Story szvitet Leonard Bernstein vezényletével láthatjuk-hallhatjuk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy amit a két Bernstein darab között kaptunk, az is méltó volt a világhírű amerikai zeneszerző, karmester, zongoraművész életművéhez. Hiszen egyrészt a 120 éve született George Gershwin(1898-1937) Pécsett legutóbb 28 éve játszott F-dúr zongoraversenye szólalt meg a kiváló, idén Liszt-díjjal is elismert magyar zongorista, Balog József egészen fergeteges és zseniális szólójával, illetve a koncert második felének nyitányaként Aaron Copland(1900-1990) Rodeó című balettjének 4 táncepizódja, melyet legutóbb 2006-ban vezényelt el Hamar Zsolt. Nos, utóbbiban a pécsi zenekar egésze mutatta fel ragyogó összjátékbeli kvalitásait, melyeket ezúttal a rézfúvósok és az ütősök tettek igazán színessé. Gershwin zongoraversenyében pedig Balog József kápráztatta el ismét a pécsi közönséget egészen magával ragadó virtuozitásával és egyéni agogikájával.

clip_image022

Néha szinte úgy érezhettük, hogy szinte kevés neki a Gershwin által felvázolt zongorista játszanivaló, legszívesebben még improvizált volna egy kicsit a zenekari „köztes időben”. Balog József zongorajátéka a pécsi zenekari évad egyik legragyogóbb szólistateljesítményeként maradhatott meg emlékezetünkben.

clip_image024

Mi most André Hamelin könnyed eleganciájában Balog Józseféhez hasonlítható – talán kissé kevésbé erőteljes – játékában ajánljuk meghallgatásra-tekintésre Gershwin F-dúr zongoraversenyét, majd Copland Rodeójának részleteit egy 2014-es tajvani koncertfelvételről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

clip_image026

Február 15-én került sor az idei hangversenyévad egyik legragyogóbb és várva várt koncertjére a Kodály Központban, ahol a Filharmónia Magyarország Mester-bérletében két pécsi bemutatót is hallhatott a későromantika két remekéből a pécsi közönség. A világ legjobb zenekarai között jegyzett Budapesti Fesztiválzenekar a korábban is nagy sikert aratott világhírű lengyel származású német karmester, Marek Janowski vezényletével először Erich Wolfgang Korngold (1897-1957) 1945-ben komponált hegedűversenyében volt, ha kellett kellően háttérben maradó, ha kellett a szólista játékát kiemelő, ragyogó partnere a koncert első felét bearanyozó német hegedűművésznőnek, Arabella Steinbachernek, aki szinte elképzelhetetlen finomsággal és eleganciával szólaltatta meg ezt a kiváló, napjainkban egyre népszerűbb, későromantikus remekművet, mely ilyen katartikusan szép előadásban messze túlnőtt a filmzenei komponistaként számon tartott Korngold művének vélelmezhető hatásterületén.

clip_image028

Mi most Arabella Steinbacher 2013-as, a Bertrand de Billy vezényelte Bécsi Filharmonikusokkal adott koncertjéről idézzük fel Steinbacher varázsaltos hegedűjátékát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

clip_image030

A koncert igazán várva várt nagy produkciója a koncert második felében felhangzó Richard Strauss(1864-1949) mű, az 1915-ben komponált, csaknem egy órányi Alpesi szimfónia, mely a zenetörténet legnagyobb nagyzenekari kihívásai közé tartozik, bő százhúsz fős zenekari apparátusával, melyben olyan hangszer-különlegességek is helyet kapnak, mint az oboánál egy oktávval mélyebb hangolású, 130 centiméteres hosszúságú(!) heckelphone, vagy a szél- és vihargép, a kolompok, s akkor még nem is szóltunk a hatalmas vonós-, fúvós- és ütős apparátusról. (Talán ez az apparátus volt az oka, hogy a 2014-es évadzárón a Pannon Filharmonikusok meghátráltak a mű előadása elől, s a jóval kisebb kockázatot jelentő, feleakkora időtartamú Hősi életet játszották el.)

clip_image032

A német romantikus zene legkiválóbb jelenkori karmesterei közt jegyzett Marek Janowski, jövőre 80 éves korát meghazudtoló frissességgel és szellemi koncentrációval vezényelte Strauss az Alpok szépségeit és nagyságát híven tükröző remekművét, mely egy alpesi kirándulónapot ír le szerzői programjában, a hajnal és az éjszaka „neszezéseitől” a napsütötte hegycsúcs lebilincselő látványán át, a hihetetlen erejű szélviharral tarkított hazatérésig ívelő dinamikai, érzelmi és zenei, hangszerelési pályát ír le, jár körbe.

clip_image034

A részletszépségek nagyszerű kibontásán már nem is csodálkoztunk Janowski korábbi vezénylése nyomán, de a dinamika és a tempóválasztások csúcspontjai sok ifjú karmesternek is dicséretére váltak volna. A Fesztiválzenekar pedig olyan tökéletes harmóniában muzsikált együtt, Janowski kezei által is ihletetten, amit még nálunk is csak nagyon ritkán tapasztalhattunk meg Pécsett, őt magát leszámítva legutóbb talán a Dubóczky Gergely vezényelte Sosztakovics 5. szimfóniánál. (Azt zárójelben jegyezzük meg, hogy ennek a produkciónak is Dubóczky volt az előkészítő, betanító karmestere, aki a termen kívül elhelyezett, 12 kürtből álló kisegyüttest is irányította.)

clip_image036

Hatalmas köszönet tehát a Fesztiválzenekarnak, Arabella Steinbachernek és Marek Janwoskinak ezért a felejthetetlen koncertért, melyhez mi most a Bernard Haitink vezényelte Bécsi Filharmonikusok 2012-es, a Londoni Promenád koncerteken, a Proms-on adott ragyogó felvételét ajánljuk meghallgatásra-tekintésre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy héttel később, február 22-én, a Pannon Filharmonikusok adtak egy remek, 20. századi művekből összeállított koncertet, az azt vélhetőleg maga összeállító világhírű, magyar származású brit karmester, Gilbert Varga(1952-) vezényletével, akinek édesapja Varga Tibor (1921-2003) világhírű hegedűművész és –pedagógus volt. Gilbert Varga 2010-ben még a POTE Aulában lépett fel először a pécsi zenekarral, majd azóta a Kodály Központban is több koncerten hódította már meg magának és a pécsi zenekarnak a közönséget, legyen szó akár olyan ritkaságokról, mint Albert Roussel Bacchus és Ariadnéja, Veress Sándor Bartókot sirató Threnosa, Edouard Lalo gordonkaversenye, vagy olyan örökzöld slágerről, mint Ravel Bolerója, melynek talán legjobb pécsi előadását hallhattuk Varga vezényletével.

clip_image038

Most is ugyanez volt a recept, hiszen a február 22-i koncertet egy kortárs amerikai szerző, John Adams(1947-) 1986-ban komponált Short Ride in a fast Machine (Rövid utazás egy gyorsvonaton) című repetitív darabja nyitotta, s e műfaj ritka vendég nálunk, holott világszerte már szinte lecsengett ez a néhány évtizede világhódító minimál-zenei stílusirányzat, melynek egyik ragyogó példája Adams Short Rideja. Nos, a pécsi zenekar felnőtt a feladathoz, s a mindössze 4 percnyi művet kellő precizitással és koncentráltsággal adta elő Gilbert Varga impulzív és jól ritmizáló vezénylésével, melyhez mi most a korábban Pécsett járt amerikai karmesternő, Marin Alsop felvételét ajánljuk Tisztelt Olvasóink figyelmébe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

clip_image040

A koncert leginkább vráva várt attrakciója, az amerikai zene leginkább 1936-os Adagiójáról ismert nagy alakja, Samuel Barber(1910-1981) 29 évesen, 1939-ben komponált Op.14-es Hegedűversenye volt, mely az európai zene hagyományait követő neoklasszikus mesternek egy igencsak nőiesen lírai karakterű és bensőségesen finom hangzásokban gazdag műve, mely méltó követője a klasszikus és korai romantikus hagyományoknak. Az előbb elmondottak alapján egy kifejezetten világhírű hegedűművészünk, Baráti Kristóf hangszerére és ragyogó dallamformáló játékára való kompozíció Barber remeke, mely még lendületesen virtuóz záró tételében is megőrzi klasszikus eleganciáját.

Baráti Kristóf játékát ezúttal is a rá jellemző finomság és érzékenység, a precizitáson messze túlmutató, ihletetten tökéletes dallamvezetés hatotta át, mely megkapó bensőségességgel simult bele a Gilbert Varga által remekül összefogottan játszó pécsi zenekar által remekül megágyazott kíséretbe, sok szép és katartikus pillanatot szerezve ezzel az összeszokott harmonikus együtt-játékkal.

clip_image042

Mi most a világhírű amerikai hegedűművész, a Barátinál 8 évvel idősebb Gil Shaham és a Pécsett is járt David Robertson vezényelte BBC Szimfonikusok koncertfelvételét ajánljuk figyelmükbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 20. századi szovjet-orosz „szocialista realista”, csipetnyi modernséggel kombinált neoklasszicizmus egyik legnagyobb remeke Szergej Prokofjev(1891-1953) 1935-ben komponált Rómeó és Júlia című balettje, melyből számos szvit és válogatás készült, nagyszerű lehetőséget kínálva a szimfonikus zenekaroknak a különböző, igencsak láttató karakterek ábrázolására.

Gilbert Varga nagyszerűen „kihozta” ezeket a ragyogó szólista és szólamjátékot felmutató pécsi zenekarból, mely az 1990-es évekbeli, Howard Williams vezényelte Rómeó és Júlia előadás után bő két évtizeddel, egy főleg a drámai hatásokban rendkívül izgalmas produkciót tett le a pécsi közönség „asztalára”, melyről azonban a finomabb hangzások és színek sem hiányoztak. Sajnos csak egy a pécsiek előadását „távolról megközelítő” felvételt tudunk ajánlani a netről, teljes egészében.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Március 12-én került sor a Kodály Központban a Filharmónia Magyarország idei Mester-bérletének záróhangversenyére, melyen a Nemzeti Filharmonikusok a kocsis Zoltán örökét átvevő Hamar Zsolt vezényletével adtak egy romantikus francia estet.

clip_image044

A program Bizet Arles-i lány szvitjeinek válogatásával kezdődött, melyben épp az volt a zavaró, hogy a mindössze bő félórányi két szvitből egy-két tétel kihagyásával maximum 10 perccel megrövidített programból például nekem nagyon hiányzott az első szvitet záró Carillon (Harangjáték), főleg mivel a zenekar remekül igen stílusosan oldotta meg feladatát a hallott tételekben. A koncert második műsorszámával kapcsolatban is volt egy kis „problémám”, nevezetes, hogy Camille Saint-Saens 5. „Egyiptomi” zongoraversenyét két egymást követő évadban is hallhattuk, míg a világhírt hozó másodikat több mint két évtizede, az azért némi luxus, főleg úgy, hogy a másik hármat még sosem játszották Pécsett. De hát persze érthető is ez, hiszen tényleg egy igazi remekműről van szó, tele megkapó melódiákkal és váratlan megoldásokban gazdag, ragyogó hangszereléssel, melyeket tavaly fergeteges előadásban hallhattunk Balog József szólójával, a Bogányi Tibor vezényelte Pannon Filharmonikusok nagyszerű kíséretével.

clip_image046

Nos, a mostani koncert moszkvai születésű, Németországban élő szólistája, Polina Charnetzkaia várakozásomat felülmúlóan megfelelt a nagyon magas mércét adó Balog József tavalyi teljesítményének, főleg ami a lírai részletszépségek kibontását illeti, de az erőteljesebb hangzásokban is derekasan – ha nem is férfiasan – helytállt, s mivel a Nemzeti Filharmonikusok is kellő érzékenységet mutattak fel, így idén is emlékezetes élményt adott Saint-Saens 5. „Egyiptomi” zongoraversenye, melyet most Jean-Yves Thibaudet és az Andris Nelsons vezényelte Amszterdami Concertgebouw zenekar 2011-es koncertjéről idézünk fel, míg Polina Charnetzkaia zongorázását egy 2017-es koncertfelvételről, Rachmanyinov d-moll triójának részletéből.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A koncert második felében felhangzó Berlioz Fantasztikus szimfónia előadás minden részletében korrekt és tökéletes volt, azt az újszerűséget és frissességet, mely mondjuk Hamar Zsolt másfél évtizeddel ezelőtti POTE Aulabeli pécsi előadását áthatotta, mondjuk a terem két végéből felviharzó üstdob-vihar révén, ezúttal nem kaptuk meg. Azt azonban örömmel konstatálhattuk, hogy a zenekar vonóskara, különösen is a két hegedűszólam a megszokottnál is finomabb tónusban és hangzásképpel muzsikált. Mi most a Frankfurti Rádió zenekarának 2014-es koncertfelvételével ajánljuk meghallgatásra-tekintésre Berlioz Fantasztikus szimfóniáját.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

clip_image048

Nemzeti Ünnepünkön, Március 15-én, az 1848-as Forradalom és Szabadságharc 170. évfordulóján az elmúlt évtized megemlékezéseihez képest műsorválasztásában is igencsak méltó Ünnepi Díszhangversenyt adtak a Kodály Központban a Pannon Filharmonikusok, akik ezúttal a pécsiségre is maximálisan figyeltek, hiszen a Filharmónia Magyarország Maestro Solti, azaz Solti György nevét viselő Nemzetközi Karmesterversenyének egyik különdíjasának, Cser Ádámnak, a Pécsi Nemzeti Színház Operatagozatát az ezredforduló környékén néhány évig vezető Cser Miklós fiának adtak lehetőséget, hogy a jutalmul elnyert koncertvezénylést épp e jeles napon tehesse meg.

clip_image050

A felhangzó versenymű szólistája pedig az a több nemzetközi versenysikert is maga mögött tudó Balogh Ádám lehetett, aki a Junior Príma-díj mellé épp idén januárban elnyerte az első alkalommal kiosztott Ifjúsági Tüke-díjat is, s akinek szülei a pécsi zenekarnak tagjai is egyben.

clip_image052

Bombabiztosabb műsorszámmal nem is lehetne indítani e napot, mint Liszt Ferenc Les preludes című szimfonikus költeménye, hiszen Liszt egyik legismertebb zeneműve a világ minden táján, talán csak a 2. magyar rapszódia, vagy a Pécsett méltatlanul mellőzött – az elmúlt két évtizedben csak egyszer és akkor is a győri zenekarral hallott – Hungária című, a verbunkosnak is emléket állító szimfonikus költeménye lehetne még ennél is stílusosabb választás, vagy a Pécsett még sosem játszott „Himnusz és Szózat” lehetne méltóbb választás Liszttől, esetleg a hasonló tematikájú Erkel Ünnepi nyitány.

clip_image054

Amiért mégis nagyon örülhettünk a Les preludes előadásának az az volt, hogy Cser Ádám egy olyan ízig-vérig romantikus hangvétellel vezényelte a művet, mely az érzelemgazdag pátosznak is helyet tudott adni a szinte tökéletes precizitás mellett az előadásban.

clip_image056

A folytatásban Liszt A-dúr zongoraversenyét hallhattuk Balogh Ádám „maximális erőket megmozgató” virtuóz előadásában, ahol az erőbedobást azért kell külön hangsúlyozni, mert a Bogányi-zongora igencsak gyengén vizsgázott ezen a napon, hiszen hangzása igencsak kiegyenlítetlen volt az ifjú pécsi zongorista minden igyekezete ellenére, talán csak a finomabb lírai részletekben volt úgy-ahogy megfelelő Balogh Ádám ragyogó kvalitásaihoz, s a pécsi zenekar sem tudott kellőképp igazodni a hangszer által béklyóban tartott szólistához, bár ez lehetett karmesteri döntés kérdése is.

clip_image057

A koncert zárásaként Kodály Zoltántól talán nem a legadekvátabb 1848-as mű, a karmesterversenyen is játszott Háry János-szvit hangzott fel, hanem a Pécsett az elmúlt fél évszázadban mindössze talán háromszor játszott Concerto, melyet legutóbb Bogányi Tibor vezényelt e a 2012-es évadzárón. Nos az akkorihoz képest kissé kiegyenlítettebb tempójú előadás – mert, hogy a pécsi vezetőkarmester fergeteges rondótempót követelt meg az azt remekül teljesítő együttesétől – tökéletesen megfelelt a Pannon Filharmonikusok muzsikusainak mind virtuózabb, mind karakterábrázolásban líraibb kvalitásainak maximális felmutatására, mégpedig úgy, hogy az előadás mégsem vált cseppet sem unalmassá. A két Liszt művet a Kocsis Zoltán által vezényelt Szentpétervári Filharmonikusok koncertjéről idézzük, a zongoraversenyben Denis Matsuev szólójával, míg Kodály Concertóját a Doráti Antal vezényelte Philharmonia Hungarica felvételéről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy héttel később, március 22-én ugyancsak a Kodály Központban aztán elégtételt kaphatott és vehetett Balogh Ádám, hiszen a Vásáry Tamás vezényelte Magyar Rádió Szimfonikus zenekarának két Esz-dúr versenyművet tartalmazó Beethoven-estjén már a Kodály Központ kiváló Bösendorfer zongoráján szólaltatta meg Beethoven műfajzáró 5.Esz-dúr zongoraversenyét, remekül.

A maga is kiváló zongorista Beethovennek ez az egyetlen zongoraversenye, melyet – süketsége miatt – már nem ő mutatott be, mégis olyan kvalitásokat kíván meg, melyre nemcsak akkoriban, de azóta is csak kevesen képesek. Az angol nyelvterületen „Emperor”, azaz „Császár” alcímen is ismert versenymű ugyanis, nemcsak csaknem háromnegyed órányi terjedelmével, zenei összetettségével, virtuozitásával adja fel a leckét, de azzal a szó szerint is nagy erőkifejtéssel, melyet előadása az úgynevezett saroktételekben – nyitó és záró tételekben – megkövetel, legalábbis, ha a hangokkal való küzdés helyett, vagy „mellett” a zenén is túlmutató élmények részesévé akarunk válni.

clip_image059

Nos, Balogh Ádám az elmúlt évtizedekben Pécsett hallott Esz-dúr zongoraverseny előadásokhoz képest, épphogy 20 éves korát meghazudtoló érettséggel és árnyalt szín-, érzelmi- és s dinamikai gazdagsággal szólaltatta meg Beethoven remekét, olyannal, melyhez csak Jandó Jenő ezredforduló környéki színházi interpretációja volt mérhető. Azzal a hasonlósággal, hogy az ő előadása is inkább a romantika felé nyitó Beethovent mutatta fel a műben – még ha Jandóhoz képest inkább a korai stílromantika, mintsem a schumanni, brahmsi nagyromantika vonalán – s különösen szépek voltak, mint rá mindig is jellemzően a lírai finomságai. A Bösendorfer pedig kitűnő választás volt részéről, hiszen a mindig is kellően erőteljes és bársonyosan szép hangú mély és középregiszterben mindent megkaphattunk, ami a mű hiteles előadásához többnyire előfeltétel, csak néha érezhettük úgy, hogy minden igyekezete ellenére a Steinway magas regisztere talán szebben csillogott volna kezei alatt.

clip_image061

A Rádiózenekar tökéletes és érzékeny partnere volt a kiváló pécsi zongoraművésznek, s ebben elévülhetetlen érdemei vannak a Balogh Ádámot igazi partnerévé fogadó zongorista-karmesternek, Vásáry Tamásnak, aki nemcsak zongoraművészi, muzsikusi, de emberi tapasztalataival is közrevette, kellően „atyai szeretettel” gondozta ifjú kollégája magával ragadó játékát. Úgy ahogy azt Leonard Bernstein tette a 80-as évek végén, amikor a még csak 30 év körüli lengyel Krystian Zimerman szólóját vette gondoskodó kezei alá, a Bécsi Filharmonikusok élén.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A koncert második felében Beethoven 3. „Eroica” szimfóniáját hallhattuk a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának egészen kiváló előadásában, s ebben a fő érdem az együttes kvalitásait jól ismerő, de azon messze túl saját Beethoven muzsikájáról szerzett tapasztalatait egy életbölcs Ember „lelki szemüvegén” keresztül a pécsi közönséggel is megosztó Mesteré, Vásáry Tamásé. Az ő interpretációja Pécsett csak egy valakiéhez hasonlítható az elmúlt fél évszázadban itt hallott Eroica szimfóniából, Kobayashi Ken-Ichiroéhoz, nevezetesen is az ő 2011.novwember 5-i, Kodály Központbeli koncertjéhez, melyen sok-sok felfedeznivalót adott át a Japán Mester, akárcsak most a „Mi Vásáry Tamásunk”, aki főleg a mű az 56-os magyar forradalomnak is egyik zenei szimbólumává lett gyászindulós 2.tételét játszotta olyan drámai hangsúlyokkal, hogy az a koncert közönségének emlékezetében valószínűleg örökre megmarad. Mi most a régizene-játszás holland nagy Mesterének, Philippe Herreweghenek, az övétől eltérő felfogású, de hozzá hasonlóan sok-sok meglepetést és újdonságot is tartalmazó, s drámai momentumokban is bővelkedő koncertfelvételét ajánljuk meghallgatásra-tekintésre Tisztelt Olvasóinknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Március 24-én, szombaton este egy ragyogó koncertet adtak Pannonicum bérletükben, a Kodály Központban a Pannonon Filharmonikusok, akik elsőként két ritkaságot adtak elő Bogányi Tibor vezényletével a későromantikus, illetve modern angol zene világából. Először Edward Elgar(1857-1934) Caractacus című kantátájának Győzelmi indulóját szólaltatták meg, a műfaj megkívánta pátosszal a rézfúvósokon, valamint a fafúvósok és vonósok precíz és virtuóz játékával.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután a ragyogó antré után a modern angol zene Benjamin Britten mellett másik jeles mestere, William Walton(1902-1983) 1956-ban a világhírű szovjet-orosz gordonkaművésznek, Msztyiszlav Rosztropovicsnak írt Csellóversenyét adta elő Pécs világhírű csellistája, Várdai István, aki az évad eddigi legkatartikusabb szólistateljesítményével kápráztatta el a pécsi közönséget. Várdai azzal a többlettel is meglepett, hogy Pécsett először játszott modern művet Stradivari csellóján, s mint kiderült jó technikával ez az elsősorban a finom hangzásokban tökéletesnek gondolt és már hallott hangszer nemcsak a régi-, vagy lágyabb zenékben szól otthonosan, de az erőteljesebb modern hangvételű darabokban is, illetve az ezeket ötvözőkben is, mint amilyen Walton darabja.

clip_image063

Így részesei lehettünk a Várdai Istvánt mindig is jellemző lélegzetállítóan szép dallamformálásnak, de néha a Sosztakovics 2. csellóversenyből megismert drámaibb, „karcosabb” hangzásból is ízelítőt kaphattunk. (Tegyük hozzá, hogy Walton 3 évvel korábban írta versenyművét, mint Sosztakovics az ő első koncertjét e hangszerre.). A szólistától kapott felsőfokú katarzis mellett nem szabad megfeledkeznünk a Pannon Filharmonikusok ragyogó játékáról sem, melyben mind a vonós, fafúvós és sok ütőssel kiálló ütős szólam is remekelt, Bogányi Tibor csellista kollégaként is rendkívül figyelmes és jól megágyazó vezénylésével, mely az egész zenekart Várdai méltó, nemzetközi színvonalú partnerévé emelte. Robert Cohen és az Andrew Litton vezényelte Bornemouth Szimfonikusok felvételét idézzük a pécsi színvonalhoz hasonlításként.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem hittem volna, hogy a koncert második fele az első részben hallottak után tartogathat még meglepetést, de tévedtem! Rimszkij-Korszakov(1844-1908) Seherezádé című, 1888-ban komponált, 4 tételes, az „Ezeregyéjszaka” meséi nyomán komponált szimfonikus szvitje az orosz zene legnagyobb zenekari slágerei közé tartozik, a visszatérő varázslatos hegedűszóló mellett – melyet most emlékezetem szerint Bánfalvi Zoltán koncertmester játszott – igen gazdag dallaminvenciója és egészen káprázatos hangszerelése miatt is, mely a „mese” láttatásában is kiemelt szerepet játszik.,

clip_image065

Nos a pécsi zenekar általam hallott eddigi történetének egyik legjobb teljesítményét nyújtotta, s ebben az együttes valamennyi szólamának virtuóz és precíz játéka mellett az az ihletettség jelentette a legnagyobb pluszt, amit Bogányi Tibor rendkívül pontos és mégis máskor szinte alig hallott „újdonságokat is felfedeztető” kiemelései és megoldásai zenei megvalósításában nyújtottak. Kis túlzással azt mondhatnám, hogy Bogányi kezei alatt úgy muzsikáltak a Pannon Filharmonikusok, mintha kezének meghosszabbításai lennének, s mintha egy hangszer – esetében akár csellója – lennének, olyan adekvát megfelelés volt karmester és Zenekara között, melyről minden karmester álmodik, hogy egyszer-egyszer elérje. Bogányi Tibornak mostanra ezt sikerült elérnie. Úgyhogy visszaigazolta egyik elődje, Hamar Zsolt szavait, aki egyszer úgy ismerte el Bogányi munkásságát, hogy az érintett nem volt jelen, s azt mondta, hogy „bár a zenekar fele részben kicserélődött, a hangzás színvonala ugyanolyan volt, mint az ő idejében”.

A nemzetközi élvonalba való színvonal illusztrálására, s némileg elismerésem jeléül „ajándékként” is a Bécsi Filharmonikusok Valery Gergiev vezényelte 2005-ös, a Salzburgi Fesztiválon készült felvételét ajánlom meghallgatásra-tekintésre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mivel március végi, a húsvét előtti különlegesnek ígérkező Haydn-koncert meghallgatását is megakadályozó tüdőgyulladásomat követően a húsvét utáni héten még mindig nem voltam teljesen egészséges, sajnos nem hallottam a Pannon Filharmonikusok Kocsis Zoltánra emlékező 3 részes sorozatának április 12-i záróhangversenyét. Pedig Liszt Ferenc Kocsis által átültetett Obermann völgye című zongoradarabjának nagyzenekari átirata után, a Hamar Zsolt által vezényelt Brahms 4. szimfóniával záruló koncert középpontjában Bartók 2. zongoraversenyét adta elő a jó barát, Ránki Dezső. Igy most mégis úgy döntöttem, hogy megosztanék két youtube linket Tisztelt Olvasóimmal. Az elsőn maga Kocsis játssza Bartók remekének első tételét, a Svájci Olasz Rádió zenekarát, a Pécsett is működött Peskó Zoltán vezényelte 1995-ben, a második szólistája pedig Ránki Dezső, a Nemzeti Filharmonikusokat Kocsis Zoltán vezényli a 2004-es koncertfelvételen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Április 21-én egy Pécsett először fellépő magyar zenekar, a székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar koncertezett a Kodály Központban, a világhírű olasz karmester, Donatello Renzetti vezényletével. A korábban Drahos Béla, jelenleg pedig a Pécsett a Fesztiválzenekar élén ragyogó Sosztakovics 5. szimfóniát vezénylő, most március végén pedig egy nagyszabású Haydn-produkciót éltre hívó ifjú karmester, Dubóczky Gergely vezette zenekar egy igen népszerű, mégis rendkívül igényes műsorban mutatta fel nagyszerű tudását. Mely bár még nem éri el a pécsi zenekar színvonalát, de igen jelentős lépéseket próbál megtenni az efelé vezető úton, melynek letéteményese a mostani koncertet is betanító ifjú vezetőkarmester, akinek keze nyomát már ott érezhettük a pécsi est nagy részén.

clip_image067

Rossini Tell Vilmos nyitánya után Bartók Táncszvitje is a látszatra nagy kontraszt ellenére is kellően friss tempóval és precízen szólt, míg Respighi 3 Bach-korálfeldolgozása a dinamikailag is jól építkező pátoszra nyújtott szép példát, a koncertzáró Róma fenyői pedig Respighi zenekari színkeverő varázsának teljes pompáját jól felmutatta, Donato Renzetti precíz, ihletett vezénylésével..

clip_image069

Mi most Respighi 3. Bach korálját idézzük Donato Renzetti vezényletével, a Filarmonica Gioacchino Rossini zenekar Salzburgi Mozarteumban adott hangversenyéről, majd Respighi Róma fenyői című szimfonikus költeményét a szlovéniai Kranj gimnáziumának szimfonikus zenekarának előadásában idézzük fel, végül az Alba Regia Szimfonikus zenekar idén készített, első videoklipjét láthatjuk, hallhatjuk, Csajkovszkij Diótörőjének Virágkeringőjéből, Dubóczky Gergely vezényletével.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

http://fmc.hu/2018/01/02/bemutattak-az-alba-regia-szimfonikus-zenekar-elso-videoklipjet/

Májusban sajnos csak két koncertet volt módom meghallgatni, azok azonban mind rendkívül magas színvonalúak voltak. Május 17-én és az azt megelőző napon, 16-án a „tiszteletbeli magyarrá” fogadott japán karmester, Kobayashi Ken-Ichiro vezényelte a Pannon Filharmonikusok hangversenyét, melyet a nagy érdeklődésre való tekintettel kellet egy „elő-koncerttel” megduplázni.

clip_image071

A nyitószám Érdi Tamás szólójával Mozart „Nagy” A-dúr zongoraversenye volt, melyet a koragyermekkorától vak muzsikus valami olyan érzékenységgel adott elő, melyről Kocsis Zoltán is írt az ő Chopin-játékára utalva. „Sokkal érzékenyebben nyúl a billentyűkhöz, mint a látó emberek. Úgy hiszem, hogy az ő játékában bizonyos dinamikai tartományokban olyan érzékenység van jelen, ami nálunk természetszerűleg nem lehetséges. Azt merném mondani, hogy talán chopini mértékkel lehetne ezt a képességet mérni.(Kocsis Zoltán, Parlando, 201.január)

Érdi Tamás emellett a mozarti muzsika lekerekített világához maximálisan alkalmazkodva tudott virtuóz is lenni, talán csak – és persze érthetően – a finálé lehetett volna kissé fergetegesebb, de így is a felszabadult együttzenélés örömét sugározta a pécsi zenekarral, mely a mű egészében tökéletesen követte a szólistához érzékeny árnyaltsággal alkalmazkodó Kobayashi Mester elgondolását és kezeit.

clip_image073

Mi most az Óbudai Danubia Zenekar 2014 decemberi, Vásáry Tamás vezényletével adott koncertről idézzük Mozart A-dúr zongoraversenyét Érdi Tamással.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

clip_image075

Ebben a félévben immár másodszor hallhatta a pécsi közönség Berlioz Fantasztikus szimfóniáját, s a koncert második felében felhangzó műnek előadása nemcsak címében volt „Fantasztikus”, de színvonalában is, mert az idén már 77 éves Kobayashi Mester olyan szenvedéllyel,  vitalitással vezényelte Berlioz a modern nagyzenekari hangszerelés romantikus, de bátran mondhatóan máig hatóan modern iskolapéldáját, hogy annak nemcsak programja, de minden egyes gesztusa úgy szólt a rendkívül jó napot kifogó pécsi zenekarral, hogy az a világ minden koncertpódiumán katartikus élményt hozóan megállta volna helyét.

clip_image077

A Mesternek volt egy zseniálisan nagy ötlete, nevezetesen, hogy a 3.tételben a két pásztor angolkürtös-oboás párbeszédében a válasz hangzáseffektusát nemcsak a megszokott pódium-ajtó mögött megbújó megoldással, de a Kodály Központ akusztikai közegében, a rendezői bal erkélyen elhelyezett oboással mutattatta be, s Murin Román tökéletes partnere volt a remek angolkürtös Udvardy Gizellának.

clip_image079

Kobayashi Mester egyébként érezhetően inspiráló hatással volt a pécsi zenekar muzsikusaira, hiszen szinte minden kisebb-nagyobb szóló tökéletesen sikerült, de a szólamok egységes hangzása és összjátéka is végig nagyszerű volt, s a Maestronak volt néhány egészen eredeti, a „még sosem hallottság” érzését keltő, zseniális megoldása is, mely igazi csemegét jelenthetett még a legvájtfülűbb.

zenebarátnak is.

clip_image081

Mi most egy igazi különleges sorzatban kínáljuk fel meghallgatásra-tekintésre Berlioz Fantasztikus szimfóniájának tételeit. Az Álmok, szenvedélyek című nyitótételt a Kobayashi Ken-Ichiro vezényelte Állami Hangversenyzenekar 1988-as felvételéről halljuk, az ezt követő Bál című 2.tételt a Vass András vezényelte Pannon Filharmonikusok 2012-es koncertjéről, majd a Jelenet a mezőkön című 3. valamint a Menetelés a vesztőhelyre című 4.tételt és a záró Boszorkányszombatot ismét a Kobayashi vezényelte ÁHZ 1988-as koncertfelvételéről lesz ismét érdemes meghallgatni és tekinteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az 2018-as év első felének általam meghallgatott koncertjei közül az utolsó, a Pannon Filharmonikusok május 31-i, Kodály Központbeli évadzáró hangversenye volt, melyen felvezetésként a dr. Szabó Szabolcs vezette Komlói Pedagóguskórus adta elő nagyszerűen Kodály Zoltán Öregek című Weöres Sándor versére írt művét.

clip_image083

Ezután 3 ritkaságnak számító 20. századi illetve századfordulós, későromantikus kompozíciót adott elő a Bogányi Tibor vezette pécsi zenekar. Elsőként Igor Stravinsky (1882-1971) 1942-ben komponált Dances concertantes („Táncos versenymű”) című kamarazenekarra írt, koncertelőadásra szánt absztrakt balettjét adta elő pécsi bemutatóként a zenekar, s bár a pécsi együttes tökéletesen megfelelt Bogányi Tibor a szerző objektivitásra törekvő szándékát tükröző elvárásainak,s főleg ritmikailag nehéz kihívásainak, a neoklasszikus korszak e ritkán játszott műve mégsem nyerte meg a közönség szívét.

clip_image085

Talán egy absztrakt tánccal kombinált előadás segíthetett volna, mert bár Stravinsky hangszerelése is izgalmasnak volt mondható, ahogy negyedszázada az Apollon musagetés sem aratott osztatlan sikert ez most is elmaradt, s az igazat megvallva eddig ezt csak a Pulcinellának és a Zsoltárszimfóniának sikerült elérnie. Mi most a zeneszerző vezényletével ajánljuk.

 

Ahogy a Gilbert Varga vezényelte koncerten Samuel Barber hegedűversenye számított az igazi csemegének, úgy a Bogányi Tibor vezényelte évadzáró koncerten Szergej Prokofjev(1891-1953) 1917-ben komponált, D-dúr hangnemű 1.hegedűversenye, mely szokatlan, lassú-gyors-lassú tételrendjével ugyan látszatra szintén nem felel meg a közönség elvárásainak, lírai és drámaisággal változó, néha kifejezetten romantikus hangvételével és karaktereivel azonban napjainkra a nemzetközi zenei élet elfogadott, sőt kedvelt versenydarabjává vált.

clip_image087

Talán épp ez a tárgyilagossága mellett az érzelmekre is építő karakter volt Kelemen Barnabás játékában is az ami dominált, s így egy elgondolkodtatóan szép, ugyanakkor virtuóz részekben is gazdag versenymű katartikusan szép előadásának lehettünk részesei, melyhez a pécsi zenekar Bogányi Tibor kezei alól érzékeny rugalmassággal csatlakozott. Így mind a szólista, mind a zenekar produkciója méltó volt a művet legutóbb, valamikor a 80-as évek közepén Pécsett megszólaltató Gyermán István és a Breitner Tamás vezényelte Pécsi Szimfonikus Zenekar bő 3 évtizeddel ezelőtti előadásához, s Kelemen Barnabás lírai játékában kifejezetten katartikus pillanatokat élhettünk át, a középső tétel virtuozitása mellett.

clip_image089

Mi most Hilary Hahn és a Spanyol RTV Szimfonikus Zenekarának felvételével ajánljuk Prokofjev muzsikáját.

Az évadzáró koncert második felében egy alapvetően egyműves, tragikus sorsú, biciklibalesetben elhunyt, francia komponista, Ernest Chausson(1855-1899) 1890-ben, Cesar Franck halálának évében és rá emlékező B-dúr szimfóniája hangzott fel pécsi bemutatóként. S az egyművességet csak azért említettem, mert Chausson legtöbbet játszott darabja az a 17 percnyi Poéme című hegedűre és zenekarra írott fantázia, mely minden nagy, a lírai játékban otthonos hegedűsnek repertoárdarabja, így akár felvezetésül is elhangozhatott volna Kelemen Barnabás szólójával a 2.rész „nyitányaként”, vélhetőleg nem kért volna dupla gázsit, vagy ha igen, érdemes lett volna megadni neki, biztosan vállalta volna. (A Prokofjev és Chausson hegedűs művek együtt olyan hosszúak, mint Csajkovszkij versenyműve.)

clip_image091

Chausson ebben a művében ahhoz a franciásan wagneriánus zenei világhoz tartozónak mutatkozik, melynek mellette Vincent d’Indy(1851-1931) az egyik legkiválóbb képviselője, s amely lényegében a belga-francia Cesar Franck(1822-1890) zenei világából nőtt ki. Chausson szimfóniája talán valamivel áttetszőbb szövetével, fénylőbben patetikus zenei színeivel emelkedik ki ebből az áramlatból, így kifejezetten nagy örömmel hallgathatta az előadással méltán elégedett pécsi közönség a Pannon Filharmonikusok nagyszerű produkcióját. Melyben a szokás szerint remek fafúvós szólók mellett az egységesen szép tónusban és erőteljes dinamikával is jól hallhatóan játszó vonóskar, és különösen a saroktételekben grandiózusan építkező rézfúvósok remekeltek.

clip_image093

Bogányi Tibor akárcsak az idei évad legtöbb általa vezényelt produkciójában egy újabb, magasabb szintre emelve zenekarát, a Pannon Filharmonikusokat, biztos alapot teremtett ahhoz a művészi színvonalhoz, mellyel a nemzetközi zenei életben is jegyzett, jelentős együttessé válhat a pécsi zenekar. Csak továbbra is így legyen, s olyan kiváló karmesterek segítsék ezt a már beérő munkát, mint eddig is, többek között Kobayashi Ken-Ichiro, Gilbert Varga, Vásáry Tamás, Howard Williams, Gerard Korsten és az állandó karmester, Vass András személyében.

Fotó: Bublik Róbert (PFZ), Kalmár Lajos (Filharmónia) és internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s