Visszapillantó két hónap koncertjeiből, jubileumokkal és különlegességekkel 2. rész: Október 6: Mesteri Mester-bérlet Sibeliusszal és Sosztakoviccsal

A Filharmónia Mester-bérletének október 6-i, a Kodály Központban megtartott nyitókoncertje hosszú idő óta az egyik legkatartikusabb olyan koncert volt Pécsett, melyben két 20. századi remekművet hallhattunk, melyeket azonban nem a régi korokra visszatekintő hangvétel jellemez, hanem a korra is reagáló, mérsékelt modernség. A Budapesti Fesztiválzenekar Marin Alsop vezényelte hangversenyén ugyanis Sibelius d-moll hegedűversenye és Sosztakovics 7. „Leningrád” szimfóniája hangzott fel, előbbiben Alina Pogostkina szólójával.

 

clip_image002 clip_image004

clip_image006

Elsőként az M5 műsorvezetője, Sipos Szilvia által nagyszerűen moderált Prológus beszélgetésről szólnék röviden, melyben az orosz születésű német hegedűművésznő, Alina Pogostkina elmondta, hogy neki a 2005-ös Sibelius-verseny megnyerése óta egyik legtöbbet játszott versenyműve Sibelius remeke, melynek ő legfőképpen mély fájdalmú tragikumát érzi közel magához, míg a Leonard Bernstein által mentorált, Grammy-díjas amerikai karmesternő, Marin Alsop arról beszélt, hogy ő nemcsak a háborús drámát, de a béke és a szabad véleménynyilvánítás hangját is ott érzi Sosztakovics 7. szimfóniájában.

clip_image008

Kezdve „a finn zene atyjaként” számon tartott, idén épp 60 éve elhunyt Jean Sibelius (1865-1957) 1905-ben komponált és bemutatott hegedűversenye olyan nehézséget jelentett a szólistának, hogy az előadással elégedetlen Sibelius átdolgozta a versenyművet, melyet 1905-ben, az akkor 12 éves magyar „csodahegedűs”, Vecsey Ferenc (1893-1935) vitt sikerre, akinek hálából a komponista a mű új verzióját ajánlotta.

clip_image010

A mű nyitótétele már azt a panaszos, fájdalmas hangot előlegezi, mely Sibelius legvigasztalanabb, 1911-ben komponált, Pécsett épp a Filharmónia Mester-bérletében 2 éve bemutatott 4. szimfóniáját jellemzi. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ebben a szólista drámai küzdelmének, bele nem nyugvásának hangjait is hallhatjuk, s nemcsak a rendkívül virtuóz kadenciában, s ezt a zenekar is „támogatólag” veszi át. A lassú második tételt a befelé forduló lírai hangvétel jellemzi, míg a „Haláltáncnak” és „északi-sarki medvék polonézének” is nevezett finálét egy rendkívül összefogott, a küzdelmeken diadalmaskodni tudó hang jellemez, mely mind a szólistának, mind a zenekarnak sok hálás lehetőséget kínál a hallgatóság megnyerésére.

clip_image012

Az orosz származású, Németországban élő hegedűművésznő, Alina Pogostkina, aki 2005-ben épp Sibelius hegedűversenyével nyerte meg a Sibelius-versenyt és a mű legjobb előadásáért járó különdíjat is, valami egészen káprázatos hangszínnel és tónussal szólaltatta meg a kompozíció lírai mozzanatait, s itt nemcsak az ebben domináns lassú tételre gondolok, de a nyitótétel fájdalomhangjára is, mely azonban mentes volt minden szépelgéstől, álságos manírtól.

clip_image014

S ezt az a drámai hangvétel hitelesítette, mely a nyitótétel egészét egységes keretben és koncepcióban fogta össze, de a győzedelmes finálét is áthatotta. Az elmúlt bő két évtizedben Sibelius hegedűversenyét Pécsett a japán Wanami Takayoshi és az orosz Ilya Gringolts előadásában hallhattuk, de ez a mostani produkció volt az, amiben minden szépségét megkaphattuk a műnek, s ebben a Marin Alsop vezényletével hihetetlen rugalmassággal és finomságokkal együttjátszó Budapesti Fesztiválzenekar mellett, Alina Pogostkina egészen magával ragadó, lebilincselő játéka volt az, ami világszínvonalú teljesítményével elvarázsolta a pécsi közönséget.

clip_image016

Mi most Alina Pogostkina 2015-ös, a Hannu Lintu vezényelte Frankfurti Rádió (Hessische Rundfunk – HR) Szimfonikus zenekarával készült felvételt ajánljuk meghallgatásra.

clip_image018  clip_image020

Sosztakovics 7. „Leningrád” szimfóniájának kevés értőbb és hiteles tolmácsolója van napjainkban, Amerikában, s a világon is, mint a kortárszenei Grammy díjjal is kitüntetett amerikai karmesterhölgy, Marin Alsop, akinek Sosztakovics interpretációjában is ott éreztük egyik legfőbb mentorának, Leonard Bernsteinnek hatását is. Azaz azzal az alapvető koncepcióval vezényelte ugyanis a művet, mely nemcsak a szimfónia háborús, Hitler- és németellenes vonulatát mutatta fel, de azt a sztálini vonalat is, mely például a szovjet katonai vezérkar háborút megelőző, Sztálin által történt lefejezésében is tetten érhető volt, akárcsak az elpusztított kisemberekében és népekében.

clip_image022  clip_image024

Ennek megfelelően nemcsak a „Háború” alcímű nyitótétel kapta meg Marin Alsoptól a hozzáillő drámai, tragikus hangvételét, de a második tétel, az „Emlékek” lágyabb, emberi hangját elsöpörni akaró „sztálini rohama” is, miként a 3. „Hazai tájak, messzeségek” tétel, Sztravinszkij Zsoltárszimfóniáját idéző zeneéjének fájdalma is mindkét irány felé nyitott volt, s a „Győzelem” alcímű 4. tétel zenéje is inkább egy egyetemes szabadságvágy és humanizmus győzelmét is jelentette, mint csak a konkrét háborús győzelembe vetett hit kifejeződését.

clip_image026

A nyitótétel hatalmas háborús tablóját ennek megfelelően grandiózus, de rendkívül fegyelmezetten megvalósított hangvétellel építette fel Marin Alsop, s ehhez a Fesztiválzenekar zenészei nagyszerű együttesként muzsikáltak együtt minden szólamcsoportjukban, amiből a rezek a szokottnál is fényesebb hangzása mellett, elsősorban is a vonóskart, s legfőképp a hegedűsöket kell kiemelnem, mert ők azt is megmutatták, hogy szép fényű hegedüléssel is lehetséges a zenekari tuttiban is hallhatónak maradni, illetve a zenekari hangzás csúcspontján is hallhatóvá válni.

clip_image028

A lassú tételben pedig kecses, bájos, békés és békevágyó karakterben remekeltek a vonósok,

míg a 3. tételben elsősorban a már korábban is remeklő fafúvósokat kell kiemelni. a fináléban pedig a teljes zenekart, mely a mű hatalmas fokozású fináléját is nagyon szépen bírta dinamikai erővel és megfelelő hangzásaránnyal is, egy kifejezetten világszínvonalú teljesítményt átadva a pécsi közönségnek, mely a Bogányi Tibor vezényelte Pannon Filharmonikusok tavalyi előadása után immár másodszor hallhatta szinte „lemezfelvételért kiáltó” ragyogó színvonalon Sosztakovics a legnépszerűbb 20. századi szimfóniának számító alkotását.

clip_image029

Mi most – akárcsak az előbb Sibelius műve esetében – a Frankfurti Rádió (HR-Sinfonie orcheter) Szimfonikus Zenekarának 2014-es koncertfelvételét ajánljuk meghallgatásra-tekintésre, a pécsi koncertet is vezénylő Marin Alsop vezényletével.

Fotók: Kalmár Lajos és internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper- és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s