Pécsi hegedűiskola görög tűzzel, német fegyelemmel, avagy a Gyermán István-tanítvány Nikos Ormanlidis koncertje a Pius Templomban

clip_image002

Erre a koncertre Gyermán István is büszke lenne – fogalmazódott meg bennem a gondolat, Nikos Ormanlidis 2017. július 30-i pécsi Pius Templombeli hangversenyének meghallgatása után. S nemcsak azért, mert már az első pillanatban jóleső meglepődéssel tapasztalhattam, hogy a Magyarországon otthonra lelt görög családban született, idén 60 esztendős, Németországban élő kiváló hegedűművész játékában tanára, Gyermán István(1938-1990), Liszt-díjas pécsi hegedűművész hangját hallhattam, hanem mert a művészi színvonal és a zenei igényesség is méltó volt a „magyar hegedűsiskola” egyik utolsó, kimagasló nagy mestere, Zathureczky Ede(1903-1959) egyik utolsó magyarországi tanítványának, Gyermán Istvánnak művészetéhez.

clip_image004

clip_image006

Ormanlidisz Nikosz – merthogy születése után „magyarosan” még így írta nevét – 1972-ben, 15 évesen, a pécsi Művészeti Szakközépiskola tanulójaként lett Gyermán István tanítványa, akitől a főiskolai tagozaton is megtanulhatta és elleshette a hegedülés tanulható és taníthatatlan fortélyait. Így nyugodtan állíthatjuk, hogy ő is annak a „pécsi hegedűsiskolának” ragyogó képviselője, melyet Graef Matild után Gyermán István és felesége, Gyermánné Vass Ágnes alapozott meg. Ennek az iskolának tagjai az elmúlt évtizedek és napjaink pécsi zenekari muzsikusainak java, élükön pedig az a Ligeti András Kossuth-díjas karmester áll, aki Gyermán István hegedűs növendékeként megnyerte az 1975-ös budapesti Weiner Leó-versenyt és 1980-ban a Zathureczky Ede utolsó amerikai tanári színhelyén, Bloomingtonban megrendezett szonátaversenyt. Ormanlidisz Nikosz pedig 1978-ban Gyulán lett győztese a magyar főiskolások számára megrendezett versenynek, s mesterének tanára iránti tiszteletből hívta életre Barth Istvánnal közösen a Zathureczky Kamarazenekart Pécsett. Emellett Gyermán Istvánnak köszönhetően ismerkedett meg egyik későbbi zeneakadémiai tanárával, a David Ojsztrah-asszisztens Szemjon Sznyitkovszkijjal, aki különösen jobb kéz technikájáról szólt elismerően. Mellette olyan hegedűs nagyságok tanították akadémiai tanulmányai alatt, mint Ruha István és Tátrai Vilmos. Tanárként Görögországban kezdte pályáját Nikosz Ormanlidisz, Karolosz Trikolidisz két zeneiskolájában – aki egy Pécsett családi körben hallott Bach Chaconne meghallgatása után döntött meghívása mellett – majd az 1980-as évek közepétől a németországi Konstanzban telepedett le. Itt a Bodeni Szimfonikusok, majd a „Sinfonia Nova” Szimfonikus Kamarazenekar szólistája és koncertmestere lett, valamint a Wintherturi Zongorás Triónak is tagja volt a negyedszázados tanári múltat is maga mögött tudó Nikos Ormanlidis, aki olyan muzsikus világnagyságok sorával zenélhetett együtt, mint Yehudi Menuhin, Msztyiszlav Rosztropovics, Mischa Maisky, Kocsis Zoltán, vagy Perényi Miklós. Az utóbbi években pedig a most Pécsett is hallott különleges, merthogy CD-ről bejátszott zenekarral kísért fellépéseivel arat nagy sikert svájci és németországi koncerteken.

clip_image008

Nikos Ormanlidis pécsi koncertjét Mozart E-dúr adagiójával kezdte, mely Gyermán Istvánnak egyik emblematikus, Bánky József zongorakíséretével fennmaradt felvétele volt, s a kiváló tanítvány olyan finom hangzással és érzékenységgel szólaltatta meg Mozart csodálatos melódiáját, melyet Mestere halála óta csak Gyermánné Vass Ágnes előadásában hallhattunk 2008-ban, a Gyermán István és idősebb Jandó Jenő emlékére adott születésnapi koncerten.

clip_image010

Az első mű, ami igazán különlegesnek bizonyult az előadás szempontjából is, Mozart A-dúr hegedűversenye volt – melyhez „alternatív lassú tételként” írta meg az E-dúr adagiót Antonio Brunetti ösztönzésére Mozart, amint ezt a koncertet ismertető szólista is elmondta – merthogy ennek a műnek sokszínű karaktergazdagsága igencsak feladja a leckét a szólistának, a csak cd-felvételen „jelenlévő” zenekarral való együttműködésben, utóbbi ugyanis nem képes „partnerként” részt venni ebben. Amint a koncert után kérdésemre válaszolva Nikos Ormanlidis elmondta, bizony még egy akár 6 perces kadencia esetén is neki kell figyelni a cd-lejátszót és egy-két zenei megoldással az időt kitöltenie, hogy a végén tökéletesen pontosan együtt legyen a zenekarral. Nos, amellett, hogy ez remekül sikerült a Joachim József által készített kadenciákon túl is, az csak minimális elismerése a szólista ragyogó teljesítményének, ami ennél sokkal fontosabb volt, hogy Ormanlidis előadásában olyan zenei szabadságot fedezhettünk fel, mely Gyermán István játékát is mindig jellemezte. Azaz a plasztikus mozarti szépség és „lekerekítettség” mellett egy csipetnyi romantikus attitűdöt és megközelítést is kaphattunk előadásában, keresettség és hatásvadászat nélkül. A mű rondófináléjának törökös-magyaros – némileg verbunkost idéző – részében hiányoltuk egyedül, hogy nem egy frissebb, kihegyezettebben akcentusos zenekari felvételt hallhattunk, mert egy ilyen kísérethez a szólista is nagyobb dinamikai és agogikai szabadsággal nyúlhatott volna. Nikos Ormanlidis azonban így is rendkívül gazdag dinamikai árnyaltsággal és virtuozitással játszotta a Mozart mű egészét, főleg nyitótételét, de a lassú tétel szépsége is kellő bensőségességgel szólalt meg.

clip_image012

A koncert csúcspontját, ahogy előzetesen is gondoltam, Csajkovszkij D-dúr hegedűversenye jelentette, mert a romantika e legnagyobb hegedűverseny-remekét olyan lehengerlő virtuozitással, erőteljesen férfias tónussal és nőiesen érzékeny líraisággal játszotta Nikos Ormanlidis, melyhez hasonlót e műben alig hallottunk Pécsett az elmúlt évtizedekben. Emlékezetem szerint csak Szabadi Vilmos 90-es évekbeli POTE aulabeli és Václav Hudecek 2009-es színházi koncertjén szólt ilyen kvalitással Csajkovszkij remeke. Amikor a koncert utáni gratulációmban említettem a David Ojsztrah-tanítvány Hudecek nevét, Nikos Ormanlidis elmondta, hogy személyesen is jól ismeri a kiváló cseh hegedűst, aki Pécsett olyan fergetegesen játszotta az első tétel végét, hogy brávós vastapsot kapott, mely után, ahogy mondta „ráadásként eljátszom a 2 hátralévő tételt.”

clip_image014

Nos, a brávós vastaps Nikos Ormanlidis előadása után sem maradt el, igaz „csak” a mű vége után, de igazán jól megérdemelten. Ezúttal ugyanis a zenekar is méltó partnere volt a szláv lélek rejtelmeit, mélabúját, fájdalmát, küzdeni tudását, győzni akarását és az annak sikere felett érzett életörömöt is nagyszerűen megjeleníteni tudó szólistának. Úgyhogy ezúttal ideírjuk, hogy az Emil Kahn vezényelte Stuttgarti Szimfonikusok működtek közre Csajkovszkij hegedűversenyében, melyet a „pécsi hegedűsiskolán” nevelkedett Nikos Ormanlidis fergeteges, igazi „görög tűzzel” adott elő, ugyanakkor olyan német fegyelemmel, hogy az „orosz hegedűsiskolát” megalapító Auer Lipót kadenciái végén mindig tökéletes precizitással csatlakozott a „lemez-zenekarhoz”. Ugyanakkor néha dinamikai kontrasztjaiban is olyan meglepő és friss invenciójú játékot produkált, hogy hiánytalan élményt adó, élő előadás részeseivé tette a hatalmas vihar ellenére is mintegy száz főnyi pécsi közönséget. Azt a néhány apróbb disztonációs „foltot” pedig, amely a két versenymű előadásában előfordult egy ilyen rendkívül gazdag sokszínű élő előadás természetes velejárójának lehet tekinteni.

A hálás közönség tapsait Sosztakovics 2. keringőjével köszönte meg a művész.

clip_image015

Összegészében Nikos Ormanlidis személyében egy nagy formátumú, kiváló hegedűsnek tapsolhatott a pécsi közönség, mely igazán megérdemelné, hogy a Gyermán István nevével fémjelezhető „pécsi hegedűsiskola” egyik legkiválóbb növendéke a pécsi zenekarral élőben is megmutathassa ragyogó kvalitásait, melyből most igazán remek ízelítőt kaptunk a Pius Templomban. Beszámolónk végén egy különleges videó-csokor meghallgatására-tekintésére invitálom Tisztelt Olvasóimat. Elsőként Csajkovszkij művének fináléját láthatjuk-hallhatjuk az 1972-es Prágai Tavaszról, Václav Hudecekkel és a David Ojsztrah vezényelte Cseh Filharmonikusokkal, majd pedig Nikos Ormanlidis előadásában Brahms D-dúr hegedűversenyét láthatjuk-hallhatjuk egy korábbi templomi koncert felvételéről.

clip_image017

Fotók: Mánfai György(telefon) és internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

Egy hozzászólás Új írása

  1. Balázs Pista szerint:

    Gratulálok
    Az íráshoz. és a játékhoz is!

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s