Operai katarzis a Kodály Központban: nemzetközi színvonalú Bellini Puritánok előadás

 

clip_image002

clip_image004

Vincenzo Bellini (1801-1835) olasz zeneszerzőt szokás a 19. század eleji olasz operából ismert, önálló stílussá lett szép éneklés, „a belcanto atyjának” is nevezni, akinek rövid élete alatt írt 10 (!) operája közül a Norma, Az alvajáró, a Rómeó és Júlia, A kalóz, a Beatrice di Tenda és a halála évében komponált A puritánok még ma is ismert és játszott világszerte. Mint különlegességet említsük meg, hogy a Normát már 1838-ban hallhatta a pécsi közönség is. Ehhez képest ha kissé megkésve is, de elérkezett Pécsre az életműzáró opera is mégpedig a Müpa és a Pannon Filharmonikusok közös produkciójában, s ahogy Budapesten a Művészetek Palotájában, úgy a pécsi Kodály Központban is hatalmas sikert aratott. Többen egyenesen úgy fogalmaztak, hogy itt még nem volt ilyen remek operaelőadás, de tán még Pécsett sem. Nos, ha az előbbi tán igaz is, utóbbi azért talán túlzás, hiszen az 1964-es Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth magyarországi premiert az akkor itt tartózkodó Gregor József minősítette jobbnak, mint a két évvel későbbi operaházi előadás, és még sorolhatnánk Wagner Lohengrinjét, melyért Breitner Tamás operatagozat-vezető Érdemes Művész címet kapott, Bartók Kékszakállúját, Erkel Bánk bánját, Kodály Székelyfonóját, Verdi Don Carlosát, Traviatáját, Mascagni Parasztbecsületét, Puccini Pillangókisasszonyát, melyek mind kiemelkedő produkciók voltak a Pécsi Nemzeti Színházban az elmúlt bő fél évszázadban.

PFZPuritánokKÓRUSTotál

 

Rátérve a mostani pécsi operapremierre, a Bellini Puritánok félig szcenírozott előadása azért is tudott egészen kimagasló élmény lenni, mert az operai élmény teljességét egészen kimagasló színvonalon vissza tudta adni, egy nemzetközi, olasz-magyar összefogás eredményeként, melyhez a mi pécsi zenekarunk és helyszínünk is méltó partnerként csatlakozott. Kezdve utóbbival, a Kodály Központ ismét bizonyította, hogy megfelelő koncepció és rendezés esetén remekül meg tud felelni a műfaj megkívánta elvárásoknak. Így most Gilles Gubelmann díszlet- és jelmeztervező által berendezett színpadkép, közepén a mai két szintes panellakás belsővel, s a két oldalra elhelyezett nézőtérszerű elosztás, valamint a pódium oldalajtói jól szolgálták a cselekményhez szükséges mozgások keretét, s a jelmezek szándékolt eklekticizmusa, korhű és romantikus, illetve mai ruhák egyidejű használata is igazodott ehhez a történelmi és egyben mai megközelítéshez, ami a rendezésnek is sajátja volt.

clip_image006

A zürichi opera rendezőasszisztenséből később operarendezővé lett Némedi Csaba ezúttal egy zseniális ötlettel adta meg Bellini művének maiságát, nevezetesen, hogy az Elvira szerepében épp Bellini erről az operájáról is ismert világhírű szoprán dívát, Maria Callast is színpadra vitte, mégpedig a kiváló balett-táncosnő, Aleszja Popova néma szereplőként való, de szinte folyamatos jelenlétével, melyben az érzékenyen kifejező mozdulatok mellett, a cselekmény bonyolításában is helyet kapott – például a kórusnak való kottaosztással és instruálásokkal – de különösen értékes és izgalmas volt a főszerepet megformáló énekessel való lelki együtt-lélegzése is.

clip_image010

clip_image012

De nagyon fontos volt az opera cselekményének és történelmi hátterének ábrázolása szempontjából a magyar szöveg jól látható vetítése és a kórus a direkt megszólaláson túli szerepeltetése is, s ebben a Kolozsvári Opera Énekkara (karigazgató: Kulcsár Csaba) remek színészi teljesítménye is, mely persze csak ráadás volt az egészen kimagasló vokális produkcióhoz, melynek erőteljessége néha meghaladta a magyar gyakorlatban hallott legjobb előadásokét is, ugyanakkor mégis árnyalt finom hangzás is jellemezte az együttest.

clip_image014

A reformáció és a régi katolikus rend védelmezői között folytatott harcokban a lutheránusokkal és a kálvinistákkal szimpatizáló, erkölcsi szigort hirdető puritánok történetét a Rómeó és Júliához hasonlóan egy szerelmi szálon keresztül is ábrázoló operában, épp e sokrétű, történelmi és drámai, illetve lírai és érzelemgazdag ábrázolásban már ott volt a romantikus olasz opera, Verdi által naggyá tett vonulatának hangja is, sőt magam egy-két fordulatban még Erkel egy-egy fordulatára is ráismertem. Egészen meglepő volt például a Bánk bán kórusos balettzenéjének egyik témájához hasonló motívumot is kihallani Bellini muzsikájából, de hallhattuk a Verdi Don Carlos Szabadság-kettősének előképét is, vele azonos tematikával, s volt még néhány szintén Verdinél is visszaköszönő zenekari, vagy együttes részlet, melyek romantikus mintává lettek.

clip_image016

A Puritánokhoz, de mondhatni Bellinihez egészen kiváló szoprán és tenor szólistákra van szükség ahhoz, hogy egy előadásban ne csak a hangok, de „a zene is megszólaljon”, mely Pécsett most maradéktalanul tökéletes szereplőválasztás révén kettős katarzist hozóan megvalósult.

clip_image018

Elvira szerepében a Magyar Állami Operaház kiváló szopránja, Kolonits Klára most első alkalommal mutatta fel tudásának szinte minden gazdagságát és magával ragadó hangi szépségét. Míg korábban Richard Strauss Négy utolsó énekében erőtlennek, néha szinte „hallhatalannak” éreztük énekét, a közelmúltban Belcanto lemezt is megjelentető Kolonits hihetetlen drámaisággal és erővel formálta meg hangilag és színészi alakításban is Elvirát, s ugyanakkor a belcanto lírai finomságai is tökéletesen megszólaltak, s mindkét karakter nagyon jól hallhatóvá vált, s ebben nemcsak a remek pécsi zenekar partnersége dicsérhető, de a művésznő is legjobb formáját hozta.

Az érzelmek gazdag áramlása volt az ami mind zeneileg, mind színészileg is egészen katartikussá tették Kolonits Klára Elvira alakítását, melyet nem véletlen brávózott és tapsolt meg a közönség.

clip_image020

Mi most három az internetre Kolonits Klára által feltett Bellini operarészlet meghallgatását ajánljuk.

Bellini Puritánok című operája pécsi bemutatójának hatalmas sikerében Kolonits Klára mellett a fő szerepet egy egészen kiváló olasz tenorista, Francesco Demuro játszotta, aki Lord Talbot szerepében nemcsak színészileg formálta meg remekül a Stuart-parti főurat, de hangjával is. Demuro

nemcsak erőteljes, Carreraséhoz hasonlítható spinto („éles”) tenorjának extrém magasságaival (a „magas C” feletti deszt és f-et is énekelve!) elvarázsolta a pécsi közönséget, de lírai karakterben is nagyon szépen szólt végig egyenletesen kidolgozott hangja, mellyel nemcsak a belcanto, de Verdi és Puccini világában is keresett tenoristája a világ operaszínpadainak.

clip_image022

Mi most Verdi Rigolettójának egy olyan felvételéből idézünk részletet vele a 2011-es Wiener Festwochéról, ahol partnerei között ott találjuk Sparafucileként a Pécsett is fellépő Bretz Gábort.

Ha már Bretz Gábor neve szóba került feltétlen ki kell emelni, hogy egészen kiváló volt a Puritánok előadás basszus-bariton „mélyregiszteres különítménye” is. A nemzetközi zenei életben is a legkiválóbb basszbaritonok között jegyzett Bretz Gábor Sir George, Walton bátyjának szerepét alakította drámaian és énekelte muzikálisan szép hangon, de nagyszerű volt Richard Forth-ként a Metropolitanben is éneklő világklasszis orosz hősbariton, Alekszej Markov is.

clip_image024

Elvira apja, Lord Walton szerepében pedig muzikálisan szép hangon énekelt a Polgár Lászlónál is tanult, kiváló basszbariton, Sebestyén Miklós is, aki napjainkban első számú énekese e szerepnek. Mi most három különböző felvételben ajánljuk e három kiváló énekest: Bretz Gábor Verdi Macbethjéből Banquo áriáját énekli, Alekszej Markov a Puritánokból a Szabadságkettős egy részletét olasz kollégája, Luca Pisaroni közreműködésével, míg Sebestyén Miklós Puccini Bohéméletéből Colline Kabát-áriáját.

clip_image026

Két kisebb szerepben is nagyszerű alakításokat láthattunk-hallhattunk, Brown tiszt szerepében a tavalyi Simándy József Énekverseny győztese, a Kiss B. Attilánál tanuló zeneakadémista tenorista, Ninh Duc Hoang Long mutatta fel kiváló kvalitásait, I. Károly özvegye, Henriette szerepében pedig a német színpadokat megjárt mezzoszoprán, Szántó Andrea volt mind színészileg, mind hangilag méltó tagja e nemzetközileg is kiemelkedő szereposztású produkciónak.

clip_image028

Szántó Andreával most hallgassuk meg Bartók Kékszakállújának részletét, melyben Bretz Gábor és a Kovács János vezette Nemzeti Filharmonikusok voltak a partnerei.

clip_image030

A pécsi Puritánok premier hatalmas sikerében a nagyszerű kolozsvári kórus mellett – akiknek még egyszer nem győzzük hangsúlyozni kiváló hangi kvalitásait és színpadi jelenlétét – meghatározó és döntő szerepet játszott a Pannon Filharmonikusok zenekara, amely a kiváló olasz operakarmester, a Metropolitant, a Párizsi Operát és a Veronai Arénát is megjárt Riccardo Frizza egészen friss tempójú, mégis érzékenyen precíz, ugyanakkor ihletett vezénylésével olyan, a nemzetközi élvonalba tartozó teljesítménnyel ajándékozta meg a pécsi közönséget, mintha ez a korai romantikus olasz operastílus „mindennapi kenyere” lenne.

clip_image032

A katartikusan szép pécsi Bellini Puritánok elismeréseként egy 2016-os, Madridban, a Teatro Realban megtartott előadás felvételét ajánlom megtekintésre, melyben Elvira szerepét Diana Damrau énekelte, Talbot a spanyol Javier Camarena volt, Forth a kiváló francia bariton. Ludovic Tézier, míg Lord Walton szerepében ezúttal is, akárcsak Pécsett, Sebestyén Miklós nyújtott remek alakítást, a karmester Evelino Pido volt.

Fotók: Bublik Róbert és internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s