Harmonikus Kocsis Zoltánra emlékező Filharmonikus és Pannonikumos koncertek Pécsett

clip_image002

Kocsis Zoltán és Pécs zenei kapcsolata a világhírű zongoraművész és karmester pályakezdő éveihez kapcsolódik, ugyanis, amint arról a vele készített rádiós interjúmban megemlékezett, az 1967-es 1. Pécsi Nemzetközi Ifjúsági Zenei Táborban – korosztályos társai közül Ránki Dezsővel együtt – maga is részt vett, s később is hallhattuk néhányszor a világszerte a legnagyobbak között jegyzett zongoraművészt. Karmesterként az ezredforduló környékén először a Filharmónia jóvoltából láthattuk-hallhattuk Pécsett zenekarával, a Nemzeti Filharmonikusokkal, majd 2005-től a Pannon Filharmonikusokkal is adott koncertet, először Bartók 3. zongoraversenyében még szólistaként a Hamar Zsolt vezényelte pécsi zenekar közreműködésével, majd miután a zenekar első állandó vendégkarmestere lett, rendszeresen vezényelte az együttest, s minden módon igyekezett segíteni az együttes pályafutását. Emellett elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a nemzetközi zsűrit is meggyőzve a város kulturális és zenei életének sokoldalúságáról és magas színvonaláról, Pécs elnyerte 2010-ben az Európa Kulturális Fővárosa címet. Talán nem tévedünk, ha amellett, hogy a Bogányi Tibor vezetőkarmestersége alatti időszakban is tovább is segítette szólistaként és gondos és igényes műsorokat összeállító karmesterként is a pécsi zenekar fejlődését, nos tehát mindemellett épp ezért a Pécs melletti kiállásáért és a pécsi zenei élet folyamatos támogatásáért kapta meg 2016. március 15-én Pécs Város Kulturális Nagydíját Páva Zsolt polgármestertől.clip_image003

A kétszeres Kossuth- és Liszt-díjas, Érdemes- és Kiváló művész címmel is kitüntetett zongoraművész, zeneszerző és karmester 2016. november 6-án bekövetkezett halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar és a nemzetközi zenei, kulturális és közéletet egyaránt, s ehhez képest jóval csekélyebbnek tűnő feladatként, de a vele meghirdetett hangversenyek karmesteri pótlásáról is gondoskodni kellett, és ezt illett az ő szellemiségéhez méltóan megtenni. Nos, itt Pécsett elmondhatjuk, hogy ez maximálisan sikerült, hiszen mind a Filharmónia Mester-bérletében, mind a Pannon Filharmonikusok Pannonikum bérletében meghirdetett hangversenyeket olyan kiválóságok vezényelték, mint a helyére a kínai turnén még életében beugró Kovács János, illetve a vele Pécsett vezetőkarmesterként is együttműködő Bogányi Tibor, akik mindketten tiszteletben tartották Kocsis Zoltán műsorszerkesztési koncepcióját, s az általa elképzelt koncertprogramot vezényelték el, az általa kiválasztott és ragyogó teljesítményt nyújtó szólisták, Alexandra Soumm és Balog József közreműködésével megvalósult produkciókat. Úgyhogy nem véletlen, hogy mindkét hangverseny igen harmonikusra, nem egy pillanatában pedig katartikusra sikeredett. De haladjunk sorban!

clip_image005

clip_image007

Elsőként szóljunk a Filharmónia Magyarország Mester-bérleti koncertjeit felvezető Prológusról röviden, melyet ezúttal utoljára vezetett Gyermánné Vass Ágnes, Liszt-díjas hegedűművész, a Pannon Filharmonikusok Örökös Tag címmel is elismert koncertmestere, aki Kocsis Zoltánnal is számos alkalommal folytatott az elmúlt években rendkívül érdekes és izgalmas beszélgetéseket, mellyel nemcsak az elhangzott művekbe, de Kocsis Zoltán zenei és emberi gondolkodásába és személyiségébe is mély betekintést nyerhettünk. Vass Ágnes ezúttal is alapos felkészültségről téve tanúbizonyságot előbb Sztravinszkij ritkán hallható, már a neoklasszicizmus korszakát előlegező két kis zenekari szvitjéről beszélt, majd Kovács Jánost, a Magyar Állami Operaház és Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vezetőkarmesterét kérdezte Kocsis Zoltánhoz fűződő kapcsolatáról és a január 24-i Pécsett felhangzó műsorról. Kovács János elmondta, hogy mindig is nagy tisztelettel adózott Kocsis Zoltán zsenije, lebilincselő zenetörténeti tudása és ismeretei előtt. Így bár addig még hallani sem hallotta a koncert nyitányaként felcsendülő Sztravinszkij darabokat, megismerve a két kis zenekarra írott, 1914-17 között komponált Szvitet, olyan élményben lett része Kocsis Zoltán műsorválasztása révén, hogy szerinte kötelezően tanítani kellene ezeket a ragyogó karakterdarabokat a Zeneakadémia zeneszerzés szakos hallgatóinak, hogy láthassák, mit lehet kihozni ilyen ragyogó, de a zenészeknek szinte gonoszul nehéz hangszereléssel, a Sztravinszkij által gyerekeinek komponált 8 zongoradarabból, a remek karakterábrázolás révén is.

clip_image009

Nos, Kovács János a rendkívül érdekes és izgalmas, néhol kedvesen, vagy épp harsányan gunyoros karakterek kibontásában egészen sziporkázó, remek teljesítményt hozott ki a Nemzeti Filharmonikus Zenekarból – a Denza nápolyi dalát idéző Napolitanában, a Satie-nak ajánlott, de saját Petruskáját idéző Keringőben és a Sosztakovicsot előlegező Polkában és a hasonló karakterű, fergeteges záró Galoppban – de azért a kissé fanyarabb humorú, vagy „álnaivan lírai” darabok is, mint a nyitó Andante, az Espanola, a Balalajka és az Induló is igazán jól sikerültek a zongorával kiegészített Nemzeti Filharmonikusok kis zenekarának, akik a remek karakterdarabok nagyszerű előadásával, Kovács János nagyszerű teljesítménye révén is, betekintést engedtek néhai főzeneigazgató-karmesterük, Kocsis Zoltán zenei világának humoros oldalába is.

clip_image011

Helyszíni felvétel híján egy olyan youtube linket ajánlunk, melyben mindkét szvitet egyben meghallgathatjuk a venezuelai Simon Bolivar Zenekar előadásában.

Az „átlagközönséget” bizonyára meglephette, hogy Sztravinszkij groteszk-humoros zenéje után Mendelssohn népszerű e-moll hegedűversenyét választotta a koncert első részének folytatására  Kocsis Zoltán. Nos, talán csak a koncert egészében elhelyezve nyer értelmet ez a műsorszerkesztési ötlet, lévén, hogy az orosz zeneszerző is népszerű és ismert dallamokat választott, ha nemegyszer groteszk és ironikus hangvétellel átalakítva is műve témáiul, másrészt Mendelssohn a korai stílromantika legnagyobb és leghatásosabb versenyművét megalkotva, szinte a mozarti muzsika egyszerű, de rendkívül populáris dallamvilágát idéző melodikával építi fel saját versenyművét, s ez tökéletes felvezetése a koncert második felében hallott két Mozart-műnek, ami Pécsett a Serenata notturna és a Haffner szimfónia volt, míg másnap Budapesten az A-dúr hegedűverseny szólt a Serenata helyén. Ez egyébként egy vélhetőleg Kocsis Zoltán által is tudott és elfogadott műsorváltoztatás volt, talán az ifjú hegedűművésznő kérése nyomán.

clip_image013

clip_image015

Mendelssohn ízig-vérig romantikus hegedűversenye megszólaltatásának leginkább akkor van a befogadóközönség szeretetén túlmutatóan is értelme, ha olyan klasszis szólista adja elő, mint amilyen Pécsett az elmúlt években a művet kétszer is előadó Baráti Kristóf, vagy szintén Pécsett fellépő világhírű kollégája, Kirill Troussov, és ifjú pályatársa, a Kocsis Zoltánnal is koncertezett Banda Ádám, akik mind nagyszerű teljesítménnyel kápráztatták el a pécsi közönséget. Trussov briliánsan virtuóz eleganciájával szinte „megette” Mendelssohn versenyművét, Banda egy kicsit szikárabban játszott, akárcsak első alkalommal Baráti Kristóf, aki 2016 őszén a Londoni Filharmonikusokkal Mendelssohn mozarti tökélyű és szépségű, finomságú „olvasatával” kápráztatta el a pécsi közönséget, a világszínvonal tetején játszva, amit csak néha „takartak” az ehhez az érzékenységű játékhoz igazodni igyekvő, Vlaidimir Jurowski vezényelte Londoni Filharmonikusok.

clip_image017

Nos, Kocsis Zoltánt dicséri, hogy az 1989-ben Moszkvában született, Bécsben és Grazban tanult, de Párizsban felnőtt francia hegedűművésznő, Alexandra Soumm személyében egy Baráti Kristófhoz hasonlóan érzékeny játékot felmutató muzsikust választott ki a Mendelssohn-mű és a koncert szólistájának. Akit, amint a fővárosi koncertközvetítésből magától az ifjú művésznőtől megtudhattuk, Kocsis maga is mint muzsikuspartnert első találkozásuk alkalmával azonnal „kipróbált”, s Alexandra Soummra olyan meghatározó nagy hatást gyakorolt világhírű zongoraművész-karmesterünk, hogy a pesti koncert Mozart versenyművét és utána következő ráadásszámát, Bach Sarabande-ját az ő emlékének ajánlotta.

clip_image019

Alexandra Soumm hegedülését Pécsett, amint már utaltam rá, a rendkívül finom érzékenység jellemezte, s nemcsak a lírai lassú tételben, de a mű csaknem felét kitevő, összetett zenei és hangzásvilágú nyitótételében is, de azért felvillantak a drámaibb hangvétel karakterei is, ha ezek, nagyon helyesen, nem is váltottak sohasem túlzottan férfiasan markánssá. E kettősség pedig nagyszerűen érvényesült az érzékenyen sokrétűen megoldott kadenciában is. A záró rondó finálé is szépen szólt Soumm játékában, ha egy kicsit hiányoltuk is annak – például Troussov-féle megközelítését jellemző – fergetegesen romantikus életörömét, mely még Baráti mozarti interpretációját is, túlzásoktól menetesen is, hitelesen áthatotta. Összegészében Alexandra Soumm rendkívül érzékeny, finom játékkal kápráztatta el a pécsi közönséget, s a Kovács János vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar harmonikus partnerként segítette ebben, csak részben írható az ő számlájukra, inkább a Kodály Központ túl jó hátsófali akusztikájáéra, hogy néha nem jött át hegedülése az azt jellemző fénnyel, hangszínnel és erővel.

clip_image021

Ellentétben a másnapi, nagyon jól bemikrofonozott rádióközvetítésével, melynek a Bartók Rádió hangtárában történő meghallgatás mellett egy különleges youtube linket ajánlok olvasóim figyelmébe, melyen Sibelius Valse triste (Szomorú keringője) után a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikusokkal Sibelius hegedűversenyének első tételét adják elő. Majd ezután Mendelssohn versenyművét ajánlom meghallgatásra az ifjú amerikai sztárhegedűssel, Hilary Hahnnal .

A Nemzeti Filharmonikusok január 24-i pécsi koncertjének második részében Mozart zenéjének felhőtlen szépségével és derűs életkedvével ajándékozták meg a publikumot, mely a Serenata notturnában Kovács János precízen akkurátus vezénylése és tempói révén, a korábbi barokk tradícióba is hangzó betekintést engedett, melyben a szólamvezetők alkotta kisegyüttes nagyon stílusosan kontrasztált az üstdobbal kiegészített vonószenekarral, s előbbiből a koncertmester és a nagybőgős játéka volt kiemelkedően élvezetes.

clip_image023

A zenekar túlzásoktól mentesen is remekül megfelelt a régizenei játék támasztotta követelményeknek és hallgatói igényeknek, melynek illusztrálására Jordi Savall együttesének felvételét ajánljuk meghallgatásra.

A koncert zárásaként a rendkívül népszerű, Pécsett mégis legalább két évtizede nem hallott Haffner szimfóniát hallhattuk a Nemzeti Filharmonikusok egészen káprázatos előadásában, melyben különösen a saroktételek lehengerlő vitalitása és virtuozitása volt magával ragadó, Kovács János feszes tempójú, pregnáns ritmikát megkövetelő vezénylése révén – a melyben az egyik a koncerten visszatérő jellegzetesség volt a lábbal való erőteljes, néha már „önveszélyesnek” tűnő dobbantás –, de az Andante és a Menüett is megőrizte „kedélyesen bécsies” szerenád-karakterét előadásukban.

clip_image025

Mi most a rádiós hangtár felvétele mellett, az Antonio Pappano vezényelte Santa Cecilia Accademia zenekarának Haffner-szimfónia felvételét ajánljuk meghallgatásra a koncerthez, mellyel a pécsi közönség egy nagyszerű és Kocsis Zoltán zeneiségéhez méltó előadással lett gazdagabb.

Tíz nappal később, február 4-én, szombaton, Pannonicum bérletük keretében a Pannon Filharmonikusok is Kocsis Zoltánra emlékeztek a Kodály Központban, ahol a kiváló rádiós és televíziós műsorvezető és szerkesztő, Juhász Előd Kocsis Zoltán 60. és 65. születésnapja alkalmára írott könyvét is dedikálta a szerző – más könyvei mellett – és az est egészen káprázatos teljesítményt nyújtó zongoraművész szólistája is dedikálta régebben és a közelmúltban megjelent Liszt és Bartók lemezeit, köztük a 2005-ben a Nemzetközi Liszt Lemez-díjat nyert Hungaricum című lemezét.

Előbbinek azért is volt jelentősége, mert Juhász Előd tizenéves kora óta folyamatosan figyelemmel kísérte kritikusként és riporterként is Kocsis Zoltán pályáját, több rendkívül fontos interjút is készítve vele, Balog József pedig egyik Kocsis által kiválasztott és mentorált ifjú magyar zongoraművészként ért és ér el egyre nagyobb sikereket a hazai és a nemzetközi zenei életben, főleg a két Kocsis által is példaképnek tekintett zongoraművész-zeneszerző előad, Liszt és Bartók műveinek nagyszerű interpretációja révén.

clip_image027

clip_image029

clip_image031

A Pannon Filharmonikusok ezúttal nagyszerű ötlettől vezérelve Juhász Elődöt kérték fel a koncert műsorvezetőjének, s a kiváló zenei ismeretterjesztő ezúttal is érdekes, fontos és pontos információkkal, valamint Kocsis Zoltánra emlékező gondolatokkal az est bensőségességének egyik fontos záloga volt. Aki azt sem röstellte felvállalni, hogy a Kocsis Zoltán által összeállított műsor nyitószámát, Saint-Saens Phaeton című szimfonikus költeményét eddig még nem ismerte, de utánanézett a név helyes kiejtésének és a kiváló francia romantikus komponistáról elmondta, hogy kora egyik kiváló zongoristája is volt, akinek Sámson és Delila című operáját Liszt mutatta be. Ő pedig 5 zongoraversenyt is írt, melyek közül a most felhangzó azért is kapta az „Egyiptomi” alcímet, merthogy a zeneszerző gyakran pihent Egyiptomban, s az ottani zenei közeg is inspirálóan hatott művére, második tételében például egy núbiai szerelmes dalt idéz.

clip_image033  clip_image035  clip_image037

Már a koncertet nyitó Phaeton is Kocsis Zoltán nagyszerű választását dicséri ehhez az „Ihlető természet” címet viselő programhoz. Hiszen nemcsak ritkasága okán jó nyitánynak ez a mű, de mert a görög napisten, Helios fiának történetét „meséli el”, kezdve a Nap diadalmas, fanfáros ábrázolásától és Phaeton napszekérrel száguldásáig, majd villámcsapás által bekövetkező haláláig, mely után az Eridanus folyó lesz „sírhelye”. Ehhez a történethez Saint-Saens szinte wagneri zenekart használ, melyben a rézfúvósok is kiemelt szerepet kapnak, de két hárfa is erősíti a nagyméretű vonóskart, melynek hangzása mégis franciás is, részben a fafúvósok és a hegedűsök dallamossága miatt is. A pécsi zenekar mindezt a sokszínűséget egységes és jól felépített szólamhangzással adta vissza, kellően árnyalt dinamikai ívekben megjelenítve a különböző karaktereket, a fénylően pompázatos nyitó rézfúvós fanfártól, a végkifejlet a mélyvonósokon elhaló hangjáig, melyet mi most egy viszonylag kisebb méretű ausztrál ifjúsági zenekar youtube linkjével igyekszünk megidézni.

A koncert második műsorszáma jelentette az igazi csemegét, eddig ugyanis Pécsett, legalábbis az elmúlt 3 évtizedben Saint-Saens 5 zongoraversenye közül csak a leghíresebb, 2. g-moll versenyművet hallhattuk egyszer, az „Egyiptomi alcímű, 5. F-dúr zongoraversenynek pedig ez volt a pécsi bemutatója. Kocsis Zoltán nagyszerű választása révén egy egészen sokszínű, drámai és finomabb lírai színekben gazdag versenyművet ismerhettünk meg, nagyszerű és bensőségesen építkező dallamvilággal, kiváló hangszereléssel s nagyon élvezetes zongora-zenekari párbeszédekkel.

Az igazi szenzációt azonban az jelentette, hogy Kocsis Zoltán egy egészen kimagasló szólistát választott ki Saint-Saens művének interpretálására, Balog József személyében. A kiváló még mindig csak 37 esztendős pianista már 2005-ben elnyerte az Év Nemzetközi Liszt-lemeze díjat, Hungaricum című lemezével, 2007-ben Pécsett megnyerte a 2. Nemzetközi Zongoraversenyt Liszt Ferenc Emlékére, s azóta is számos nagyszerű versenysikert és lemezfelvételt tudhat maga mögött.

clip_image039  clip_image041

Balog József ezúttal is az eddig Pécsett tőle hallotthoz hasonlítható, nagyszerű teljesítménnyel kápráztatta el a pécsi közönséget (Liszt Haláltánc, Villa-Lobos 3. zongoraverseny, Wolf Péter Zongoraverseny, Liszt 12 transzcendens etűd, stb.) Ezúttal is az egészen magabiztos és magával ragadó virtuozitás volt játékának magától értetődő alapja, melyet erőteljes drámai akcentusokkal tett még gazdagabbá, de palettáján ott voltak a személyes bensőségességet sugárzó igen finom lírai pillanatok is, melyeket gazdagon árnyalt billentéskultúrával adott át a pécsi közönségnek. Ugyanakkor Saint-Saens művének tételeit is remekül fogta egybe, s olyan magával ragadó erő és vitalitás sugárzott játékából, mely a mű előadásának nemzetközi élvonalába helyezi Balog József produkcióját.

clip_image043

Most két kimagasló, de eltérő felfogású élő előadás, Szvjatoszlav Richter 1955-ös és Jean-Yves Thibaudet 2011-es koncertfelvételét ajánljuk meghallgatásra és tekintésre.

A Bogányi Tibor pontos és gazdagon árnyalt vezényletével játszó pécsi zenekar nagyszerű és méltó partnere volt a briliánsan zongorázó Balog Józsefnek, a Bánfalvi Zoltán vezette, ezúttal is remek vonóskar és rézfúvósok mellett, kiválóak voltak a fafúvósok, a Tímár Judit vezette, Sóvári Zsuzsannával és Codeluppi-Szabó Gabriellával alkotott fuvolás sor, Arnóth Zoltán és Aubrecht Dénes klarinétosok, Herpay Ágnes és Hozbor Éva fagottosok. Így méltán aratott ráadást is eredményező nagy sikert Saint-Saens 5. „Egyiptomi” zongoraversenyének pécsi bemutatója.

clip_image045

A Pannon Filharmonikusok Kocsis Zoltán emlékének szentelt és még általa választott, „Az ihlető Természet” című hangversenyének második részét tette ki az a halhatatlan zenetörténeti remekmű, mely legközvetlenebbül kapcsolódott a címadáshoz. Beethoven 6. F-dúr „Pastorale” szimfóniája ugyanis a programzene és a romantika felé nyit új fejezetet a bécsi klasszikus zene fejedelmének pályáján. Legyen elég talán Berlioz Fantasztikus szimfóniájára utalnunk, melyben – amellett, hogy szintén 5 tételes – a természeti elemek is megjelennek, a karakter- és lélekábrázolás eszközeként megfelelően kiválasztott zenei hangok és gazdag eszköztár révén, vagy szintén Berlioztól a Harold Itáliában programszimfóniára utalnunk, de Liszt szimfonikus költeményeinek és Csajkovszkij tulajdonképpen kivétel nélkül kifejtett vagy rejtett programok által inspirált szimfóniáinak is inspiráló forrása volt Beethoven romantika felé nyitó programzenéje, mely végül a szimfonikus termést záró, „Örömódás” 9. szimfóniában nyeri el legtökéletesebb formáját.

Az általában szűk háromnegyed órányi Pastorale szimfónia tételcímei bár alapvetően hűen tükrözik Beethoven szándékát a zenében megvalósuló érzelmek és természetábrázolást illetően, az előadóknak mégis rendkívül fontos ezeknek a szavakban is kifejezett tartalmaknak személyes viszonyulást is tükröző zenei ábrázolása, megjelenítése.

clip_image047

A nyitó tétel „Vidám érzések ébredése a falura érkezéskor” programját a zeneszerző Allegro m non troppo, azaz „Vidáman, de nem nagyon” karakterleírással látta el, ami véleményem szerint a tétel egészére vonatkozik, rendkívül népszerű és népies, állítólag magyarországi horvát telepesektől is származtatható főtémáját mégis legtöbb előadásban a boldog, „romantikus szárnyalás” hevülete hatja át. A Pannon Filharmonikusok előadásából nekem ez a felhőtlen szárnyalás hiányzott egy kicsit, Bogányi Tibor mintha a tétel alaptempóját is kissé visszafogta volna, s a szárnyalás örömének dinamikája is lehetett volna egy csipetnyivel erőteljesebb, mégis a tétel egészének karaktere hitelesen, szépen és gazdagon árnyaltan „átjött”, s volt egy-két ritkán hallható, szokatlan hangsúly és akcentus, mely a felfedezés erejével hatott.

clip_image049

A Jelenet a pataknál, vagy másképp „Patakparti jelenet” című 2. tétel az Andante molto mosso, azaz „Lassacskán (vagy lépésben), de nagyon élénken” címen magyarra fordítható zenei karakterleírást kapta, s talán itt éreztem leginkább, hogy egy kicsit túl klasszikusan lekerekített, kedélyesen bécsies Bogányi Tibor Pastorale felfogása, legalábbis úgy éreztem, hogy visszamenőleg is ez adta meg a magyarázatot az első tétel visszafogottságára és mutatatott előre a 3. tétel Allegrójának „Vidám paraszti mulatságában” is a falusi helyett inkább bécsies karakterére.

Természetesen nagyszerűen szóltak a tétel természetzenei, madár- és vízi zenei elemei, s nemcsak a záró rész madárzenéjének hangjai, akárcsak a 3. tétel a falusi „malacbandát” is idéző vidámabb hangjai. E két tételnél kell feltétlen kiemelni a fafúvós szólamvezetők ragyogó játékát, Tímát Judit fuvolásét, Murin Roman oboásét, Herpay Ágnes fagottosét és Arnóth Zoltán klarinétosét, de remekelt a két kürtös és a Vihar című 4. tételben hozzájuk csatlakozó a két trombitás és harsonás is.

clip_image051

Az előző két tételhez hasonlóan szünet nélkül (attaca) következő, „Pásztorének. Örömteljes és hálás érzések a vihar után” alcímű 5. tétel, a finálé, harmonikus feloldást hozó hangjában a zenekar egészén belül is a vonósok kellően erőteljes, ugyanakkor meghitten bensőséges és harmonikus játékát kell feltétlen kiemelni, így most álljon itt a szólamvezetők névsora: Bánfalvi Zoltán koncertmester az első hegedűsöknél, Máté-Rácz Rózsa a 2. hegedű szólamban, Murin Jaroszláv a brácsásoknál, Pechán Dávid a csellistáknál és Jónás Sámuel a nagybőgősöknél.

clip_image053

Szóljunk végezetül a karmesterről, Bogányi Tiborról, aki a koncert egészét a felvállalt feladathoz és Kocsis Zoltán emlékéhez illő alázattal és ihletett precízséggel vezényelte, s ez Beethoven Pastorale szimfóniájában is egy szép, harmóniát sugárzó produkciót eredményezett, talán ha egy kicsit lehetett volna néhány részletében merészebb, erőteljesebben romantikus a zenei ábrázolás, mely azonban így is felülmúlta az elmúlt két évtizedben Pécsett hallott Pastorale szimfóniák előadásainak színvonalát. Elismerésül és „bíztatásként” a Leonard Bernstein vezényelte Bostoni Szimfonikusok felvételét ajánlom meghallgatásra-tekintésre mind a közönségnek, mind a zenekar muzsikusainak.

Fotók: Kalmár Lajos, Bublik Róbert és internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s