Világszínvonalú, vidám évzárás és kezdés BFZ-vel, és a PFZ-vel a Kodályban, Várdai István és Lendvay József varázslatos Stradivarijaival felerősítve

clip_image002

„Best of BFZ, avagy a zeneirodalom gyöngyszemei a karácsonyfa alá” címmel összeállított programmal lépett fel a Filharmónia Mester-bérletének 2016-os pécsi évzáró hangversenyén, december 30-án a Kodály Központban a Budapesti Fesztiválzenekar. A rendkívül igényes műsorválasztásról az est karmester,e, Takács-Nagy Gábor a koncertet megelőző Prológus beszélgetésben elmondta, hogy azt úgy állították össze Fischer Iván zeneigazgató-karmesterrel, hogy benne olyan műsorszámok is helyet kapjanak, melyek még nem szerepeltek a Fesztiválzenekar műsorán, így például Dukas és Ravel alkotásai, A bűvészinas és a Lúdanyó meséi. Várdai István pedig arról beszélt, hogy a nemrég egy német mecénástól kapott, több milliárdot érő, 1673-as Stradivari-csellóval éppen most vannak az „ismerkedő, bimbózó szerelem” fázisában, amikor egymás „lelkét” is jól meg kell és lehet is ismerniük a hangszerrel.

clip_image004

A koncert nyitószáma Beethoven 3. Leonóra nyitánya volt, mely a Fidelio című „szabadító opera” számára komponált 4 nyitány közül a máig legnépszerűbb alkotás, mely még a romantikus szimfonikus költemények irányába is előremutat. A Fesztiválzenekar előadásának első felében a vonóskar és a fafúvósok méltóságteljes előadása dominált, majd a középrészben a hegedűsök virtuozitása, végül pedig a rézfúvósok varázsos fénnyel koronázták meg a produkciót, melynek hangulatát mi most a Weimari Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenekarának, az egykor Pécsett is működött, Nicolás Pásquet által vezényelt felvételének meghallgatását-tekintését javasoljuk.

A folytatásban a norvég zene romantikus óriásának, Edward Griegnek, Ibsen drámájához komponált Peer Gynt kísérőzenéjéből az 1. szvit hangzott fel, s a Reggeli hangulat, az Aase halála, az Anitra tánca, valamint A hegyi király barlangjában tételek, a karakterek igen stílszerű kibontásával nem csak az adott zenei és zenén túli tartalmak, de az érzelmek hangulatos megidézésével és áramlásával is elvarázsolták a pécsi közönséget, a maximális tökéletességű előadással. Talán csak az első fuvola hangja lehetett volna kissé fényesebb az alapvetően nagyon szép előadásban, melyhez Takács-Nagy Gábor lélegzően széles tempói és érzékletes mozdulatai jól megadták az alapot, ha a záró tétel lehetett volna egy kicsit „robusztusabb” is.

clip_image006

 

 

clip_image008

Ezután következett el a várva várt pillanat, hogy a pécsi közönség a város világhírű szülöttét, Várdai Istvánt hallhassa új, Stradivari csellóján játszani, Csajkovszkij Rokokó-variációiban, melyet a Fesztiválzenekar nagyszerű partnerséggel kísért. Nos, az új hangszer úgy tűnik, hogy nagyszerűen egészíti ki Várdai a korábbi, a Montagnana csellón megismert egyéni hangzásvilágát, melyen belül a Pablo Casalst idéző szépségű dallamformálás válhat még meghittebben bensőségessé, finomabban puhává. Így véleményem szerint szóló és kamarazenei koncertekre, Bach műveinek előadására, más érzékeny finomságú versenyművek, mint például Carl Philip Emmanuel Bach és kortársai, de akár Elgar csellóversenyénél is tökéletes választás lehet, s érzékeny karmesterrel és zenekarral, mint amilyen a mostani koncerten a Takács-Nagy Gábor vezényelte Fesztiválzenekar is volt, Csajkovszkij Rokokó-variációiban, nem fogja elnyomni a zenekar ezt az éterien szép hangzást.

clip_image010

A többi, főleg 20. századi és kortárs repertoár és kamarazene esetében inkább a Montagnana tűnik a megfelelőbb választásnak, de akár – a egy koncerten belül is – érdemes, lehet váltogatni a két csellót, melyek közül a Stradivari valamivel szebb tónusa és hangzása mindenképpen minőségileg is új színt és szintet jelenthet Várdai István pályáján.

clip_image012

Ami Várdai csellózását illeti, még a Pannon Filharmonikusokkal közös élő-CD felvételes Csajkovszkij-koncerthez képest is egészen magával ragadó felszabadultsággal játszott új hangszerén, könnyedén elegáns virtuozitással, a közönséget elvarázsoló, gyönyörűséges frazeálással, dallamformálással. A szűnni nem akaró „Pécsi Tapsokat” Csajkovszkij Nocturne-jének leheletfinom előadásával hálálta meg Várdai István, akinek produkcióját most egy friss, saját mini youtube linkjével, az új hangszerét korábban „birtokló” Jacquline du Pré Elgar Csellóverseny 1. tételével, a Csajkovszkij Rokokó-variációkat és Nocturnet pedig egy-egy orosz felvétellel igyekszünk megidézni Olvasóinknak.

clip_image014

A Fesztiválzenekar koncertjének második felét – a záró számot leszámítva – a francia századforduló és impresszionizmus zenéjének szentelte. Ez a tematikusan is jól megválasztott program Camille Saint-Saens Sámson és Delila című operájának népszerű zenekari örökzöldjével, a Bacchanáliával indult, s a virtuóz zenekari szólókat – oboa, piccoló fuvola, kasztanyetta – és keleties-egzotikus hangszerelési színeket tartalmazó részletet úgy adta elő a Budapesti Fesztiválzenekar, hogy az méltó volt a világ zenei életében betöltött élvonalbeli színvonalhoz.

clip_image015

Azaz, hibátlan virtuozitással szólaltatták meg a rendkívül precíz összjátékot megkívánó darabot, s tették ezt úgy, hogy a remek, fergeteges hangulatot egy pillanatig sem vitték túlzásba, s ebben Takács-Nagy Gábor jó ízléssel megválasztott tempói és differenciált kiemelései jelentették a fő iránymutatást, az őt híven követő együttesnek. Nem túlzás, ha most a Gustavo Dudamel vezényelte Berlini Filharmonikusok 2010-es szilveszteri koncertfelvételének youtube-linkjét ajánlom megtekintésre a Pécsett is átélt „fesztiválzenekari hangulat” illusztrálására.

A ragyogó hangulatot egy fokkal még magasabb szintre tudta emelni a Fesztiválzenekar Paul Dukas A bűvészinas című szimfonikus scherzójának egészen káprázatos előadásával, melyben szintén a hangszerelés varázslatos színeinek tökéletes visszaadása volt egészen magával ragadó, s ebben nemcsak a fafúvósok, kiemelten is a fagottok, karakteres játéka volt lenyűgöző, de a hegedűk és az egész vonóskar, illetve a rézfúvósok, trombiták, kürtök, harsonák, hihetetlenül virtuóz és egységes szólamhangzással építkező zenekari összteljesítménye is.

clip_image017

S persze az ütőkről sem szabad megfeledkezni, én például ilyen élvezetes és sokszínű, csillogó-villogó harangjáték-, vagy másképp metalofon szólót még nem hallottam. Kis túlzással az előadás lemezfelvételért kiáltott, s ebben ismét Takács-Nagy Gábornak van elévülhetetlen érdeme, hiszen olyan jól kitapinthatóan és precízen hagyta kibomlani a „zenés mese” történetének minden pillanatát, hogy ezúttal programismertetés nélkül is megjelenítő erővel ábrázolt a muzsika eszközeivel a zenekar. A Francia Rádió Filharmonikus Zenekarának koncertfelvételét idézzük.

Érdekes módon, akárcsak Dukas művét, Raveltől a Lúdanyó meséi című 5 tételes meseszvitet is első alkalommal játszotta Takács-Nagy Gábor vezényletével a Budapesti Fesztiválzenekar, melynek teljesítményét épp ezért is kell kiemelten is felsőfokban értékelni, a különböző karakterek egészen magával ragadó és lebilincselő megszólaltatásáért. A Csipkerózsika, Hüvelyk Matyi, Csúnyácska, a pagodák császárnője, A Szépség és a Szörnyeteg és a záró Tündérkert mind-mind ragyogó színekkel segítették az egyszerűségében is megkapó melódiákkal is megidézett mesék hangzó megelevenítését. A záró Tündérkert pedig, a műsorvezetőként is végig remeklő Takács-Nagy Gábor tökéletes jellemzésével, úgy szólalt meg, mint a „Gyermekek világának mennybemenetele”, s ebben, akárcsak a korábbi tételek ragyogó megszólaltatásában elévülhetetlen érdemei vannak a rendkívül rugalmasan precízen, ugyanakkor ihletetten vezénylő karmesternek és a keze alatt ugyanígy játszó Budapesti Fesztiválzenekarnak, mely a koncert záró számában, Mendelssohn Skót szimfóniájának fináléjában is, nem csak a magával ragadó virtuozitást és életörömöt, de a mennyei megtisztulás pátosszal teli hangjait is gyönyörűségesen meg tudta szólaltatni.

clip_image019

A közönség által a végig kimagasló színvonalú koncertért méltán kitapsolt két ráadásban is ezt a kettősséget jelenítették meg ragyogóan a Fesztiválzenekar muzsikusai, Mascagni Parasztbecsületének Intermezzójában és Johann Strauss Terefere polkájában.

clip_image021clip_image023

Az elmúlt bő évtized egyik legszínvonalasabb Újévi díszhangversenyét adták a Pannon Filharmonikusok 2017. január 2-án a Kodály Központban, Bogányi Tibor vezényletével. S talán nem tévedünk, ha e mögött a rendkívül igényesen, ugyanakkor igazán színesen szórakoztatóan megszerkesztett műsor mögött elsősorban a vezetőkarmester, Bogányi Tibor keze nyomát véljük felfedezni, természetesen az est világhírű sztárvendégével, Lendvay Józseffel jól összedolgozva. Maga az alapötlet, hogy a pécsi zenekar többnyire a rendkívül sikeres, 2016-os Riói Olimpia magyar arany, ezüst és bronz érmeseire gondolva állított össze sportos, vagy ehhez illő muzsikákat, már magában rejtette a nagyszerű zenei pillanatok sorozatát. De az, hogy ezt ilyen színvonalas válogatásból és rendkívül kimagasló előadásban abszolválta a pécsi zenekar, az együttes egészen kiváló formát „futó” és mutató muzsikusainak nagyszerű teljesítményén túl, minden bizonnyal a vezetőkarmester, Bogányi Tibor nagyszerű előkészítő és ragyogó aznapi „munkáját” is dicséri.

clip_image025

Már a kezdés is nagyszerű volt, hiszen egy igazán színvonalas és – nálunk ugyan kevéssé ismert – populáris stílusú, amerikai kortárs zenével, John Williams az 1996-os Atlantai Olimpia megnyitójára komponált Summon the Heroes (Tisztelet a győzteseknek) című művét adta elő a rézfúvósok egészen kiváló teljesítményével – közte a trombitás Kovács László „hibátlan kivitelezésű” szólójával – a Pannon Filharmonikusok „csapata”, mely a szerző vezényelte amerikai együttes teljesítményével azonos színvonalon szólaltatta meg a koncert nyitó darabját, s a vonósok és fafúvósok játéka terén talán még felül is múlta azokét.

A folytatás is parádésan sikerült, ugyanis a barokk zene egyik grandiózus és pompázatos darabját, Georg Friedrich Händel Tűzijáték szvitjének nyitányát hallhattuk – a honlapon beígért teljes szvit helyett – egy nagyszerű, a mai, alapvetően romantikus repertoárt játszó zenekarhoz illő előadásban, mely úgy tudott hatásos lenni, hogy nem volt nagyzenekartól gyakran hallottan slampos, de azért régi zeneien sovány hangzású sem, igaz, azt sem érte el, amit a Robert King vezette King’s Consort 1991-es előadásában láthatunk, hallhatunk, amikor többek között 24 oboa, 16 fagott, 9 trombita, 9 kürt, 3 pár üstdob és 5 dob tette grandiózussá az energikus régi zenei hangzást.

Az est számomra legmeglepőbb, de annál dicséretesebb ötlete volt, hogy Bogányi Tibor egy újévi koncert programjába merte tenni Anton Bruckner egyik leggrandiózusabb és legnehezebb szimfóniájának, a Nyolcadiknak Scherzo tételét. Nos, a tavaly márciusi hatalmas sikerű előadás ellenére bennem meglévő aggályokat – nevezetesen, hogy vajon egy „újévi közönség” majd hogyan méltányolja ezt a merészséget, még ha a Scherzo talán a legkönnyebben befogadható része is Bruckner művének – a Pannon Filharmonikusok, s kiemelten is rézfúvósaik nagyszerű teljesítménye teljes mértékben eloszlatta, így ugyanolyan nagy taps fogadta ezt az „olimpiai” válogatónak is minősíthető kihívást. (Ez utóbbi „megközelítést” az estet ragyogó hangulatban és személyességgel vezető Bősze Ádámtól vettem kölcsön.)

clip_image027

Úgyhogy méltán megérdemlik a pécsi muzsikusok és Tisztelt Olvasóim is, hogy most felkínáljam a Bruckner Scherzo részletét – ha már a mieink is rövidítettek egy kicsit a negyedórányi időtartamon – a Herbert von Karajan vezényelte Bécsi Filharmonikusokkal való összevetést is, egy 1979-es templomi koncert felvételből.

clip_image029

Az újévi Pannon koncert első felének „második menetében” a virtuozitásé volt a főszerep egyéniben és csapatban egyaránt. Kezdve ez utóbbival a Bogányi Tibor (szövetségi kapitány) vezette pécsi együttes igazán remekül muzsikált csapatként Rimszkij-Korszakov Dongójának kissé hosszúra sikeredett zenekari változatában és a London után Rióban is győztes kardvívó olimpiai bajnoknak, Szilágyi Áronnak ajánlott Hacsaturján Kardtáncban, mely ismét a pécsi rézfúvósok és az ütősök játékával kápráztatta el a közönséget, míg mi most kétfajta Dongóval és egy Kardtánccal.

A koncert világsztár hegedűsének, a többek között Pendereckivel Beethoven hegedűversenyt előadó és ragyogó lemezfelvételeket is készítő Lendvay Józsefnek első félidei produkciójáról elsősorban a kimagasló virtuozitás miatt kell feltétlen a legnagyobb elismerés hangján szólnunk.

clip_image031

Paganini Moto perpetuo című darabjában egyfajta – és viszonylag egysíkú – virtuozitásának „csak” hibátlan előadása után, egészen káprázatos virtuozitással és magával ragadó, a dallamformálás agogikai szabadságára is építő sokszínűséggel adta elő Franz Waxman Georges Bizet népszerű örökzöld melódiáira épülő Carmen-fantáziáját, melyekhez a pécsi zenekar vonósai adtak igazán „kollegiális rugalmasságú” kíséretet a zenekaron belül, melyhez Bogányi Tibor partnersége is kellett.

(Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy eléggé bulvárosan sutának tűnt Bősze Ádámtól az a pécsi olimpiai bronzérmes úszóhoz, Kenderesi Tamáshoz kapcsolódó „átkötés”, hogy „a Carmen az operairodalom buresze”.)

clip_image033

clip_image034

Mi most egy Paganini Capricet idézünk Lendvay Józseffel, majd a 100 Tagú Cigányzenekar kíséretével Paganini Perpetum mobilénak is nevezett Moto perpetuóját. Ezután Salvatore Accardo előadásában hallhatjuk ugyanezt zenekari kísérettel, majd a Pécsett járt Maxim Vengerov felvételéről hallhatjuk Waxman Carmen fantáziáját.

clip_image036 clip_image038 clip_image040

A koncert második felét Sosztakovics 1954-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójára írott Ünnepi nyitánya nyitotta, mellyel kapcsolatban érdemes elmondani, hogy amikor a karmester emlékeztette a zeneszerzőt, hogy még nem írta meg az ünnepi alkalomra ígért művet, megkérdezte, hogy és mi hiányzik? Egy nyitány, hangzott a válasz, mire Sosztakovics azt felelte, ha ráér egy kicsit, megírom most. Nos, ennél az anekdotánál is lényegesebb, hogy ebből a műből sugárzik az a hihetetlen életöröm, amely Sztálin egy évvel korábbi halála után, hű tükre volt Sosztakovics életérzésének. A 10. szimfónia mellett nyugodtan sorolhatjuk ezt a művét is az Ilja Ehrenburg regénye nyomán „Olvadásnak” nevezett kor zenéi közé. Az elmúlt néhány évtizedben akadt olyan „nyugati” zenekritikus is, aki „a Sztálin halála fölött érzett, szinte ugrándozó öröm” (jumping joy) hangjait vélte kihallani az Ünnepi nyitányból, melynek nyitófanfárja 5 évvel Sosztakovics halála után, az 1980-as Moszkvai Olimpia szignálja lett, némileg az élet fintoraként a Brezsnyev nevével fémjelzett „pangás korszakának”.

clip_image042

Nos, ha ennyit nem is, de azt minden bizonnyal tudták a Pannon Filharmonikusok piárosai, vagy legalább Bogányi Tibor, hogy Sosztakovics Ünnepi nyitányának kezdő fanfárja lett a Moszkvai Olimpia szignálja. S mégis ez az, ami egyáltalán nem hangzott el. Bősze Ádámtól sem, aki ugyan maga is tudhatta volna, ha 12 éves korából emlékezett volna e tényre, de a Pannonosok közül a művet a műsorba ajánlónak illett volna ezt neki jelezni és így a pécsi közönség számára is tudtul adni. Mert így Atlanta megkapta azt, ami a magáé – ha nálunk ma már kevéssé ismert is zenéje –, Moszkva életörömtől kicsattanó szignáljának eredeti zenéje viszont „csak” önértékéért és a Bogányi Tibor vezényelte pécsi zenekar nagyon jó teljesítményéért kaphatta meg az őt megillető tapsot.

clip_image044

Mert a pécsi zenekar Bogányi kellően energikus, mégis emberi léptékű pátosszal teli tempói és vezénylése alatt legalább olyan színvonalon szólaltatta meg Sosztakovics Ünnepi nyitányát, mint tette azt korábban Nicolás Pasquet vezénylete alatt, kétszer is, s egyszer még Hamar Zsolt vezényletév el is. Mi most a 2009-es Nobel-díj átadó ünnepségről idézzük Sosztakovics művét, a Jurij Tyemirkanov által vezényelt Stockholmi Filharmonikusok előadásában.

A koncert hátralévő részében több könnyedebb hangvételű könnyű- illetve komolyzenei slágert hallhattunk, többnyire egy-egy olimpikonunkhoz kapcsolódó „ajánlással”. Közülük az első a Dave Brubeck Kvartett által világslágerré tett Paul Desmond örökzöld, a Take a Five, melynek nálunk „Ötnegyedben” fordításban ismert címe szó szerint „Szerezz egy ötöst” is jelenthet, így ezért az eddig már, a londoniakkal együtt, 5 olimpiai aranyérmet szerző Kozák Danutának lett ajánlva. Az előadás és a szimfonikus zenekari átültetés jónak volt mondható, bár ilyen kis zenei mag azért épp egy szimfonikus feldolgozáshoz eléggé kevésnek tűnt, s félő volt az is, hogy az eredetiben a sok ismétlés miatt is meglévő „erő” is el tud veszni, a most hallott pécsi verzió azonban azért, ha nem is oszlatta el teljes egészében aggályainkat, de egy jó színvonalon abszolvált produkciót hagyhatott a pécsi közönségben.

clip_image046

Azt azért érdemes megjegyezni, hogy a Pécsett csak nagyon ritkán hallhattunk eddig klasszikus szimfonikus dzsessz produkciókat, mint amilyen mondjuk Rolf Liebermann „Concerto jazz bandre és zenekarra” című, záró Mambójáról is ismert műve, vagy Dave Brubeck bátyjának, Howard Brubecknek „Dialógus combóra és zenekarra” című, Leonard Bernstein által lemezre vett műve. Vagy ha már Bernsteinnél tartunk, az ő Fancy Free című művét is csak egyszer hallhattuk Ligeti András vezényletével, a Rádiózenekarral és Vukán Györggyel, de legalább ilyen jó lenne „A városban” című musical 3 tánca, vagy a Prelúdium fúga és riffek, s Gershwin Kék rapszódiája mellett a két zongorára és szimfonikus zenekarra írott 2. rapszódiája is ebbe a vonulatba illik.

Mi most egy eredeti videót ajánlunk megtekintésre a Dave Brubeck Kvartettel, melyben a téma szerzője, Paul Desmond szaxofonozik, az együttest vezető zongorista Dave Brubeck mellett. Majd ezután egy tavaly készült amerikai felvételt, melyen szimfonikus zenekar játssza az örökzöldet.

clip_image048 clip_image050 clip_image052

A következő két olimpikon, akit ajánlással megtiszteltek a Pannon Filharmonikusok, a Rióban háromszor is a dobogó legfelső fokára álló, úszó „Iron Lady”, Hosszú Katinka, akit Johann Strauss Gyorsuló dallamok keringőjével köszöntöttek – szerintem Strausstól a Perpetuum mobile (Örökmozgó) jobb lett volna, s az még Paganini első félidei darabjához is „rímelt” volna –, míg az olimpiai aranyról épphogy lecsúszó, 41 évesen (!) újfent ezüstérmes párbajtőröző, Imre Gézát pedig Lehár Ferenc Arany-ezüst keringőjével köszöntött a pécsi zenekar.

E két mű remek előadása nyomán méltán mondhatta Bogányi Tibor, hogy a Bánfalvi Zoltán koncertmester vezette pécsi zenekar sokkal jobban játszik keringőt, mint korábban! Ami bár hallhatóan is beigazolódott, azért talán mégis túlzás összevetni a Bécsi Filharmonikusok újévi koncertjével – mint tette ezt a pécsi zenekar vezetőkarmestere –, amely még az idén azt remekül és a szokottnál változatosabb programmal vezénylő Gustavo Dudamel kezei alatt is teljesebb élményt nyújthat e tipikus „bécsi zenei világból”. Míg a „mi” pécsi zenekarunk ezúttal inkább azzal tett le többet az „asztalra”, hogy egy nagyobb zenetörténeti keresztmetszettel tudott a bécsivel összemérhető, jó hangulatot a pécsi közönségnek átadni.

clip_image054

E koncertvégi blokk sokszínűségéből legyen elég talán a mexikói kortárs zeneszerző, Arturo Marquez Danzón No. 2-jére, John Williamstől a Schindler listája hegedűszólós főtémájára és Dinicu hegedűs-bravúrszámára, a Pacsirtára utalnunk, melyek közül két utóbbiban Lendvay József világklasszis hegedüléssel kápráztatta el a pécsi közönséget.

clip_image056

De megkapóan szép volt Bogányi Tibor egyszerűségében is katartikusan szép csellózásával, az egy katalán karácsonyi dallamra általa készített mű előadása a Pannon Filharmonikusok cselló-együttesével, melynek vezetője az épp ezen a koncerten történt szavazás eredményeként a hölgyek között „az év legkedvesebb muzsikusa” címet elnyert Janzsó Ildikó volt. (A férfi győztes: Pétersz Árpád kürtös.)

clip_image057

S természetesen nagyszerűen szólt idősebb Johann Strauss Radetzky indulója is a Pannon Filharmonikusokkal, akik Bogányi Tibor vezényletével egy nagyszerű és sokszínű újévi koncertprogrammal ajándékozták meg az ezt hálás „Pécsi Tapsokkal” köszönő pécsi közönséget.

Fotók: Kalmár Lajos (BFZ), Bublik Róbert (PFZ) és internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s