Ínyencségekben gazdag október-november a Kodály Központban 2. rész: November

A novemberben általam megtekintett koncertek sorában az első a Pannon Filharmonikusok és az idén 25 éves Pécsi Rotary Club „A tehetség ereje” című jubileumi jótékonysági hangversenye volt a pécsi gyermekek javára, november 4-én, a Kodály Központban, melyen olyan tehetséges fiatal muzsikusok léptek fel, mint a virtuózokból ismert pécsi Boros Mihály(Misi) zongorista és a szintén több nemzetközi versenysikert maga mögött tudó, szintén Virtuózos oboista, Mohai Zsófia.

clip_image002

A koncert karmestere, a jelenleg Berlinben élő, 35 éves Farkas Róbert is a fiatal generáció egyik nagy tehetsége és ígérete, aki 3. helyezést ért el a Lovro von Matacic versenyen és számos kortár szenei produkcióban működött közre Németországban, s a koncertet egy igen friss és hangulatos Strauss Denevér-nyitánnyal kezdte, mely után az est Virtuóz tehetségei következtek.

clip_image004

A 9 évesen oboázni kezdő, majd a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskolában Kothenz Melindánál tanulmányait folytató Mohai Zsófia, aki 2010 óta hazai és nemzetközi zenei versenyek sorát nyerte, már több pécsi koncerten is megmutatta páratlan kvalitásait a pécsi közönségnek, most pedig Wolf Péter Concerto inDecent (Illetlen concerto) című művének 2. és 3. tételében kápráztatta el a publikumot, nagyszerű muzikalitásával.

clip_image006

A lassú tétel nagy ambitusú dallamait érzékeny finomsággal formálta meg, a latinos karakterű finálé nem könnyű szólamát és kadenciáját pedig magával ragadó virtuozitással szólaltatta meg az eltelt évek alatt rendkívül nagy művészi fejlődést mutató Mohai Zsófi, aki immáron az igazi, technikán is túlmutató zenei érettségnek is tanújelét adta.

clip_image008

Helyszíni felvétel híján javasoljuk a tavalyi Rotary koncerten Huszics Ibolya zongorakíséretével előadott Hidas Frigyes Oboaverseny fináléjának meghallgatását-tekintését Mohai Zsófival, majd pedig Wolf Péter versenyművét Dienes Gáborral és a szerző vezényelte Liszt Ferenc Kamarazenekarral.

clip_image010

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb ifjú muzsikusa hazánkban az országos ismertséget az első Virtuózok vetélkedőn 11 évesen elért kategóriagyőzelme óta magának kivívó Boros Mihály, mindenki Boros Misije, aki korát meghazudtolóan érett, ugyanakkor lehengerlően kedves és szeretetre méltó személyiségével, valamint szinte mozarti derűvel megáldott muzikalitásának és zenei tudásának köszönheti páratlan népszerűségét a komolyzene kedvelőinek táborán is messze túl. Így hát rajongóinak körén túl is érdeklődéssel várhatta mindenki, hogy hogyan muzsikál majd, Mozart egyik legnépszerűbb, C-dúr zongoraversenyének két tételében, melyek közül az Andante az Elvira Madigan film óta szinte világslágerré lett zenén túli körökön túl is.

clip_image012

Nos, Misi ezúttal is „Boros Misi” volt, azaz kedvesen és szépen játszotta a lassú tételt, kellő virtuozitással és könnyedséggel a finálét, talán csak saját kadenciája lehetett volna kissé „izmosabb”, de a várható siker így sem maradt el, tegyük hozzá méltán! Megyimóreczné Schmidt Ildikó növendéke ugyanis valami olyat is tud, ami taníthatatlan, azaz hogy személyiség! Mégpedig immár nem az első a kiváló pécsi zongoratanárnő pályáján, úgyhogy azért az biztos, hogy ebben a műhelyben nemcsak zenére tanítanak, hanem lélekre is! Így lehetett, hogy a már korábban feltűnt Balogh Ádám is több hazai és nemzetközi versenygyőzelme mellett olyan kiválóságoknak is komoly kihívást jelentő partnere tudott lenni, mint Fischer Iván.

clip_image014

Boros Misi játékából ezúttal talán egy kicsit azt hiányoltuk, amit a legbensőbb személyesség lenyomatának nevezhetnénk, s ami majd minden bizonnyal megjön az évek alatt, hogy például a lassú tétel „kecses bájának” mélységeit is felmutassa, vagy hogy a fináléban Mozartén túl az ő személyes véleményét is ott érezhessük ebben a felhőtlennek tűnő életörömben. Mondhatja bárki, hogy ez túlzó elvárás egy 13 éves rendkívüli tehetségtől. Nos, lehet, hogy igaza van, de azért ne feledkezzünk meg arról, hogy Cziffra György, vagy Vásáry Tamás – hogy csak két magyar óriást említsünk, s magát Mozartot figyelmen kívül hagyjuk – ilyen korukban milyen tudás birtokosai voltak, s Boros Misit hozzájuk kell mérnünk, hogy ne csak kora szerint Boros Mihály legyen. Mert például, amikor Dohnányi Ernőnek bemutatták a 9(!) éves Vásáry Tamást, s Dohnányi intette tanárát és apját, hogy „Ne tanítsák meg minden apró nüanszra, még elrontják”, amire az volt a válasz, hogy „De hát mi nem tanítottuk rá”, Dohnányi összegzése az volt „Ja az más, akkor zseni!”

clip_image016

Rendhagyó módon 4 youtube linkkel is illusztrálni kívánom a leírtakat: Boros Misi Virtuózokbeli Mozart szonáta-előadásával és Haydn D-dúr zongoraversenyének tavaly év eleji amerikai koncertfelvételével, majd pedig Balogh Ádám 12 évesen a Fischer Iván vezényelte Fesztiválzenekarral adott Mozart d-moll zongoraverseny 1. tétellel, végül egy a Csajkovszkij-versenyen 24 évesen ezüstérmet nyert dél-koreai hölgy Mozart C-dúr zongoraverseny felvételével.

clip_image018

A koncert második felében a 20. századi zene történetének egyik legnépszerűbb oratórium remeke, Carl Orff Carmina buranája hangzott fel egészen kiváló, a kórust illetően világszínvonalú előadásban. Így hát ezúttal a minden előadásnak alapját jelentő kórus teljesítményével kezdve, a Pécsett a jogelődeit tekintve az elmúlt negyedszázadban a legtöbb nagy oratórium előadásban, Antal Mátyás vezetésével etalonnak tekinthetően kiváló teljesítményt nyújtó Nemzeti Énekkar, ezúttal már új karnagya, a korábbi pécsi operatagozat-vezető Somos János Csaba felkészítésével eddigi talán legkiválóbb produkciójával ajándékozta meg a pécsi közönséget.

clip_image020

Az együttes  rendkívül erőteljes, ugyanakkor árnyaltságban gazdag dinamika mellett egy olyan különlegesen finom hangszín-gazdagsággal lepett meg, mely érezhetően egy új hangzáskép kialakításának útját tűzte ki célul. Emellett persze ritmikai precizitás és tökéletes prozódia is jellemezte a Nemzeti Énekkar előadását, mely érezhetően elbírt volna még a hallottnál gyorsabb tempót, akkor is ugyanezen a színvonalon szólalt volna meg, ez azonban már karmesteri felfogás kérdése. A szólamok egymáshoz való arányait tekintve, a férfi- és a női kari rész harmonikus egyensúlya is ritka erénynek számít napjaink magyar kórusai között, s nagyszerű volt hallani, hogy az együttes nemcsak „középen”, de magasságának széleiben, a szopránban és a basszusban is kifejezetten szép és telt hangzással rendelkezik. Összegezve a Nemzeti Énekkar Somos Csaba vezetésével nagyon jó úton járva, ezúttal világszínvonalú teljesítményt tett le az asztalra.

clip_image022

A szólisták közül az immár negyedszázada Pécsett élő és működő, de nemcsak itthon, hanem külföldön is bizonyított kiváló pécsi operai szoprán, Váradi Mariann ezúttal is a tőle megszokott magas színvonalon, árnyaltságában is tökéletes intonációval énekelte cseppet sem könnyű szólamát, anélkül azonban,hogy „operás” lett volna, ami a szólam jó előadásának egyik titka.

clip_image023

A mindössze egy, de annál jelentősebb dalra korlátozódó tenor szólamot – melyet legtöbbször kontratenorokra bíznak, lévén, hogy olyan magas régióban kell énekelni a szomorú sorsra jutó, pecsenyévé sülő hattyú dalát – a Pécsett már néhány alkalommal oratórium és kóruskoncerteken nagyszerű teljesítményt nyújtó, Szerekován János énekelte, spintós lírai tenorjának megfelelő hangképzéssel, meg sem kísérelve a falzettes éneklést. Így talán kevesebb önironikus humorral, de emberileg hitelesített, halállal küzdő „hattyúdalt” hallhattunk előadásában.

clip_image025

A Pécsett korábban már épp a Carmina buranában jó teljesítményt nyújtó Haja Zsolt ezúttal is remekelt, baritonjának minden karakterizáló színét nagyszerűen felmutató éneklést produkálva, mind az ironikus, mind a komolyabb, vagy éppen vidámabb hangütésű részletekben.

clip_image027

A Pannon Filharmonikusok, akárcsak a koncert egészében, végig kiegyenlített, ugyanakkor hatásos hátterét adták a vokális produkciónak, egy-egy apróbb, alig észrevehető belépési, vagy zárlati hiba, egy ilyen ritmikailag nagyon feszes együtt-játékot megkívánó előadásba bőven belefér. Akiket a kiegyenlítetten egységes együttesből feltétlen ki kell emelni azok ezúttal az ütősök és a rézfúvósok, akik a magabiztos vonósháttérrel együtt nagyszerű és hatásos csúcspontokat produkáltak..

clip_image029

A mindössze 35 éves, hazai és külföldi sikereket maga mögött tudó ifjú karmester, Farkas Róbert, világos, határozott, a mű fő vonulataira figyelő mozdulatokkal vezényelte a produkciót, mely azért így sok részletszépséget rejtett magában, de az igazán emlékezetesek a Nemzeti Énekkarral megszólaltatott grandiózus részletek voltak, melyek talán „elbírtak” volna frissebb tempókat is.

clip_image031

A Pannon Filharmonikusok Csínyek és árnyak alcímet viselő november 10-i Kodály Központbeli hangversenye, Kocsis Zoltán négy nappal korábban bekövetkezett halálával is, különös módon a Pannon Filharmonikusok első állandó vendégkarmesterének, a Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatójának, Kocsis Zoltánnak azt a szállóigévé lett mondását juttatta eszembe, hogy „A szólista a főnök”. S ennek az sem mondott ellent, hogy ezúttal a főnök szerepébe az első hivatalos műsorszámba ketten is beszálltak, lévén, hogy a csellistából lett karmester, Bogányi Tibor eredeti hangszerén beállt társnak Fenyő László mellé Vivaldi kettősversenyében.

clip_image033

S jól tette, hogy „nyitányként” így indította e koncertet Bogányi, aki már játszott együtt a Kodály Központban Fenyővel, mégpedig emlékezetem szerint Schubert kétcsellós vonósötösében, s már akkor is meglepett, hogy milyen jól kontrasztál kettejük csellóhangja és játékmódja egymással. Ugyanis most is Fenyő László volt az, aki erőteljesebb, férfias hangvétellel és pregnánsabb ritmikával játszott első csellistaként, míg Bogányi hangját szinte nőiesen finom vonókezelés jellemezte. Ez a végig meglévő karakterkülönbség, a néha hasonló karakterű párokénál érdekesebb, izgalmasabb hangzást eredményezett, mely a csak bravúros előadás helyett, egy mélyebben egymásra figyelő, párbeszédes előadást eredményezett, melyből főként a második tétel bensőséges hangja volt emlékezetes.

clip_image035

Az est fő szólista produkciója Robert Schumann a-moll gordonkaversenye volt, mely egybekomponált háromtételességével, tematikus építkezésével és nemcsak, vagy nem elsősorban a virtuozitást hangsúlyozó hangszerelésével inkább a szimfonikus művek közé tartozó alkotás, így a szólista főnöksége mellett egy erőteljes, koncepcióval rendelkező karmestert is igényel. Nos, ebben a „leosztásban” is jól működött együtt a Fenyő-Bogányi páros, hiszen Fenyő László nemzetközileg is elismert kiváló kvalitásait ragyogóan felmutatta a darab minden szegmensében, legyen szó akár a hihetetlenül nehéz, bravúrrészletekről, vagy a befelé forduló, elmélyültebb pillanatokról. Bogányi Tibor pedig igazi kollegialitással figyelt szólista “főnökének” minden apróbb rezdülésére is, akárcsak Kocsis Zoltán, amikor Ránki Dezsővel, Várjon Dénessel, vagy legutóbb Hisako Kawamurával együtt adtak elő egy-egy zongoraversenyt. A zenekar hangszercsoportjai közül ezúttal leginkább a fafúvósok és a Bánfalvi Zoltán vezette vonóskar csatlakozott nagyszerű szimbiózissal az egész művet erőteljes felfogással, ugyanakkor az apróbb részleteket is megkapóan kidolgozó Fenyő László játékához, mely számomra kifejezetten széppé varázsolta Schumann, máskor oly távolinak tűnő életküzdelmet folytató versenyművét.

clip_image037

Helyszíni felvétel híján a fiatal Mischa Maisky és a Leonard Bernstein vezényelte Bécsi Filharmonikusok felvételével idézzük meg a most hallottakat.

A közönség hálás „Pécsi Tapsát” Fenyő László egy Kocsis Zoltánra emlékező, mélyen átélt Bach-tétellel köszönte meg.

clip_image039

A koncert második fele is szorosan kapcsolható volt Kocsis Zoltánhoz, hiszen az általa is nagyon kedvelt Richard Strauss két kompozícióját hallhattuk a Pannon Filharmonikusok előadásában. Elsőként a nálunk csak nemrég bemutatott, ” Az árnyék nélküli asszony” című operából készült szvitet hallhattuk, majd a fiatalkori remekművet, a szinte Strauss-névjeggyé lett “Till Eulenspiegel vidám csínyjei” című szimfonikus költeményt, melyek alapkaraktereik révén is jó kontrasztban álltak egymással. Az 1914-17 között komponált Az árnyék nélküli asszony, illetve a belőle készült szvit ugyan már magán viseli a Strauss-operákat jellemző, nemegyszer wagneri szenvedélyességet és grandiózus szimfonikus zenekari hangszerelést és gazdag hangszínvilágot, melyhez néhol finom kamarazenei játék társul. A komoly és lélektani elemeket sem nélkülöző, erőteljes erotikus töltetű opera ismerete híján azonban ezúttal is jó lett volna egy kis vetített “történetmesélés”, mert ennek híján azért nem volt könnyű az átlaghallgatónak – ha van ilyen – a zenei történéssel való teljes azonosulás.

clip_image041

Amit azért így is átélhettünk az sok Strausst és Wagnert is jellemző zenei karakter felfedezése, felismerése, kifejezetten jó rézfúvós és vonós teljesítmények, s láthatóan értő karmesteri vezetése a zenei folyamatoknak, amibe azért nem túl sok segítséget kaphattunk. (A történet leírásán kívül talán némi vetített vizualitás is segíthette volna jobban a produkció befogadását.)

Mi most Joó Árpád(1948-2014) és a Philharmonia zenekar felvételét ajánljuk meghallgatásra.

A koncert záró száma némileg a feloldást is meg kívánta adni, s erre “Richard Strauss Till Eulenspiegel vidám csínyjei” című, 1895-ben komponált, halhatatlan szimfonikus költeménye remekül megfelelt, még ha nem is hallottuk mindig azt, amit a Strauss korabeli költő és drámaíró, Richard Specht írt a műről, hogy a Till „A zene legdicsőbb kacaja. A legféktelenebb humor csengése-bongása”.

clip_image043

Ami nem azt jelenti, hogy nem szólaltak meg Strauss zenéjének humoros, gunyoros, ironikus, nemegyszer szarkasztikus zenei megoldásai, csak nem azzal az intenzitással, tempó és dinamikai kontraszthatással, amivel ez igazán mámorítóan jókedvre tudja deríteni a közönség legszélesebb rétegeit. Akik viszont „megelégedtek” egy kedves-kedélyes, „bécsies hangulatú” zenei tréfával, azok azért elégedetten tapsolhattak a pécsi zenekarnak, amelynek kiváló szólistái – főleg fúvósai – ezúttal is remekeltek, a teljesítményükkel méltán elégedett Bogányi Tibor pálcája alatt.

Mi most Széll György(1897-1970) és a Clevelandi zenekar felvételét ajánljuk meghallgatásra.

clip_image045

A „Pannon Filharmonikusokat megújító zeneigazgató” – ahogy a pécsi zenekar máig fogalmaz piárjában – Hamar Zsolt, Liszt-díjas karmester, az együttes éléről 2009-ben történt távozása óta első alkalommal vezényelt újra Pécsett. Abban azonban, hogy megtört ez a hét éves csend-sorozat, nem a zenekarnak, hanem a pécsi központtal működő Filharmónia Magyarország Nonprofit Kht.-nak és Szamosi Szabolcs igazgatónak vannak elévülhetetlen érdemei. Ugyanis az idei Mester-bérletet nyitó koncertre – annak májusi módosulása után – a Concerto Budapest és Hamar Zsolt igencsak izgalmas és különleges produkcióját hívta meg 2016. november 17-ére, a Kodály Központba. S nagyon jó tette, mert nemcsak a két népszerű sláger, Liszt Les Preludes-je és a Fejérvári Zoltán játszotta Beethoven Esz-dúr zongoraverseny tartott számot a közönség érdeklődésére, de a második részt Kocsis Zoltán emléke előtti tisztelgésként nyitó Szőllősy András-mű, az Addio előadása és Liszt Ferenc Pécsett még sosem hallott, a Les Preludes zenéjét is idéző, A négy elem című. 4 részes kantátájának pécsi bemutatója is igazán emlékezetessé tették.

clip_image047

Kezdve az elején a kissé elhúzódó próba miatt túl rövid, de annál nagyobb érdeklődés előtt lezajlott beszélgetésnek lehettünk fül- és szemtanúi Gyermánné Vass Ágnes Liszt-díjas pécsi hegedűművész, a Pannon Filharmonikusok Örökös Tag címmel is elismert, Tüke és Pécs Város Művészeti díjával is kitüntetett koncertmestere moderálásával, melyben Bubnó Taműs karnagy, Fejérvári Zoltán zongoraművész és Hamar Zsolt karmestertől hallhattunk néhány érdekességet, még ha utóbbi Pécsről való távozásának okáról nem is beszélt, többszöri unszolás ellenére sem.

clip_image049

A műsorra térve, Hamar Zsolt nyilvánvalóan saját nagyszerű ötletéhez igazodóan, a máskor záró szám funkciót betöltő Liszt örökzölddel, a Les preludes-del kezdte a koncertet, s a Concerto Budapest válogatottan jó muzsikusainak köszönhetően egy magabiztos, kiegyenlítetten jó előadást hallhattunk, melyet az egykori pécsi karmester biztos és precíz kézzel fogott össze, talán csak valami kicsi plusz kiemelés és hangsúly hiányzott a produkcióból, hogy mondjuk a harcot, a szerelmet, a természet szépségét, netán a halál eljövetelének elfogadását tartja legfontosabbnak a liszti programból Hamar Zsolt.

clip_image051

Mi most Hamar Zsolt 2001-es felvételét idézzük a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Les Preludes-ből..

A folytatásban Beethoven a klasszikus zongoraversenyek összegzéseként és a romantika felé nyitásként is számon tartott 5. Esz-dúr zongoraversenyét hallhattuk, vélhetőleg abból a koncepcionális megfontolásból, hogy ebben is akárcsak Liszt művében ott van egy fajta katonás, harcias szellem, vagy az ember, az egyén életküzdelmeinek diadalmas megvívása, melyhez mindössze egy nagy formátumú zongorista és egy remek zenekar szükségeltetik. Nos, ami az utóbbit illeti, nem nagyon lehetett okunk panaszra, a Concerto Budapest tagjai ugyanis Hamar Zsolt kezei és koncepciója révén kellően drámai hátteret adtak az előadáshoz, de megadták azt a finomságot is, amely mondjuk a lassú tétel szépségének kibontásához kell a szólistának is a zenekartól. Ez utóbbi volt a főleg érzékeny finom zongorázásáról ismert, kiváló ifjú zongoraművész, Fejérvári Zoltán játékának legfőbb erénye ezúttal is, Beethoven lelkületének finomabb rezdüléseibe maradéktalan betekintést nyerhettünk. Azt már nem állítanám, hogy a mű nagyszabású, grandiózus energiáiból is eleget kaptunk tőle, így az idei két, egymáshoz túl közeli pécsi előadás alapján azt kell, hogy mondjam, ebben még érnie kell, ha egyáltalán közel tud kerülni Beethoven „eget ostromló” hevülete a nemcsak megjelenésében, de játékában is eddig sokkal „lágyabb húrokon játszó” muzsikusnak.

clip_image053

Egy különleges csemege meghallgatására-tekintésére invitálom Tisztelt Olvasóimat: a kínai csodazongorista, Lang Lang és Christopher Eschenbach 2012-es koncertjéről, az elején próba és interjúrészlettel speciálisan mixelt youtube linkjét, melybe a ma divatos szokás szerint a nagyszabású első tétel végén a „művelt nagyközönség” természetesen beletapsolt.

clip_image054 clip_image056 clip_image058

A koncert második felét Hamar Zsolt egy egykori mentora és, példaképe, Kocsis Zoltán előtti megemlékezés és tiszteletadás jegyében Szőllősy András (1921-2007) Addio című , annak idején Kroó György (1926-1997) zenetörténész halálára komponált szólóhegedűre és vonósokra írott darabjával kezdte. A rendkívüli koncentráltsága mellett is nagyon mély érzelemmel átitatott mű előadásában a Concerto Budapest 9 egészen kiválóan játszó muzsikusa mellett a katarzist, mindössze 20 éves, koncertmesterből előlépett szólóhegedűs, Miranda Liu kristálytiszta, színben és érzelmekben bővelkedő muzsikálása jelentette, s Hamar Zsolt a Kocsis Zoltánt karmesterként is jellemző, kortárszenét népszerűsítő attitűddel és a precizitáson túlmutató emocionális intenzitással fogta össze és hagyta kibomlani Szőllősy kompozíciója által az ő személyes búcsúját néhai Mesterétől.

clip_image060

Hamar Zsolt és a Concerto Budapest pécsi filharmóniai koncertjének igazi különlegességét Liszt Ferenc Le quatre élements (A négy elem) /A föld; Az északi szél; A hullámok; A csillagok/ című, az 1840-es évek közepén Joseph Antoine Autran francia költő verseire, férfikarra és zongorára komponált 4 részes művének, Gémesi Géza zeneszerző által készített szimfonikus zenekari kíséretes változatának pécsi bemutatója jelentette. A kiváló Liszt-kutató zenetörténész, Eckhardt Mária zongorakísérete nyomán készült hangszereléssel egy nagyszerű, a fiatal Liszt zenei világához remekül illeszkedő szimfonikus kantátát hallhattunk, melyben a legnagyobb élményt keltő elem az maradt így is, hogy főleg első tételében még az átlagközönségnek is jól felismerhetően ott maradtak az eredetileg a ciklus bevezetésének szánt későbbi Les preludes szimfonikus költemény zenei motívumai , melyek a későbbi tételekben is fellelhetőek voltak.

clip_image062

Az ebben változatban a két nappal korábbi ősbemutatót követő pécsi bemutató főszereplője természetesen ezúttal is a kórus, a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Férfikar volt, mely kamarakórusi létszámát meghazudtoló módon élményt adóan nagyszerű, grandiózus hangzással szólaltatta meg az azt megkívánó, pátosszal teli részeket, de kellő finomsággal felmutatta már korábban Pécsett is megcsodált lírai erényeit is.

clip_image064

A Concerto Budapest pedig Hamar Zsolt kellően érzékeny vezénylése révén kiváló partnere volt a kórusnak, s szinte sohasem „takarva” mutatta meg Gémesi Géza Liszt zeneéjéhez igazán kongeniális hangszerelésének erényeit és szépségeit. Mi most a Szent Efrém Férfikar egy korábbi zongorakíséretes koncertfelvételéről az első tételt idézzük fel.

Hamar Zsolt pécsi visszatérése összegészében egy nagyszerű, sokszínű koncerttel ajándékozta meg a közönséget, mely hálás „Pécsi Tapssal” fejezte ki köszönetét nemcsak az átélt élmények, de vélhetőleg a kiváló karmester korábbi pécsi munkásságának elismeréseként is.

clip_image066

clip_image068

November 19-én Kocsis Zoltán emlékének ajánlották Kodály Központbeli Pannonicum bérletük nyitó hangversenyét a Pannon Filharmonikusok. Akik ennek megfelelően stílszerűen egy utólag kiválasztott műsorszámmal, a Kocsis Zoltán által nagyon szeretett és nálunk első számú „mecénásaként” népszerűsített kiváló orosz zongorista-zeneszerző, Szergej Rachmanyinov Vocalise című örökzöldjét adták elő, Bogányi Tibor mélyen átélt és rá jellemzően finom, szép hangú csellójátékával, a pécsi zenekar ehhez tökéletesen illeszkedő, bizonyára sok emlék által is ihletett, meghitt kíséretével.

clip_image070

Mi most Perényi Miklós és Kocsis Zoltán előadását ajánljuk figyelmükbe.

A koncert hivatalos nyitószáma is szorosan kötődött Kocsis Zoltánhoz, akit a világon Bartók Béla műveinek első számú előadójaként tartanak számon, méltán. Hiszen Kocsis nemcsak a zongoraműveknek – melyekből a nemzetközi Bartók összkiadásban csak vele található felvétel – de a kamara és a zenekari és versenyművek terén is etalonnak tekinthető tapasztalatokkal és a hiteles előadási gyakorlatot illetően kikristályosodott elvekkel és elméletekkel rendelkező muzsikusként tartanak számon világszerte. Ami a pécsi zenekart illeti, mint első állandó vendégkarmester is sok Bartók-mű előadásának tapasztalatait adta át a zenekar muzsikusainak, legyen elég talán a Kossuth szimfóniára, az 1. zongoraversenyre, a Két képre, vagy a most is felhangzott 2. hegedűversenyre utalnunk, melyet 2011-ben vezényelt el a pécsi zenekar élén, Kelemen Barnabás szólójával Kocsis.

clip_image072

Nos, a mostani pécsi előadás szépségét is az adta, hogy egy a 20. századi és kortárs zenének elkötelezett szólista, a kiváló osztrák hegedűművész, Benjamin Schmid vállalkozott arra, hogy Bartók zenéjének egyetemességét és magyarságát is visszaadja, s tette ezt a közönség lelkes és megérdemelt tapsaitól övezve egészen kiválóan. Schmid játékában az volt a meglepő, hogy sok külföldi, tehát „nem-magyar” kollégájától eltérően igazi magyar akcentussal és drámai erővel is tudott hegedülni, de azért Bartók zenéjének örök érvényű zenei nyelvének egyetemes szépségeihez is mert maximális nyitottsággal hozzányúlni, így néha kifejezetten szép, romantikus hangvételű részleteket is hallhattunk tőle, ami pedig néha a magyar tradíciót képviselő művészeknél rejtve marad.

clip_image074

Shmid ráadásként egy barokk szonátatétel-ritkasággal emlékezett meg Kocsis Zoltánról.

Mi most, hogy nagyszerű hegedüléséből is ízelítőt kapjunk, Erich Wolfgang Korngold(1897-1957) osztrák zeneszerző 1945-ben komponált hegedűversenyének nyitótételével idézzük fel Benjamin Schmid hegedűjátékát, melyhez a Seiji Ozawa vezényelte Bécsi Filharmonikusok voltak partnerei. Majd utána Bartók 2. hegedűversenyét Scmuid német kortársa, Frank Peter Zimmermann szólójával idézzük, a Spanyol Nemzeti Zenekart Josep Pons vezényli.

Természetesen a pécsi zenekar, a Pannon Filharmonikusok együttese is a szokásos magas színvonalon muzsikált, melyhez Bogányi Tibor markáns, határozott elképzelésű vezénylése és Bartók-koncepciója jelentette az alapot. A rezek és ütősök erőteljes, a fafúvósok többnyire játékos karakterei, mind-mind jóleső frissességgel szóltak, de a hangzás meghatározó bensőségességét és telt szépségét ezúttal is a Papp Dániel koncertmester vezette vonóskar kiegyenlítettsége jelentette.

Papp Dániel egyébként a szünet után Horváth Zsolt igazgatótól és Bogányi Tibor vezetőkarmestertől átvehette az „Év zenekari művésze” címet, melyet olyan szerénységgel fogadott, mely szinte már szemérmesen arra biztatta az őt ünneplő társakat, hogy „gyertek, inkább zenéljünk már!”

clip_image076

A második részt Liszt Orfeusz című ritkán hallható szimfonikus költeménye nyitotta, melyben a pécsi zenekar vonósai és fúvósai is elsősorban a finom és szép hangzás iránti érzékenységüket mutatták fel újfent, közülük emeljük ezúttal a koncertmester Papp Dániel varázsos szépségű hegedűszólóját, Lakatos Ida hárfa, Sturcz László oboa és Janzsó Ildikó csellószólóját, s ezzel Bogányi Tibor vezényletével egy alig ismert Liszt-portré hangzó képét tárták a közönség elé.

clip_image078

A koncertet záró Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantázia a Shakespeare drámája nyomán készült mű sokrétűen gazdag érzelem és hangulatvilágának sokszínű interpretálásával volt nagyon megkapó a pécsi közönség számára. Azaz, úgy tudta a drámai részekre helyezni a fő hangsúlyt Bogányi Tibor, hogy a líraibb hangulatúak is kellően ki tudtak bomlani, a szerelmi téma pedig megkapó szépséggel és pátosszal szólalt meg.

clip_image080

De azért a mű kapcsán a legfőbb üzenete Bogányinak két szemben álló világ harcának drámája és tragikuma volt, melyhez az ennek ki- és összebékítéséért küzdő címszereplő szerelmespár egymás szeretetén, szerelmén is túlmutató elkötelezettségének hangja is ugyanilyen kiemelt hangsúlyt kapott. Olyat, melyhez idézzük fel a Valerij Gergijev vezényelte Londoni Szimfonikusok 2007-es Londoni Promenád koncertjén készült felvételt.

Összességében tehát egy nagyszerű, nagyon magas színvonalú koncertet adtak Kocsis Zoltán emlékére a Bogányi Tibor vezette Pannon Filharmonikusok, Benjamin Schmid közreműködésével.

clip_image082

Tudom kicsit furcsa lehet, hogy épp most teszem szóvá, de nem igazán erőssége a Pannon Filharmonikusok piárjának a koncertek címadása. Mindezt nem csak írásom eddigi részét átnézve teszem szóvá, de a november 23-i, a 100 éve született, Kossuth-díjas pécsi költő, Csorba Győző tiszteletére adott „A valódi költő” címen meghirdetett hangverseny kapcsán is. Kezdve azonban a korábbiakkal, a Fenyő László-féle Vivaldi, Schumann, Richard Strauss koncertnek, csak a második részre koncentráló „Csínyek és árnyak” cím, egyrészt figyelmen kívül hagyja a nemzetközileg jegyzett kiváló magyar szólistát, másrészt Richard Strausstól a a “Till Eulenspiegel vidám csínyjei” mellett „Az árnyék NÉLKÜLI asszony” című opera szvitjét adták elő, így tehát árnyék hiányában a „Csínyek és árnyak” cím kicsit napjaink bulvárjára emlékeztetően becsapós, azaz épp csak a címben szereplő árnyat nem kaptuk meg. A Kocsis Zoltán emlékére meghirdetett koncert eredeti címe „Az egyetlen hegedűverseny” volt, amelynél akár örülhetnénk is, hogy Bartók 2. hegedűversenyét egyetlennek tekinti a címadás, hiszen maga a komponista is így tekintett rá, viszont a szakma által korábban „Fiatalkori hegedűversenynek” nevezett versenyművet, ma már és nemzetközileg eddig is 1.hegedűversenynek szokták nevezni, így tehát problematikus ez a címadás is. „A valódi költő” pedig nyelvi, stilisztikai, költészeti és irodalomtörténeti szempontból nem szerencsés választás a Csorba Győzőt köszöntő koncert elé, mivelhogy József Attila „Thomas Mann üdvözlése” című verséből széles körben ismert az a szállóigévé lett részlet, hogy „az igazat mondd, ne csak a valódit”. S ez a különbség tétel rámutat arra, hogy az IGAZ több a „valódinál”, arról nem is beszélve, hogy Csorba Győző pályája kezdetén kifejezetten példaképként tekintett József Attilára, így vele kapcsolatban illene figyelmi erre a distinkcióra. Azt csak „zárójelben” jegyzem meg, hogy a Kodály Zoltánt 70. születésnapján Pécsett köszöntő hangversenyre, 1953 januárjában írott „Kodály Zoltán köszöntése című versében épp ezt a József Attila verset idézi fel és meg Csorba Győző, így hát legalábbis stílustalan, de inkább méltatlan Pécs ikonikussá lett költő óriását csak „valódi költőnek” nevezni, merthogy ő IGAZI KÖLTŐ volt.

clip_image084

No, de a lényegre, a hangversenyre térve, a Pannon Filharmonikusok IGAZI Társat kaptak a Csorba Győző Könyvtár „személyében”, ugyanis egyrészt egy ragyogó kiállítást lehetett megtekinteni a Kodály Központban a költő életéről és irodalmi pályájáról, másrészt a Csorba Győző Könyvtár Zeneműtárának felhívására pécsi zeneszerzők által készített Csorba Győző-megzenésítéseket hallhattunk a koncert első felében, Bartók és Liszt egy-egy szimfonikus zenekari alkotásától övezve, néhány rövid Csorba Győző versrészlet kíséretében. Kezdve utóbbiakkal, László Rebeka és Martos Hanga, a Csorba Győző versmondó verseny győzteseiként kifejezetten szépen mondták a kiválasztott Csorba-verseket, arról nem ők tehetnek, hogy egy-két részlet nem igazán korosztályukhoz illő fordulatot is tartalmazott. Az viszont annál zavaróbb volt, hogy előre senki nem figyelmeztette a közönséget, hogy egy egybekomponált első rész lévén, a Bartók Ideális portré előtti versmondás után „kéretik nem tapsolni”, lévén, hogy rögtön indul a zene.

clip_image086

Ez szerencsére nem zavarta meg a hegedűszólót játszó Papp Dániel koncertmestert, aki kifejezetten szép tónussal, mély átéléssel játszotta Bartók Béla Geyer Stefi hegedűművésznőhöz írott „zenés szerelmi vallomását”, az Ideális portrét, mely megegyezik a „Fiatalkori”, 1. hegedűverseny nyitótételével, melyhez kifejezetten szép kísérettel társult a Vass András vezette pécsi zenekar.

A folytatásban előbb a Csorba Győző Könyvtár igazgatója, Miszler Tamás köszöntötte az ünnepi hangverseny közönségét és résztvevőit, majd a zeneszerzőknek adta át a könyvtár ajándékát, az elismerő oklevelet és Csorba Győző emlékplakettet.

clip_image088

clip_image090

Ezután következtek az új művek nyilvánosság előtti bemutatói. Elsőként Balatoni Sándor(1983-) orgonaművész, karnagy, zeneszerző Zöld és fény című Csorba győző megzenésítését hallhattuk a pécsi Mecsek Kórus előadásában Balatoni Sándor vezényletével, akinek új műve, mérsékelten modern hangvételével a zeneszerzőről korábban már kialakult pozitív képet számomra tovább erősítette, kiváló prozódiai érzékenységű előadással a kórus részéről.

clip_image092

clip_image094

Weber Kristóf(1959-) A halál újabb énekei című, Hélirand de Froidmont verseire, Csorba Győző fordításában komponált ciklusának 1-5. és 10. tétele, különleges apparátusával(ének-fuvola) és a kiváló pécsi kortárs komponistát jellemző, egyéni hangvétellel jelentett különlegességet a koncerten. A zeneszerző ragyogó társakra lelt a tisztán és magabiztosan szép hangon éneklő szoprán, Dörgő Inez Adrienn és a hol virtuóz, hol egyszerű, vagy épp lírai szólamát precízen eljátszó szólamvezető Pannon Filharmonikus fuvolás, Gárdai Viktória személyében.

clip_image096

clip_image098

Dr. Szabó Szabolcs(1948-), a Csorba Győzővel személyes kapcsolatban álló és tőle több verset is kapó karnagy, a Március című verset zenésítette meg, s a kissé talán keresetlen egyszerűségűnek tűnő kompozíciót, a volt Leöweys tanítványokból alakult Pécsi „Leöwey Klára” Női Kar – melyet a két nappal korábbi Csorba Győző konferencián való szereplésükkor leánykarnak neveztem – egységesen szép hangzással szólaltatta meg.

clip_image100

clip_image102

Schóber Tamás(1963-) zeneszerző, zenepedagógus, karnagy, a Pannon Gyermekkar művészeti vezetője, az Őszi kert című verset zenésítette meg Csorba Győzőtől, s az eredetileg „csak” néhány hangszer által kísért kompozíció a hangversenyre egy három fafúvóssal kiegészített, vonós kis zenekar kíséretes kórusművé alakult át. A könnyed, kedvesen játékos hangvételű megzenésítés méltán nyerte el a közönség tetszését, melyben a szép tónussal és lelkesen éneklő Pannon Gyermekkar mellett a Vass András vezette Pannon Filharmonikusok is kellő gördülékenységgel vettek részt.

clip_image104

A hangverseny második felében Liszt Ferenc Faust szimfóniájának 2. és 3. tétele hangzott fel a Vass András vezette Pannon Filharmonikusok egészen kiváló előadásában, melyben a Margitot ábrázoló második tételben a nagyon jól és finom tónussal játszó fafúvósok és a Papp Dániel koncertmester vezette vonóskar „mélységtől a magasságig” ívelő puha és fényes hangzással vette körbe ezt az érzékeny női portrét. A 20. századra előremutató, Mefisztót ábrázoló 3. tétel ördögi zenéjének erőteljesebb karaktereiben pedig az egész zenekaron belül is a vonósokkal azonos értékű szerepet kaptak az ütősökkel felerősítetten harcias rézfúvósok, s ők is hozták azt a szokottan magas színvonalat, melyet a legtöbb Pannonos koncerten már megszokhattunk.

clip_image106

A himnikus záró részben pedig, mely az „Örök asszonyi vonz odafent” – Mahler 8. szimfóniáját is záró – goethei gondolatával békíti ki a mostani előadásban nem hallott, merthogy kimaradt, tépelődő Faust és az démonian ördögi Mefisztó karaktereinek különbözőségét, a dr. Lakner Tamás vezette pécsi Bartók Béla Férfikar és egykori tagjából mára az Operaház és az ország egyik legkiválóbb tenoristájává lett, Horváth István működött közre, kifejezetten szép tónusú hangzásegységet alkotva.

clip_image108

clip_image110

S ha felmerül a babitsi (Esti) kérdés, hogy „ez a sok szépség mind mire való”, akkor bizony nehéz válaszolnunk, hogy egy Csorba Győző 100. születésnapját köszöntő koncerten miért pont Bartók Ideális portréját és Liszt Faust szimfóniájának „Margit” és „Mefisztó” tételeit kellett hallgatnunk. A kérdés szerintem akkor is jogos, ha Csorba kifejezetten szerette Bartókot – ami sem a koncertből, sem a műsorlapból nem derült ki, „csak” egy Bartók-töredék verséből – ami azonban nem indokolja, hogy épp az Ideális portré szép szerelmi vallomást halljuk. S bár Csorba 1959-ben lefordította Goethe Faustjának 2. részét, ez sem indokolja, hogy a címszereplőtől megfosztva, a nőiség dicséretét zengő Margit, illetve az ördögi Mefisztó részlet hangozzanak fel Liszt Faust szimfóniájából, lévén, hogy maga Csorba Győző, s főképp költészete inkább a tépelődő Faust alakjához köthető .

clip_image112 clip_image114 clip_image116

Merthogy a koncert a Pannon Filharmonikusok játszotta részéből leginkább olyan következtetést vonhatnánk le, hogy Csorba Győző költészetének – vagy a rá való emlékezésnek (?) – a legjelentősebb része szerelmi vonatkozású, aminek ugyan van némi köze a való(di)sághoz, de azért az „Igazi költő” képe és portréja ennél jóval több és árnyaltabb, Csorba Győző esetében is. Mondjuk, bele tartozik az is, hogy ő az egyik legnagyobb, a halállal, mint pályája központi témájával, foglalkozó költőnk, vagy, hogy – Kocsis Zoltán által tudottan is – ő az egyik legkiválóbb Janus Pannonius fordítónk. Utóbbi kapcsán itt sem tudom megállni szó nélkül, hogy 7 évvel megírása után még mindig bemutatatlan Károly Róbert(1937-) pécsi zeneszerző Janus Pannonius dicsérete című 2009-ben írt kantátája, melyet az ezeréves egyházmegye és Janus pécsi püspökké szentelésének 550.évfordulójára írt, a Pécs város Pro Communitate díjával kitüntetett egykori pécsi zeneszerző, aki később az Európa Kulturális Fővárosi Év számára ajánlotta művét. Melynek szövegkönyvét 1995-ben, halála évében, Csorba Győző állította össze saját legjobban a „Janus, az ember” témához illő Janus-fordításaiból. Erre, illetve arra, hogy Pécs város két legnagyobb költője, Janus Pannonius és Csorba Győző egy pécsi zeneszerző megzenésítése révén még jobban eggyé fonódhasson a köztudatban, úgy látszik, még várnunk kell.

Ami viszont örömteli, hogy akadnak még szép számmal pécsi zeneszerzők – a felsoroltakon kívül még dr. Várnai Ferenc, aki egy gyerekeknek szánt zongoraciklust írt Csorba meséje nyomán – akik fontosnak érzik, hogy a kiváló pécsi költő emléke megzenésítve is fennmaradjon. Engedtessék meg végezetül, hogy a Leonard Bernstein vezényelte Bostoni Szimfonikusok Liszt Faust szimfónia előadása előtt az ex-Szélkiáltós gitáros-énekes, T. Horváth József Csorba Győző Alkalmi versére készített klipjét is megosszam írásom Tisztelt Olvasóival.

Fotók: Kalmár Lajos és internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper- és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s