Ínyencségekben gazdag október-november a Kodály Központban 1. rész: Október

 

clip_image002

Elfoglaltságaim, egészségi állapotom és a véletlen úgy hozták, hogy az október 13-ától november végéig tartó időszak általam megtekintett-meghallgatott Kodály Központbeli komolyzenei hangversenyeiről csak most, összefoglalóan tudok írni, így már néhány esetben kissé messze kerülve a részletektől, még pedig terjedelmi okokból két részben. Lássuk akkor az októberieket.

clip_image004

Az első és katartikusan szép élményt a Pannon Filharmonikusok október 13-i „Barokk esszencia” című hangversenye jelentette, melyhez Paul Goodwin után idén immár másodszor egy a nemzetközi zenei élet élvonalában jegyzett karmestert, Jonathan Cohent sikerült megnyernie a pécsi zenekarnak. S az Arcangelo zenekar művészeti igazgató-karmestere, a világhírű Les Arts Florissants zenekar társkarmestere Pécsett is bebizonyította, hogy egy hatalmas tudású és azt átadni is képes karmesterrel a pécsi zenekar muzsikusai is úgy tudnak játszani barokk műveket, ahogy azt a régi zenére specializálódott társaik, talán csak rutint nehéz szerezniük az idei év két klasszissal való együttműködése ellenére is.

clip_image006

Az első, ami a közönséget meglephette, hogy a pécsi zenészek állva játszva adták elő Johann Sebastian Bach 3. D-dúr szvitjét, előadásuk rendkívül magas színvonala miatt azonban nem csak ezt az „állóképességbeli” erényüket illeti dicséret, hanem a bachi méretű, a koncerten végig remeklő Papp Dániel vezette vonóskar egészen friss és szólisztikusan is kiváló játékáért, melyben a nagyon szép egységes szólamhangzás is ritka erénynek számít ezen szinten.

clip_image008

De nagyszerű volt a három trombitás, két oboás és egy-egy csembaló- és üstdobjátékos (Balatoni Sándor, Góth Tamás) alkotta „kiegészítő csapat” is, Solymosi Péter, illetve Sturcz László vezetésével. Cohen pedig extra „hókuszpókuszok” nélkül is át tudta adni azokat az esszenciális barokk sajátosságokat, melyek különösen ilyen friss tempójú, gazdag dinamikai árnyalatokkal csak nagyon ritkán hallhatóak Pécsett.

clip_image010

Ezután következett Georg Philipp Telemann D-dúr fuvolaversenye, mellyel kapcsolatban egy kifogásunk maradhatott, hogy a műsorlap egyetlen sort sem írt a műről a címén és időtartamán kívül. Ami méltatlan volt a zenekar szólamvezetői posztjáról előlépő kiváló szólista, Gárdai Viktória ragyogó teljesítményéhez is, mely virtuozitása mellett stílszerű barokk játékban is magával ragadó volt, miként a muzsikustársak igazán partneri kísérete is. Talán csak az volt meglepő, hogy a közönség szűnni nem akaró tapsai ellenére a ráadás elmaradt.

clip_image012

Az október 13-i „Barokk esszencia” koncert legnagyobb szenzációja, hogy még ezt az eddig is egészen kimagasló színvonalat is tudta fokozni és a nemzetközi élvonal rangjára emelni, Händel Apollón és Daphné című dramatikus kantátájának nagyszerű és felfedezésre érdemes előadásával. Jonathan Cohen ezúttal orgona- és csembalójátékosként is erősítette a karmesterileg is remekül összefogott produkciót, melyhez két egészen kimagasló énekest sikerült megnyerni, Kovács Ágnes és Ashley Riches személyében.

clip_image014

A zeneakadémiai karvezetési és Frankfurt am Main-i operaénekesi diplomája után után olyan világnagyságokkal, mint Helmuth Rilling, Nivolas McGegan együtt dolgozó Kovács Ágnes hihetetlen finom, árnyalatokban gazdag énekléssel tette emlékezetessé szerepformálását, melyhez az In Paradiso Frankfurt nevű német régizenei együttesbeli tapasztalatai is segíthettek, korábbi mesterkurzusai (Anna Reynolds, Helen Donath, korondi Anna, stb.) mellett.

clip_image016

Ashley Riches pedig a remek színpadi jelenlét mellett – mellyel a nimfa után vágyakozó istenséget hitelesen jelenítette meg – hangjának egészen magával ragadó virtuozitásával, dinamikai és színbeli gazdagságával is elkápráztatta a pécsi közönséget.

clip_image018

Jonathan Cohen pedig ezúttal is egészen kimagasló teljesítményre sarkallta a Pannon Filharmonikusok muzsikusait, akik a vélhetően jó hangulatú próbák alatt nagyszerű társaivá szegődtek ennek a magával ragadó és minden jól látható tudatossága mellett is igen spontán muzsikusnak, akik így egy feledhetetlen barokk estével ajándékozták meg a pécsi közönséget.

clip_image020

Mi most Jonathan Cohen az Arcangelo együttessel és Christopher Purves basszistával megjelent Händel lemezéről ajánlunk egy válogatás-linket Tisztelt Olvasóink figyelmébe.

A következő nagy sikerű koncertre 2016. október 21-én került sor a Kodály Központban, ahol a reformáció 500 éves jubileuma alkalmából a Magyarország Kormánya által létrehozott Reformáció Emlékbizottsága rendezvénysorozatának első, nyitó hangversenyére került sor, melyet Dr. Hafenscher Károly miniszteri biztos és az ökumené jegyében Dr. Udvardy György pécsi megyés püspök köszöntött. A Zenei hitvallásaink sorozat keretében pedig elsőként a zenetörténet egyik legnagyobb remekművének, Bach h-moll miséjének előadására került sor, neves szólisták, a Lutheránia Énekkar és a Budapesti Vonósok közreműködésével, Dr. Kamp Salamon vezényletével.

clip_image022

A koncert hatalmas közönségsikerének titkát elsősorban magyar egyházzene – korábban Pécsett is tanult, majd az egyetem zenei életében itt is tanító – kimagasló alakjának, Kamp Salamonnak a bachi életmű egészét átfogó kimagasló tudásában és immár több évtizedese ügyszeretetében és szolgálatában kell keresnünk, melyben ugyanakkor mindig fellelhetjük az adott esemény inspirál hatását is. Így ezúttal is Bach jól ismert remekének néhány olyan momentumára sikerült ráirányítania a figyelmet, mely máskor talán nem kap ilyen hangsúlyt, s tette mindezt úgy, hogy egy pillanatig sem volt ortodox régi-zeneien csak pontos, de tartózkodott az extrémitásoktól is.

clip_image024

Az általa vezetett, a budapesti Deák téri Evangélikus Templomban működő, Magyar Örökség-díjas, Lutheránia Énekkar végig egységesen kimunkált, a finomtól az erőteljesebbig ívelő kórushangzással ajándékozta meg a közönséget, mely méltán jutalmazta vastapssal az amatőr kórusoknál ritkán tapasztalhatóan magas színvonalú produkciójukat. A velük immár hosszú ideje szoros kapcsolatban álló és rendszeresen együttműködő Budapesti Vonósok (művészeti vezetőjük: Botvay Károly), a szükséges fúvós és ütős kiegészítőkkel jól együttmuzsikáló csapatként szegődtek társául a kórusnak, s igazán szép hangzásegységben szóltak a Lutheránia Énekkarral, mind a lírai, mind a pátosszal teli részekben.

clip_image026

A hazai és határon túli előadásokra lekettőzött szólistagárdából ezúttal a korábban már a Don Pasqualéban ugyanitt hallott Szemere Zita mutatta fel szopránjának líraisággal teli színeit, Schöck Atala pedig Pécsett alig hallott altjának bársonyosan szép tónusát, Szerekován János pedig néhány korábbi pécsi oratóriumprodukcióban is már megcsodált tenorjának lírai és spinto karakterét, de a Pécsett vélhetőleg első alkalommal hallott ifjú basszista, Bakonyi Marcell is felmutatta nagyszerű hangi adottságait.

clip_image028

Kamp Salamon tehát ezúttal is, egy az évente budapesti székhelyükön megrendezésre kerülő Bach héthez hasonlíthatóan magas színvonalú produkciót vezényelt Pécsett, melynek illusztrálására azért is stílszerű – h-moll mise felvétel híján – egy Bach Magnificat nyitótétel linkjét ajánlanunk a Lutheránia Énekkarral és a Budapesti Vonósokkal, mivel ebből Pécsett is hallhattunk egy egészen kiváló előadást, amikor a Pécsi Egyetemi Kórust és Zenekart vezényelte, az azóta már a Zeneakadémián az egyházzenei tanszéket vezető Liszt-díjas karnagy, Dr. Kamp Salamon.

clip_image030

Pécsett csak ritkán hallhatóan magas színvonalú és igazán igényes és rendhagyó koncerttel ünnepelték a Pannon Filharmonikusok az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulóját, október 23-án a Kodály Központban, ahol dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár gondolatait követően a program első fele egy „szabályos” műsorú hangversenybe is beillett volna, Beethoven Egmont nyitányával és Bartók Concertójával, a második részben azonban a Pécsi Balett művészeivel láthattunk egy élőzenével kísért remekül kigondolt és megkoreografált tánckölteményt 56 hőseinek tiszteletére.

clip_image032

Az ünnepi koncert első fele tehát Beethoven Egmont nyitányával indult és Bogányi Tibor vezetőkarmester vezetésével a Pannon Filharmonikusok igazán drámai súllyal ugyanakkor méltóságteljesen szólaltatták meg a nálunk az 56-os forradalom és szabadságharc szimbólumává lett beethoveni muzsikát, melyben a Deák Márta koncertmester vezette vonóskar pregnáns jó ritmizálással vált főszereplővé, de a fafúvósok, majd pedig különösen a forradalom győzelmét hirdető fináléban a végig kiemelten fontos üstdobbal megerősített rézfúvósok is igazán mélyen átélt, ritkán hallható hitelességgel szólaltatták meg.

clip_image034

Mi most Leonard Bernstein és a Bécsi Filharmonikusok felvételét ajánljuk meghallgatásra-tekintésre.

A folytatásban egy olyan mű szólalt meg, Bartók Béla 1943-ban, amerikai emigrációjában komponált Concertója, mely konkrétan nem, áttételesen azonban, mint a magyarság sorskérdéseinek egyik legfontosabb magyar zeneműve mégis hitelesen illeszkedik az ünnepi programba. Különösen is a nyitótétel drámaisága és magyaros „szabadságvágy hangja”, valamint az Elégia mérhetetlen fájdalmú, befelé forduló, a nemzet sorsáért aggódva önmarcangoló hangja, valamint a finálé Beethoven Egmontjához hasonló, megszenvedetten kivívott diadalittas zenéje illik 56 ünnepéhez.

(Azt azért zárójelben jegyezzük meg, hogy a mára szerencsére már polgárjogot kapott, sokáig tiltott 1956-os zenék is megszólalhattak volna, miként a fővárosban több zenekar koncertjén is, Lajtha László 7. „Forradalom” szimfóniája, Sosztakovics a mi 56-unknak is emléket állító 11. szimfóniája, Balassa Sándor 301-es parcella című, a pécsi zenekar által bemutatott műve, melyeket mind játszottak már külön-külön a „mieink” is.)

clip_image036

Bogányi Tibor legjobb vezényléseit idéző módon kellő súlyt adva a mű magyar tematikájú drámaiságának, hiteles tempókkal és kellő súlyozással szólaltatta meg ezeket a csúcspontokat, de azért hagyott teret a játékos virtuozitásnak a Párok játéka tételben, és a nem eltúlzott groteszkséggel megszólaltatott Megszakított szerenád című tételben. Utóbbinál hadd jegyezzük meg, hogy különösen örvendetes volt, hogy nem ült fel a kordivat gyorsítási hajlamának, kellően méltóságteljes tempóban szólaltatta meg a Bartók által címe miatt is megidézett korabeli slágert, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország” operett melódiáját, mely különösen visszatérésekor szokta elszenvedni ezt az érzelmi hatást széttörő gyorsítást. Ami a mű megírásakor már „vesztésre álló” német seregeket szimbolizáló groteszk indulózenét, Sosztakovics Lehár Víg özvegyének Daniló belépőjéből vett motívumára építő témát illeti, érdemes megemlíteni Bartók egyik levelében fennmaradt, a rendszerváltásig nem nagyon idézett fordulatát: „és szegény Magyarország, hátában az orosz veszéllyel”, ami ma már a zenetörténészek által is visszaigazoltan Sosztakovics témájának kettős karakterével is, mindkét zsarnoki rendszer lényegére tapintó választású muzsika. A mostani pécsi előadás csúcspontja természetesen ezúttal is a „népek testvérré válásának” beethoveni eszméjét hirdető finálé volt, mely a vonóskar virtuozitása mellett a záró rész egészen kirobbanó, a magyarság remélt eljövendő életörömét is megszólaltató vitalitásának grandiozitásával méltán kapott vastapsos „Pécsi tapsot” a hálás közönségtől.

clip_image038

Ami a zenekar teljesítményét illeti, a Pannon Filharmonikusok a mű kínálta ragyogó szólók mellett ismét rendkívül egységes és karakteres szólamhangzásukkal és nagyszerű együttes zenélésükkel emelkedtek nemcsak a magyar, de a nemzetközi zenei élet élmezőnyének színvonalára. Pedig e téren egészen kiváló elődökkel büszkélkedhetünk, legyen elég talán csak a nemzetközi etalonként számon tartott Kocsis Zoltánra, vagy a pécsi születésű és legutóbb épp a Pannon Filharmonikusokkal világszínvonalú Bartók Concerto előadást vezénylő Ligeti Andrásra utalnunk.

A Bogányi Tibor vezette pécsi zenekar ezt az egészen magas szintet tökéletesen megközelítő színvonalat produkált, melynek felidézéséhez talán méltó lehet, hogy a Solti György vezényelte Chicagói Szimfonikusok bő két évtizeddel ezelőtti budapesti felvételét ajánljuk figyelmükbe.

clip_image040

Az ’56-os ünnepi emlékest meglepetését az első rész magas színvonalú szimfonikus előadása ellenére is a második rész „Muskátlis ablakok” című emlékprodukciója jelentette, benne ugyanis a Pécsi Nemzeti Színház Kórusa, a Pécsi Balett és a Pannon Filharmonikusok színházi zenekara a Pécsi Szimfonietta rakta össze tudása legjavát egy igazán összművészeti produkcióvá, Vidákovics Szláven világos és a hatásos rendezésében, Vincze Balázs sokszínű, a néptánc és a modern balett(tánc) elemeit tematikusan is jól ötvöző koreográfiájával, Vass András az élő produkció megkívánta maximálisan precíz és rugalmas vezényletével.

clip_image042

Az összeállítás történeti részénél ki kell emelni, hogy a koreográfia nagyon jól használt jelmezekkel tökéletes, mégsem poros korhűséggel ábrázolta a szovjet elnyomás terhét – egy sarló-kalapácsos vörös textil (föld)gömb Atlasz-szerűen felemelve – és az ellene való harcot, valamint a nemzeti önazonosság megőrzésére való törekvést szimbolizáló néptáncot, melyet a modern táncba öltözött (fekete) ördögök igyekeztek szétszakítani és megsemmisíteni. Ugyanakkor szerencsére csak nagyon jelzésszerű volt a tényleges fegyveres agresszió megjelenítése, sokkal fontosabbnak számított az emberben meglévő jó és a rossz, angyali és ördögi a cselekménybe is beleavatkozó összecsapása.

clip_image044

Ehhez a végig érdekes és látványos történetelmeséléshez és eltáncoláshoz az alapot a kitűnően megválasztott és építkező zenei válogatás adta, melyben Liszt 15. magyar rapszódiája (Wolf Péter átiratában), Bartók Este a székelyeknél című szinte himnusszá nemesedett zsánerképe, Brahms – Fischer Iván által meghangszerelt – 14. magyar tánca, Kodály fiatalkori Magyar rondója és Weiner Leó 1. Divertimentós Rókatánca kapott helyet. A Vass András vezette és a balettosok mögött, a színpadon elhelyezkedő pécsi zenekar a nehezített körülményeken túl is remekül oldotta meg feladatát, melyben még egyszer kiemelendően Vass András rutinosan figyelmes és precíz vezénylése jelentett hathatós segítséget a muzsikusoknak.

clip_image046

Ami pedig nagyszerű keretbe foglalta a szimfonikus zenekarral előadott zenei összeállítást, az címadó „Muskátlis ablakok” című dal – hivatalosan Honvágydal, szerzője Terry Gilkyson, magyar szövegét Gommermann István írta –, mely az 1956-os forradalom és szabadságharc után vált különösen népszerűvé nálunk, főként Hollós Ilona és Kovács Erzsi előadásában. Nos, ezt a dalt az egész előadásban remekül bekapcsolva résztvevő színházi énekkar tagjai adták elő Bókai Zoltán kórusátiratában, nagyszerűen és egy kiváló szólóéneklést is hallhattunk benne, Nemes-Horváth Orsolyától.

clip_image048

Összegezve fiatalos lendület, jó koreográfia és rendezés, valamint a nagyon jó színvonalú zenei produkció jellemezte ennek a jubileumi pécsi 1956-os emlékestnek második részét, s az ezt „felvezető” első, hagyományos koncertrész is olyan magas színvonalú volt, mely igazán méltó volt ehhez a kerek évfordulós pécsi megemlékezéshez. Mi most végezetül egy igazi különlegességet, a dal a forradalom kitörésének napján rögzített, Boross Ida által énekelt magyar változatára készített klipet ajánlunk figyelmükbe.

Fotók: Bublik Róbert és internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s