Nagyszerű (billentyűs-) zenei varázslat az elő- és az igazi (Zene-)szüreten

clip_image002

Egy kicsit értelmezve a címben csak az elő- előtaggal jelzett elő-szüreti hangversenyként jelzett, Balázs János Liszt- és Junior Prima-díjas zongoraművész a Pécsi Liszt Társaság szeptember 28-i, a Művészetek és Irodalom Házában adott koncertjéről, illetve annak első feléről írnék, merthogy csak azt volt módomban meghallgatni, mivel a Zeneszüret Fesztivál este fél 8-kor a Pécsi Bazilikában kezdődő Fassang László – Rohmann Ditta hangversenyét is meg akartam hallgatni. Nos, talán sikeresebb lett volna ezt a három muzsikust úgy időzíteni – akár úgy hogy a Zeneszüret Fesztivál részeként lépett volna fel Balázs János – hogy mindegyiküket maradéktalanul élvezhessék az olyan „elvetemült ínyencek” is mint jómagam, aki még be is számolnék róla, azoknak is, akik így most lemaradtak valamelyikről.

clip_image004

clip_image006

Nos, Balázs János nagyon-nagyon sokat fejlődött a majdnem 17 évesen(!) megnyert 2005-ös  I. Pécsi Nemzetközi Liszt Zongoraversenyen elért első helyezése óta, melyet nemcsak az azóta megnyert japán, amerikai és francia zongoraversenyek – közte a Cziffra György Emlékverseny – és a Liszt- és Junior Prima-díjak igazolnak vissza, hanem az azóta vele Pécsett is szerencsére gyakran látott és hallott fantasztikus koncertek is, melyeken immáron nem „csak” a közönség, de a szakma is maximálisan elismeri ezt a Cziffra Györgyhöz hasonlítható tehetségű és talán ezért sem véletlenül az ő zenei hagyatékát ápoló és tovább vivő muzsikust, aki a Cziffra György zongoraverseny és fesztivál életre hívója, legfőbb mentora. Így hát nem véletlen, hogy mostani pécsi koncertjét is úgy állította össze, hogy egyrészt Cziffra zenei és szellemi örökségét is megossza a mindkettejüket nagyon szerető pécsi közönséggel. A Cziffrát is jellemző stílusban megszólaltatott zenék között ugyanis Pogány Ildikó zongoratanárnő, a Liszt Társaság pécsi csoportjának tagozatvezetője Cziffra György életének önvallomásokkal teli képét villantotta fel, úgy, hogy a kiváló muzsikus gondolatvilágába és életfelfogásába és hányatott sorsába is betekintést kaphattunk már az első részben.

clip_image008

Ami Balázs János zongorázását illeti a hihetetlen virtuozitás mellett is rendkívüli precizitás jellemezte játékát, melybe azonban igen finom agogikai megoldások is belefértek, s ahol csak lehetett felvillantott valamit abból a mélyen belülről fakadó lírai érzékenységéből is, mely mindig is jellemzője volt, sokoldalúan gazdag billentéskultúrája mellett. Beethoven 32 variációjának előadását a hallatlan összefogottság és mégis széles dinamikai gazdagság jellemezte a virtuozitáson túl, hasonlóképp Brahms Paganini-variációnak első füzetében, ahol ezek mellett a karakterábrázolás finomságaiból is átadott egy csokorra valót Balázs János.

clip_image010

Chopin Op.5-ös Rondo a l’a Mazurját a szinte Lisztet idéző virtuozitás jellemezte játékában, s az első rész nagy meglepetését kiváló Kossuth-díjas zeneszerzőnk, Dubrovay László Hommáge á Fellini című, A clown utolsó álma alcímű, tavaly komponált zongoradarabjának rendkívül virtuóz, de ugyanakkor érzékenyen finom dallamformálással történt előadása keltette, mely méltán kapott kortárs daraboknál szokatlanul nagy vastapsot, melyben a zeneszerző méltó partnere volt a zongorista is. Az egyébként nem véletlen, hogy Balázs János tavaly lemezre vette Dubrovay összes zongoraművét, a szerző nagy megelégedésére. A koncert hangulatának felidézésére az első rész műsorszámait egy világsztár válogatással ajánlom Tisztelt Olvasóim figyelmébe: Beethoven variációit Jevgenyij Kiszin játssza, Brahmsét Emil Gilelsz, a Chopin művet Daniil Trifonov, míg a Dubrovay kompozíciót és a rá rögtönzött parafrázist maga Balázs János, de, hogy a koncert második részének hozzám is eljutott hasonlóan fergeteges hangulatát is megidézzük, hallgassuk-nézzük meg, hogy miként játssza Strauss Kék Duna keringőjét Cziffra György átiratában Balázs János, aki még nehezített is kicsit az átiraton.

clip_image012

A Filharmónia Zeneszüret Fesztiválján „telt ház” fogadta a szeptember 28-án a Pécsi Bazilikában fellépő Fassang László orgona- és Rohmann Ditta gordonkaművész házaspárt, akik egy igazán különleges műsorú „táncos” koncerttel kívántak megfelelni az idei „zene és tánc” fesztiváltematikának. A program nagyobb részében külön-külön muzsikáltak, de két magyar műsorszámban és egy improvizációs ráadásban együtt is megmutatták egymáshoz nagyon illő kimagasló zenei kvalitásaikat. Kezdésként Rameau a Bartók Rádió műsorai által a szélesebb közönség előtt is ismertté tett Indes Galantes című operájának táncos karakterű részleteit ültette át orgonára Fassang László, olyan kimagaslóan magas színvonalon, hogy az akár az egy másik Rameau operából egy „elképzelt Rameau szimfóniát” létrehozó Mark Minkowski átültetésének színvonalához mérhető volt, ráadásul úgy, hogy egy ragyogó regisztrálással a Pécsi Bazilika Opus 100-as Angster orgonájának minden nagyromantikus hangzáslehetőségét is nagyon jól kihasználta. Emellett pedig ritmikailag is valóban nagyon táncos hangulatot, életörömöt sugárzó volt Fassang játéka. Helyszíni felvétel híján egy jól ismert részletet egy orgona-zenekaros átiratból ajánlok meghallgatásra-tekintésre.

Ezután következett egy igazán várva várt műsorszám, Bach d-moll partitájának a hegedűirodalom legnagyobbjai között számon tartott népszerű d-moll chaconne-ja, melynek ugyan létezik sokfajta átirata, így orgonára is, mégis nagy kihívás, hogy úgy feleljen meg a hangszer követelményeinek, hogy minél többet megőrizzen az eredeti hegedűs hangzás finomságaiból és szépségeiből is.

clip_image014

Nos, ez utóbbi is majdnem maradéktalanul sikerült Fassang Lászlónak, annyira differenciáltan finom és érzékeny orgonajátékot produkált, amiben azonban felülmúlta sok kollégáját, hogy ezúttal is egy korszerűen modern és friss Bach-hangon szólaltatta meg a nagyobb részének drámai hangvételét és tónusát, úgyhogy kis túlzással egy új Bach orgonaművet hallhattunk előadásában. (Azt egyébként csak zárójelben jegyzem meg, hogy ma már tartja magát egy olyan nézet is, hogy a népszerű d-moll toccata és fúga „előképe”, eredetije is egy hegedűdarab lett volna) Helyszíni felvétel híján egy amerikai átültetést és koncertfelvételt ajánlok figyelmükbe.

Bach után Bach következett, de immár a feleség Rohmann Ditta előadásában, aki egy a nemzetközi lemezpiacon is érdeklődéssel fogadott lemezt jelentetett meg Bach 6 csellószvitjéből.

clip_image016

clip_image018

Ezek közül most a BWV. 1009-es jegyzékszámú C-dúr szvitet adta elő olyan magas színvonalon, mely szinte a lemezfelvételét idézte, pedig ehhez a Pécsi Bazilika közismerten nagy késésű akusztikája nem mindig és mindenkinek igazán tökéletes közeg. Rohmann azonban olyan szellősen-levegősen lélekző (s itt szándékosan írok k-t a lélekre utalva) előadást produkált, melyben a hangzás és zenei gondolat grandiozitása éppúgy meg tudott jelenni, mint a játékosság, a virtuozitás, vagy a bensőséges fájdalom hangja, s az egészet valami igazán személyes hangvétel és vitalitás fogta mégis egységes egészbe. Szóval csak ámultunk, hogy ilyen nagyszerű élő zenei varázs részeseivé tett minket Rohmann Ditta, akivel most a 2015-ös Budapesti Bach Héten készült felvételt ajánlom meghallgatásra-tekintésre a Tisztelt Olvasónak.

Fassang László egy újabb igazi ritkasággal folytatta a hangversenyt, hiszen az olasz kora-barokk, Monteverdivel egy időben élt velencei kis mestere, Giovanni Picchi magyaros tematikájú Ballo ongaro (azaz Magyar tánc) című művének üde báját és olasz füllel megidézett magyarosan táncos lejtését e miniatűr darab felfedezésének örömét nyugtázva hallhatta a pécsi közönség.

Nagyszerű műsorszerkesztési ötlettel, egy olyan 20. századi remekművet hallhattunk ezután, mely épp ehhez a 17. századi zenei világhoz kapcsolódik, csak éppen Magyarországról. Farkas Ferenc 1943-ban komponált és nagyon sokféle hangszer-összeállításra átírt Régi magyar táncok című művének orgona-csellós előadását is igazán stílusos és szép játékban hallhattuk a Fassang-Rohmann házaspártól, még ha néha úgy is éreztük, hogy az orgona el-elnyomta a cselló játékát, ez azonban részben az anyag orgonára jobban illeszkedő karaktereinek erőteljesebb játékot követelő mivoltából is következett, így csak az együtt-játék egy-egy ritka pillanatában hallottuk úgy-ahogy a csellót is. Az orgona viszont lehengerlően bravúrosan szólaltatta meg a Farkas-mű virtuóz és életvidám részleteit, melyet most a Pécsi Bazilika zenei vezető orgonaművésze, Kovács Szilárd egy korábbi, hajdúszoboszlói orgonaavatójának felvételéről idézünk fel.

clip_image020

Fassang László újabb orgona-kuriózummal lepte meg a pécsi közönséget, a fiatalon, 29 évesen a 2. világháborúban elhunyt, kiváló francia orgonaművész-zeneszerző, Jehan Alain(1911-1940) Két tánc című orgonadarabjának előadásával, mely mérsékelten modern, de csendesen nyitva hagyott lezárásával egyedüli műsorszámként nem lett „tapshívó” produkció, ezzel együtt megismerésre érdemes mű.

Az Alain-mű után szünet nélkül rá következő művet, a Román népi táncokat Bartók Béla 1915-ben írta, s egyik legnépszerűbb, sok átiratban ismert kompozíciója lett, orgona-csellós, sőt orgonás változatát sem nagyon hallottuk még azonban. Mivel az eredeti mű zongorára íródott, így azért az orgona hangzásvilágára való átültetés a fergeteges két utolsó táncot leszámítva azért ha nem is könnyen adja, de azért „kínálja” magát. Nos, Fassang László a felkínált lehetőséggel nagyszerűen élt, s nem csak fegyelmezetten, de még a záró részben is szertelenül jó technikával és virtuóz vitalitással tudott élni. Kicsit most is a csellóval való együtt-játék jelentette a hallhatósági problémát – bár nem annyira, mint a Farkas műben –, de ezt Rohmann Ditta a néhány jól hallható részletben erőteljes játékkal igyekezett feledtetni és áthidalni. A produkció így is megérdemelt vastapsot kapott. Helyszíni felvétel híján mi most Kocsis Zoltánnal idézzük fel az eredeti zongoraművet, majd Steffen Schlandt orgonaművészt halljuk, egy 2013-as jeruzsálemi koncertről.

A koncert ráadásában újabb nagy meglepetést és varázslatot hozott a pécsi közönség számára a Fassang-Rohmann házaspár, mely egy lélegzetelállítóan szép improvizációt adott elő, melyben az egymásra való tökéletes odafigyelésnek és ráhangolódásnak magasiskoláját adták át úgy, hogy mindegyikükben a lehető legnagyobb természetességgel megnyilatkozott mind a kezdeményező, mind a „befogadó” zenei szerepkör, s ezt Rohmann Ditta még egy egészen magával ragadó, a csellózással párhuzamosan megvalósított, nagyon szép világzenei énekléssel egészítette ki.

clip_image022

Ez még akkor is meglepő, ha tudhatjuk, hogy van egy Karosi Júlia énekesnővel kiegészülő dzsesszes improvizációs világzenei stílusban játszó triójuk is, melyben Fassang zongorázik. Helyszíni felvétel híján így most először egy-egy külön improvizációt hallhatunk tőlük, majd zárásul egy Karosival közös felvételt.

Fotók: internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s