Bartók Férfikartól gazdag Bordalgála és ínyenc Unicummal ízesített Vedres Miserere

clip_image002

Két jó színvonalú kóruskoncertet volt módomban meghallgatni szeptember utolsó hétvégéjén a Kodály Központban: a pécsi Bartók Férfikar immáron 20. Európai Bordalfesztiválját és a Pécsi Egyházmegye által szervezett, másnapi szakrális koncertet, melyen az Unicum Laude Énekegyüttes nagyszerű produkciója mellett Vedres Csaba új műve, a Miserere ősbemutatójának tapsolhattunk. Sorrendben haladva elsőként a pécsi Bartók Béla Férfikar által immár csaknem két és fél évtizede életre hívott és azóta karnagyuk, dr. Lakner Tamás művészeti vezetésével gondozott, immáron 20. Európai Bordalfesztivál gálájáról szólnék. Az annak idején az európai férfikari mozgalom fellendítésére, sőt megmentésére életre hívott bordalfesztiválok sora már eddig is igazolta, hogy Lakner Tamásék törekvése sikeres volt, hiszen az eddigi gálákon Európa legjobb férfikarait és számos nagyszerű kóruskultúrával rendelkező ország kiváló együtteseit hallhattuk már Pécsett.

A színvonalra alapvetően ezúttal sem lehetett panasz, még ha az igazi kórusoké ezúttal el is maradt az énekegyüttesekétől. Persze egy kivétel ezúttal is akadt, mégpedig a házigazda kórus, amely most is kifejezetten magas színvonalon és egységesen szép és erőteljes hangzású produkcióval kezdte a bordalgála programját, a hegedűsként is stílusosan játszó Lakner Tamás vezetésével.

clip_image004

A Lengyelországból érkezett, énekegyüttes létszámú, 12 fős varsói Líra Férfikar és a Szlovákiából érkezett, hasonló létszámú, 8 fős, pozsonyi Danubius Octet Singers kifejezetten magas színvonalon szólaltatták meg hazájuk régebbi és mai bordalait, de a Szlovéniából, Lendváról érkezett, ezúttal mindössze 4 fős Muravidéki Nótázók is hangulatosan énekelték, a nevükből is eredeztethetően is kissé egysíkúbb zenei világot elénk táró „nótáikat”. Üde színfolt volt a hollandiai Heinóból érkezett viszonylag nagy létszámú férfikar, melyet egy bolgár származású hölgy vezet, valamint a soproni karnagy, Kocsis-Holper Zoltán által irányított, Liszt Ferenc szülővárosából, Doborjánból érkezett, 1904-ben alapított(!), osztrák, Liszt Ferenc Férfikar is, melyek szintén hazájuk bordalait énekelték, előbbi eléggé hullámzó, utóbbi valamivel jobb, de még sok munkát igénylő színvonalon. A most látottak-hallottak alapján, továbbra is van még mit tenni az európai férfikari mozgalom főleg létszámbeli megerősítéséért és további megfiatalításáért,de a színvonal emelése is nagy feladat még.

Ami viszont változatlanul nagyon magas színvonalon és fergeteges jó hangulatot árasztva szólalt meg a bordalgálán, az a ma már szinte két állandó közreműködő, az ének- és mesemondó Berecz András és a pécsi Zengő együttes műsora és produkciója volt. Berecz András ezúttal még a korábbinál is feszesebb tempóban énekelt és mesélt, utóbbit nem kevés humorral és nyelvi leleménnyel, míg a Bergics Lajos vezette Zengő együttes mind változatos hangszerjátékával, ének- és tánctudásával és fergeteges muzsikálással ragadta magával nemcsak a hazai, de a külföldi közönséget is.

clip_image006

Az idei bordalgála második felében a Pannon Filharmonikusok „színházi részlege” és szimfonikus kamarazenekara, a Pécsi Szimfonietta működött közre, és Gergely László koncertmester, valamint a fővárosból érkezett ifjú, mindössze 25 éves karmester, Dobszay Péter vezetésével végig egészen kiválóan muzsikáltak, legyen szó akár a kíséretről, vagy az olyan önálló bravúrszámokról, mint például Strauss Mennydörgés és villámlás polkája, Piazzolla Liber tangója, vagy Bartók Kicsit ázottan című karakterdarabja. A virtuozitás és remek összjáték mellett magával ragadó volt a zenekar felszabadultsága is, melyet az ifjú karmester precíz, de kellő oldottságú és megfelelő intenzitású mozdulatai is elősegíthettek. Talán csak a Bartók-mű, a „Kicsit ázottan” előadásában volt egy „kicsit” eltúlzott a karmesteri „elázottság” színészi ábrázolása, főleg mert a zenekar zeneileg is rendkívül ihletett humorral játszotta Bartók karakterábrázoló remekét.

 

clip_image008

 

Az idei pécsi bordalgála egyik meglepetés sztárvendége Sasvári Sándor volt, aki nemcsak a Nyomorultak és a Moravetz Levente-Balásy Szabolcs-Horváth Krisztián-Papp Zoltán által jegyzett 1566 című musicalekben mutatta fel remek rock-tenor kvalitásait, de a szólóban és duettben énekelt bordalokban is, s azt is, hogy nemcsak „bemikrofonozva”, de „natúrban” is képes áténekelni az őt kísérő zenekart, sőt meglepetésre inkább mikrofonosan takarta egy kicsit a csúcsponton a zenekar. Ugyanakkor ének és színészi teljesítményét egyaránt az árnyalt formálás jellemezte.

clip_image010

Egy-egy szám erejéig a Bartók Férfikar egykori tagjaiból szólistává lett énekesei, Csajághy Szabolcs tenor és Bognár Szabolcs bariton is megmutatták, hogy a bordalok terén is nagyszerű és humorban gazdag a színészi játékuk és énektechnikájuk is megfelelő, még ha egy-egy pillanatig néha „takarta” is őket a zenekar, ami ezúttal is leginkább pódiumakusztikai probléma lehetett, de ezekért is kárpótolt az általuk keltett jó hangulat.

clip_image012

clip_image014

Az idei bordalgála legkiemelkedőbb része a már a szólistákkal is együttműködő Bartók Béla Férfikar előadásában Carl Orff Carmina buranájának In taberna (A kocsmában) című második részének előadása volt, melyet Szabó Ferenc hangszerelt meg kis zenekarra és dr. Lakner Tamás vezényelt el, akárcsak az operettek bordalait is, rendkívül precízen és fergetegesen jó tempóban, de a líraibb részletek humorának kibontására is teret hagyva. Szólistaként Bognár Szabolcs ezúttal is remekelt, de az egyetemista lírai tenort, Szegedi Benjamint is köszönet illeti, hogy az inkább kontratenor kívánó középső dalt elénekelte. Ami a kórust illeti, a Bartók Férfikar ezúttal is nemcsak tiszta intonációval, de precíz ritmikával is énekelte épp e téren rendkívül nehéz szólamát, s azzal a dinamikai árnyaltsággal, mely a pianótól a fortéig minden intenzitásában tökéletesen magával ragadó tudott lenni. S természetesen ők adták az alapját az összkari zárószámnak Huszka Jenő Gül baba című operettéből a „Borban az igazság” refrénjéről ismert Bordalnak is, mely után méltán szólt a szűnni nem akaró taps az idei pécsi Európai Bordalfesztivál résztvevőinek.

clip_image016

Mostani felvétel híján javaslom, hogy egy igazi magyar ritkaságot, Erkel Ferenc Báthory Mária című operájának Bordalát hallgassuk meg a 2010-es Bordalfesztivál Pécsi Nemzeti Színházi gálájáról, Lakner Tamás vezényletével, Csajághy Szabolcs és Bognár Szabolcs szólójával.

Egy nagyszerű egyházzenei kóruskoncert részesei lehettek azok a szerencsések, akik eljöttek szeptember 25-én, vasárnap este a Kodály Központba, ahol az Ars Sacra Fesztivál keretében egy az egyházzenéről szóló beszélgetés után a pécsi Unicum Laude Énekegyüttes ragyogó fellépésének és a főleg a „könnyebb” műfajból ismert (ex-After Crying; Kairosz Kvartett, Kiscsillag, stb.) kiváló zeneszerző, Vedres Csaba(1964-) Miserere című oratóriuma ősbemutatójának lehettek tanúi.

clip_image018

Az 1994-ben az angol King’s Singers mintájára alakult 6 tagú pécsi Unicum Laude Énekegyüttes(Csapó József-kontratenor; Meláth Árpád-tenor; Mist Arnold-tenor; Pécsi Csaba-bariton; Kutnyánszky Csaba-bariton; Dobos László-basszus) pályája kezdetétől itthon és külföldön egyaránt, mint a könnyű- és a komolyzene legkiválóbb énekes interpretátorai vannak számon tartva, méltán. Lemezek és koncertek sora a bizonysága annak, hogy ezt milyen nemzetközileg is magas színvonalon művelik. S nincs ez másképp azóta sem, amióta Pécsi Csaba helyére Pap Tamás, Dobos Lászlóéra pedig Silló György került. Komoly- és főleg egyházzenei repertoárjuk legjavát már 2005-ben felvették Lamentáció című lemezükre, melyet azóta is bővítenek, így a mostani koncerten is hallhattunk néhány újdonságot is tőlük.

 

clip_image020

A rendkívül szépen építkező koncert műsorát az Eperjesi graduálé részletei és az angol későreneszánsz mestereinek művei nyitották: William Byrd Misereréje, Thomas Weelkes Allelujája és Thomas Tallis: Jeremiás próféta siralmainak 1. része. Ezután egy olasz blokk következett: Claudio Monteverdi Exultent caelije és Laudate pueri Dominumja vette körül Alessandro Grandi Szűz Mária ltániáját, a második Monteverdiben Janzsó Ildikó gordonka- és Kovács Szilárd orgonaművész működött közre, stílushű egyszerűséggel. Ami az énekegyüttest illeti mindegyik elhangzott műben szólisztikusan is egészen kiváló teljesítményeket hallhattunk – egy-két apróbb intonációs bizonytalanságot leszámítva – s feltűnően szép volt a szólamok együttes hangzása is.

 

clip_image022

A koncert folytatásában a 20. századi és kortárs egyházzenei repertoárból hallhattunk ízelítőt, Javier Busto Ave Mariájával, Darius Milhaud 121. zsoltárával, Maurice Duruflé Ubi caritasával, Knut Nystedt 148. zsoltárával, John Brunning Pie Jesujával, Vytautas Miskinis Cantate Dominójával és Tillai Aurél 105. zsoltárával. Ebből a csokorból Duruflé, Miskinis és Tillai Aurél művének ihletett és varázslatosan szép, katartikus pillanatokat is szerző előadása emelkedett ki az ismét csak egyenletesen szép szólista teljesítményeket produkáló együttestől, melyből a koncert egészét tekintve is az együttes hangzó állományának szélei, az immár két évtizede hangjával a közönséget elvarázsoló Csapó József lágy fényű kontratenorja és az új basszista, Silló György bársonyosan szép hangja volt különösen megkapó, de a többiek is nagyszerű teljesítményt nyújtottak.

Helyszíni felvétel híján két 2009-es – még a régi felállásban készült – koncertfelvételről Miskinis és Tillai Aurél műveit ajánlom meghallgatásra-tekintésre a mostani Unicum Laude koncert hangulatának felidézésére.

Az egyházzenei koncert második felében egy ősbemutatónak lehettünk tanúi, a főleg a „könnyebb” műfajból ismert (ex-After Crying; Kairosz Kvartett, Kiscsillag, stb.) kiváló zeneszerző, Vedres Csaba(1964-) Miserere című oratóriumát hallhatta a pécsi közönség, mely eddig a koncertfellépések mellett leginkább lemezei révén ismerhette a kiváló, Kocsár Miklósnál végzett muzsikust.(Mesék, levelek; Lélektánc stb.) Vedres Csaba nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy az 50. bűnbánati zsoltárt Gregorio Allegri rendkívül népszerű, mintegy negyedórányi acapella és Gaetano Donizetti zenekar kíséretes, bő háromnegyedórás megzenésítése után a mai kor követelményeinek megfelelően ültesse át bariton szólóra, gyermekkarra, vegyeskarra és vonószenekarra.

clip_image024

Nos, az eredmény kifejezetten jónak, szépnek mondható, merthogy Vedres Csabának sikerült egy viszonylag egységes nyelvezetté formálnia mintegy háromnegyedórányi 6 tételes oratóriumát. S ez azért is dicséretes, mert amint maga is nyilatkozott a műsorfüzetben: „Számtalan korstílus és műfaj hatását igyekeztem „összegyúrni”. Fellelhető benne a gregorián, a középkori korai többszólamúság, a gesualdo-i késő reneszánsz, a szenvedélyes korabarokk, valamint a kortárs stílusok hatása egyaránt”. Abban, hogy ebből az eklektikusnak is tetszhető „skálából” egy egységes nyelvet sikerült kialakítania Vedres Csabának, az a jól érezhetően egyszerűségre törekvő, neoromantikusnak, vagy neoklasszikusnak is nevezhető, letisztult vonószenekari és kórushangzásé az érdem, melyet csak egy-egy drámai szakaszban váltott egy kissé „modernebb” hangvétel. Ez utóbbi ragyogó példája volt a Libera me címet viselő, mozgalmasabb negyedik tétel, melynek kortárs hangvételébe még a bartóki zenei világ emlékképe is megjelent. A mű letisztult hangvételét és dallamépítkezését leginkább meghatározó gondolatot Vedres Csaba mintegy önvallomásként így fogalmazta meg: „Isten előtt legkedvesebb áldozat a megtört lélek”.

clip_image026

A mű zenei megvalósításához példamutató összefogással kiálló nagyszerű partnereket kapott Vedres Csaba. Kezdve a kórusokkal, a Pécsi Bazilika Bárdos Kórusa, Uzsalyné Dr. Pécsi Rita vezetésével és a Dr. Szabó Szabolcs vezette Komlói Pedagógus Kamarakórus remek prozódiájú, nagyszerűen és végig mély átéléssel éneklő vokális alapját adták Vedres Misereréjének, de a Schóber Tamás vezette Pannon Gyermekkar is megfelelőt nyújtott, ha hangzása lehetett is volna kissé lágyabb, „éteribb”.

A szólista Horváth Csaba lírai baritonja sajnos nem bírta erővel a magasságokat és a szólama megkívánta dinamikát, mely így néha szinte „hallhatatlanná” vált, még jó, hogy a mű alatt végig vetítették a magyar fordítást. A Pannon Filharmonikusok Bánfalvi Zoltán koncertmester által vezetett vonós kamarazenekara végig kellő koncentrációval és egységesen szép intonációval szólaltatták meg a néha épp az összjáték tisztaságában nem könnyű feladatot jelentő szólamaikat.

Az ifjú, szülei és tágabb családja révén is Pécshez több szállal kötődő karmester, Uzsaly Bence – Pécsi Géza, a legendás zenepedagógus unokája – precíz, ugyanakkor kellően intenzív, és ihletett mozdulatokkal fogta össze a produkciót, mely így méltán aratott nagy sikert Vedres Csaba Misereréjének ősbemutatóján.

Fotók: internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s