Amatőrök és hivatásosok, avagy a pécsi tanárnő csodazongoristái, a Pannon Gyermekkar bemutatkozása, Kelemenes Pannon Évadzáró, POSZT-os Don Pasquale és Mágikus Operett

 

clip_image002

A május végétől június 16-ig tartó időszak általam meghallgatott hangversenyei közül ötről írnék, két amatőrről és három hivatásosról: Megyimóreczné Schmidt Ildikó zongorista növendékeinek a Művészetek és Irodalom Házában megtartott május 30-i koncertjéről és az ugyanitt június 5-én a Pannon Gyermekkar által adott bemutatkozó hangversenyről, valamint két a Kodály Központban megtartott koncertről, a Pannon Filharmonikusok a Kelemen Quartettel adott évadzárójáról és két a POSZT alatt itt látott előadásáról: az operaházi Don Pasqualéról és az Operettszínház Mágikus Operett című gálaestjéről..

clip_image004

A tanítványai, köztük elsősorban Balogh Ádám és Boros Misi révén országosan ismert és elismert kiváló pécsi zongoratanárnő, Megyimóreczné Schmidt Ildikó növendékei adtak koncertet május 30-án Pécsett, a Művészetek és Irodalom Háza Fülep Lajos termében, ahol „A Muzsika Hangja a Gyermekekért” alapítvány szervezésében 13 ifjú tehetség mutatta be nem mindennapi tudását a sajnos az esemény rangjához mérve nem kellően nagy létszámú pécsi közönségnek. A Horváth Dóra, Németh Vilmos Tanmás, Remenyik Balázs, Osvald Otilia, Fekete András Albert, Szalai Gábor, Szamosközi Péter, Boros Mihály, Szamosközi Kinga, Varga Jennifer, Forgó Benjamin, Boateng Kármen Stephany, és Balogh Ádám alkotta nagyszerű csapatból, utóbbi hat zongorista teljesítményéről szólnék az említésnél kicsit bővebben. Varga Jennifer és Forgó Benjamin Liszt a-moll transzcendens etűdjében, illetve Rigoletto parafrázisában mutattak fel nagyszerű teljesítményt a mutatós virtuozitás terén, utóbbi játékában egy kicsit érzékenyebb muzikalitást is megtapasztalhattunk. Szamosközi Kinga Chopin g-moll balladájában egy a nagy, sztárzongoristáknak is a leckét feladó kihívásban állta meg helyét úgy, hogy még látszik a továbbfejlődés lehetősége játékában. Boateng Kármen Stephany most is szép billentéskultúrájával és poétikus játékával varázsolt el Liszt La leggierezza etűdjében és Raveltől A víz játékában.

clip_image006

A koncertre „élesben érkező” Boros Misi pedig a tőle a Virtuózok óta megtapasztalt könnyed érettség és elegancia mellett, most azzal lepett meg Chopin Bolerójában, hogy rendkívüli fegyelemmel „hozta” e romantizálható mű táncos karakterét, olyan erényt felmutatva így, mely az olyan érett zongoristáknak sajátja, mint a művet legutóbb Pécsett ráadásként játszó Bogányi Gergely.

clip_image007

A koncert zárásaként fellépő Balogh Ádám a legnagyobb zeneszerző-zongoristák élvonalának legelejére sorolható Szergej Rachmanyinov két művét adta elő, az Op.36-os 2. b-moll szonáta nyitó tételét, majd pedig egy igen nehéz és összetett etűdöt (Op-39-No.1), s mindkettőt egészen magabiztos és mégsem öncélú virtuozitással, ugyanakkor, áradó és magával ragadó muzikalitással, már a zenei személyiség, egyénuiség félreismerhetetlen jegyeit is felmutatva. Mi most Rachmanyinov 2. szonátáját Kocsis Zoltán 1994-es felvételéről ajánljuk megtekintésre, míg Balog Ádámmal Bartók Op.14-es Szvitjét egy 2015-ös felvételről.

clip_image009

Schóber Tamás, a kiváló pécsi karnagy és zenepedagógus már nagyon régóta jeles személyisége a pécsi zeni életnek, úgyis, mint a Bartók Béla Férfikar Lakner Tamás melletti egykori másodkarnagya, vagy még inkább, mint az általa 1986-ban alapított Campanella Gyermekkar karnagya, akikkel az ezredfordulót követően több hazai és nemzetközi versenyen értek el kiváló eredményeket, s emellett kórusával saját szerzeményeiből, Novemberi mise, Missa mosso, nagyszerű és emlékezetes koncerteket is adtak.

clip_image011

Nos, Schóber Tamás 2015 nyarán egy új, Pécs város zenei életét segítő és szolgáló gyermekkar létrehozását tűzte ki célul, mely később a Pannon Gyermekkar nevet felvéve tavaly ősztől készült a mostani, június 5-i, pécsi Művészetek és Irodalom Házában tartott bemutatkozásra. Nos, még jó hogy 5 perccel kezdés előtt a koncert helyszínére érkeztem, mert este 6-tól már zsúfolásig megtelt a mintegy másfél száz férőhelyes terem, a ha jól számoltam 23 fős gyermekkar bemutatkozására, ami a nagy érdeklődés mellett, a kórus megalakulását elősegítő szervezetek, a Zsolnay Örökségkezelő, a Művészeteke és Irodalom Háza és a Pannon Zenei Egyesület előkészítő munkáját is dicséri.

clip_image013clip_image017 clip_image015

A példamutatóan szép műsorú est fővédnöke Kodály Zoltánné volt, így az sem véletlen, hogy a legtöbb felhangzott kórusmű Kodály Zoltán, Bartók Béla és Karai József alkotásaiból került kiválasztásra, de Schóber Tamás egy-egy – külön nem konferált – hangulatos kórusműve is elhangzott az est folyamán. Schóber Tamás programadó bemutatkozó gondolatai mellett az est egyik különleges színfoltja volt annak a 60 évvel ezelőtti felvételnek a bejátszása, melyben Kodály Zoltánt kérdezte az akkor nemrég alakult Magyar Televízió az ének-zene oktatás helyzetéről. A Mester máig megszívlelendő gondolata a heti egy ének óra elégtelen voltára és heti öt órás ének-zene tagozatos oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet, mely az elmúlt másfél évtizedben ötödére csökkenő tendencia miatt – 250-ről 50-re fogyatkozott az ilyen típusú iskolák száma – ma is rendkívül fontos iránymutatás lehet az e téren illetékesek számára is.

clip_image019

A város legkülönbözőbb, mintegy 8-9 iskolájából „verbuválódott” Pannon Gyermekkar mostani bemutatkozó hangversenye alapján a város általános iskolai kórusainak legjobb hagyományaihoz mérhető színvonalú produkciót mutatott fel, ami a már említett Campanella mellett, a Testvérvárosok Terei és a Mátyás Kórusok nemzetközi versenyeken is bizonyított magsas színvonala ismeretében is rendkívül dicséretes teljesítmény. Természetesen akad még egy-két Kodály és Bartók-mű, ami most még „feladja a leckét” a láthatóan és hallhatóan rendkívül lelkes és jó hangú gyerekekből álló kórusnak, de ismerve Schóber Tamás eddigi munkásságát, bízhatunk a Pannon Gyermekkar egyenletes fejlődésében. Az est folyamán egyébként ígéretesen bemutatkozott karnagyként a végzős karvezetés szakos Rébék-Nagy András is, aki, miként Schóber Tamás is, zongorakísérői feladatok ellátására is vállalkozott. Mi most, felvétel híján Schóber Tamás Campanella Gyermekkarának 2011-es, a Ghymes együttessel készített közös felvételének linkjével ajánljuk ezt az új, sikeresnek ígérkező kezdeményezést.

Kissé váratlanul, de a Kelemen Quartet lett a főszereplője a Pannon Filharmonikusok Bogányi Gergely által vezényelt június 2-i évadzáró hangversenyének a Kodály Központban, így kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy akár a Kelemen Kvartett is betudhatta volna ezt a koncertet legalábbis pécsi évadzárójának. A műsor ugyanis alig tette ki az 50 percet, így az első részben felhangzó Martinu mű után a Kelemen Quartet mintegy 20 percnyi (!) ráadás-produkcióval örvendeztette meg a pécsi közönséget, mely még így is egy igencsak vegyes, kamarazenei elemekre építő „szimfonikus évadzárásának” lehetett fültanúja.

clip_image021Ami a műsort illeti nem volt rossz ötlet Carl Maria von Weber (17886-1826) Oberon című operájának még ma is rendkívül népszerű nyitányával kezdeni, hiszen amellett, hogy rímelt a koncert második felében felhangzott a Szimfonikus metamorfózisok Weber-témákra című Hindemith műre, az idei jubileumi Shakespeare-évhez is jól illeszkedik, hiszen a címszereplő Oberon és Titánia hercegnő a Szentivánéji álom alakjai is egyben. Másrészt – és ez a legfontosabb – néhány nagyon szép kamarazenei részlet mellett ragyogó önfeledt tündérzenéjével Mendelssohn Szentivánéji álom kísérőzenéjének hasonlóképp tündérien vidám karaktereit előlegezi ez a muzsika, amellett, hogy még Wagner is egyik nagyon fontos operai elődjének tekinti Webert.

clip_image023Nos, a Pannon Filharmonikusok együttese amellett, hogy egy-két szép szólót is hallhattunk – melyek közül legyen elég talán Karsai Farkas kürt-, Arnóth Zoltán klarinét- és Tímár Judit fuvolaszólójára utalnunk – alapvetően friss és jól együttmuzsikáló szólamhangzásaival volt imponálóan jó hangulatteremtő, melyet Bogányi Tibor precízen kedélyes vezénylése is jól engedett érvényesülni. Mi most Bernard Haitink 1999-es londoni operaházi felvételével ajánljuk a művet.

A koncert második műsorszámát nagyon vártam, mivel szerzője a „cseh Bartókként” számon tartott Bohuslav Martinu (1890-1959), aki a bartóki szikárabb hangzásvilágot ragyogóan ötvözi műveiben a kissé lágyabb – mondjuk a mi Kodályunkét idéző – folklorista hangvétellel. Művei közül saját lemezgyűjteményemben megvan 6 szimfóniája, 3 zongora-, két hegedű- és egy-egy oboa-, csembaló- és csellóversenye, 2 vonósnégyese, s néhány oratórikus és dzsesszes kompozíciója is, ez a most hallott Vonósnégyesre és zenekarra 1931-ben komponált versenyműve azonban hiányzik repertoáromból.

clip_image025Az igazat megvallva a mostani előadás sem győzött meg arról, hogy valóban „nagyon hiányozna” ez a mű az általam amúgy nagyon szeretett Martinu-repertoárból. Arra, hogy mi ennek az oka, magam is nagyon kerestem a feleletet, s csak részválaszokat tudtam „felhozni érvként”. Az egyik okot abban találtam meg, hogy nem igazán leltem meg a műben azt a sajátos hangot, mely más műveiben annyira nyilvánvalóan jelen van. Helyette ott van persze kortársai, Honegger, Sztravinszkij hatása és hangzásvilága, s kevésbé az a neoklasszikus hang, amire a műsorismertető utalt, mint például Beethovené, vagy a concerto-grosso stílus kapcsán Corellié. Talán a Bartók Divertimentójának drámai középső tételét előlegező hangvételű lassú tétel volt az, amely igazán megragadott, lehet, hogy talán azért is, mert a Bázeli Kamarazenekar számára komponált, zongorás-üstdobos Kettősverseny lassúja is a bartóki drámát előlegezi, egy évvel a Divertimento megírása előtt. Az már egy külön vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy vajon Kadosa Pál (1903-1983) ismerte-e Martinu művét saját, Vonósnégyesre és kiszenekarra 1936-ban komponált versenyművének megírása előtt. Mert lehet, hogy túlzás, de magam Kadosa neoklasszikus hangvételét és művének hangzását sokkal inkább közönségbarátnak érzem, mint Martinuét. Ezzel együtt kár lenne tagadni, hogy a mű mutatós kihívás zenekarnak, s főleg egy ambiciózus vonósnégyesnek, amely akár e két művet együtt is előadhatta volna.

clip_image027A nemzetközi verseny-győztes, világhírű Kelemen Quartet, melyet két éve a Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművész házaspár és tanítványuk, Homoki Gábor brácsaművész, valamint a 2004-es Pablo Casals versenyt megnyert Fenyő László gordonkaművész alkot, rendkívül magas színvonalú és izgalmas interpretációval adta elő Martinu Vonósnégyes-versenyét. Ebben Kelemen Barnabás rendkívül sokszínű hegedülése most is a legmeghatározóbbnak bizonyult, de korábban néha brácsásként is remeklő felesége, Kokas Katalin is finom tónusú partnere tudott lenni, Homoki Gáborra ezúttal kissé kevesebb feladat hárult, de azt megbízhatóbban abszolválta.

clip_image029

Bár lehet akár ízlés kérdése is, de szerintem – a korábban a kvartettben érzékenyen csellózó Kokas Dóra után – a Kelemen Quartet most találta meg igazi csellistáját, az erőteljesen modern tónustól, a klasszikusan szép hangzásig ívelően játszó Fenyő László személyében, aki remek kvalitásait már a Martinu műben is bizonyította, de a ráadásokban tűnt fel még inkább markánsan karakteres játéka.

clip_image031

Mi most a Sedlacek Quartet 2013-as Martinu-felvételét ajánljuk meghallgatásra-tekintésre.

Ráadásként a Kelemen Quartet elsőként Weiner Leó vonószenekarra írott I. Divertimentójának legnépszerűbb tételét, a Rókatáncot adta elő, s ebből a remek előadásból leginkább Kelemen Barnabás életteli, néha már akár a népi hegedűsöket, vagy akár prímásokat idéző játéka emelkedett ki, melyben talán saját, nagyapai örökségének tradíciói is inspirálták.

clip_image033

Másodikként és nagy meglepetésre Schubert C-dúr vonósötösének varázslatos lassú tételét hallhattuk a Kelemen Quartet előadásában, vendégcsellistaként az est karmesterének, a korábban csellista kvalitásairól is a pécsi közönséget már meggyőző Bogányi Tibor közreműködésével.

clip_image035Bogányi egyébként már egy másik Pécsett is működött világhírű magyar hegedűs, Baráti Kristóf diplomakoncertjén is beült Schubert Vonósötösébe játszani, de míg akkor a kvartett csellistájaként, most a vendég szerepkörébe. Nos, anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani, de ez a „leosztás” és ez a tétel nem volt a legszerencsésebb, legalábbis rá nézve, mert míg Várdai Istvánnal nagyon jól kiegészítették egymás játékát, most Fenyő László erőteljesebb játéka és/vagy hangszerének hangzása nemigen engedte érvényesülni Bogányi kvalitásait, akinek így hangzásbeli finomságait inkább csak sejthettük, mint hallhattuk.

clip_image037Igaz ez a tétel leginkább a „primáriusról szól”, s Kelemen Barnabás most is elvarázsolt hegedülésének és hangjának rendkívül tiszta és finom, szuper érzékenységével, melyhez a belső szólamokat játszó Kokas Katalin és Homoki Gábor is kellően finom háttérrel járultak hozzá. Fenyő László pedig az eddigiekkel ellentétben egyáltalán nem volt erőszakos mind a kísérő, mind a szólisztikus szerepkörben, egyszerűen csak egészen más, szikárabb és férfiasabb karakterrel játszott, ami e tételnél egy kicsit „modernebb”, „mai” hangvételt eredményezett, az olyan klasszikus előadásokkal összevetve, mint az olyan világsztárokkal, mint Isaac Stern, Pablo Casals,Paul Tortelier és két kevéssé ismert kollégájukkal készült 1952-es felvétel.

A Pannon Filharmonikusok évadzáró hangversenyének második felében egyetlen mű, Paul Hindemith (1895-1963) 1943-ban komponált „Szimfonikus metamorfózisok Carl Maria von Weber témáira” című, négy tételes, mintegy 20 perces kompozíciója tette ki. Ezzel kapcsolatban egy utólagos ötletként merült fel bennem, hogy a nyitó és utolsó két tételében Weber zongoradarabokat szimfonikus zenekarra átdolgozó mű második tételéhez felhasznált Turandot kísérőzene eredeti nyitányát is elő lehetett volna adni, mert ebben jelentős helyet foglal el és szerepet kap a Hindemith által is idézett téma. Ennek illusztrálására hallgassuk meg Weber Turandot kísérőzenéjének nyitányát, melyben 2 perc 22 másodperctől hallható a Hindemith által is felhasznált téma, majd utána hallgassuk meg a Metamorfózisok második tételét Paul Hindemith vezényletével a Berlini Filharmonikusok élén.

Maga a Hindemith mű egyike a legkiválóbb 20. századi szimfonikus zenekari hangszereléseknek, Ravel Bolerója, Britten Purcell-variációi, vagy épp Kodály Páva-variációi mellett, az sem véletlen, hogy egy remek 1960-as évek közepi csehszlovák lemezen épp a Ferencsik János által vezényelt Kodály mű társaságában kaptak helyet Hindemith Weber-metamorfózisai is.

A szimfóniaszerű tételekkel építkező, karakterekben rendkívül gazdag művet hozzá méltóan sokszínű előadásban hallhattuk a Pannon Filharmonikusoktól, akiknek minden egyes részlege remekelt. Kezdve a fa- és rézfúvósokkal, akik a nyitó- és zárótételben, valamint a már említett Turandot-téma „kínai nyitányában” is remekül kontrasztálva mutatták fel a Hindemith-zene szikárságában is megnyilatkozó humorát és humanizmusát. Az Arnóth Zoltán vezette klarinétosok, Sturcz László vezette oboások, Tímár Judit vezette fuvolások mellett ezúttal a Herpay Ágnes vezette fagottosok is jól látták el jelentős feladatukat, a produkció főszereplői mégis a rézfúvósok voltak, akiknek mindegyik szólama, trombitások, kürtök, tubával kiegészített harsonák egészen kiválót nyújtottak szólamként is és a rézfúvóskar, sőt az egész zenekar együttesében is. De remekeltek a kiemelt szerepet kapó ütősök is, s a Bánfalvi Zoltán vezette vonóskar is kellő virtuozitással és intenzitással játszottak, a lassú harmadik tételben pedig a rájuk általában is jellemző érzékeny szépséggel.

clip_image039

Bogányi Tibor a művet, akárcsak az egész koncertet, a rá jellemző precizitás mellett, egy könnyed és rugalmas önfeledt muzikalitás jegyében fogta össze és egybe, úgyhogy a Hindemith mű fergeteges záró indulója után a közönség is elégedetten távozhatott erről a kissé szokatlan összeállítású és szerepmegosztású évadzáró hangversenyről, melynek a Kelemen Quartet tagjai is azonos rangú és aktív főszereplői voltak. Mi most a Mexikói Állami Zenekar, Stefano Mazzoleni vezényelte koncertfelvételével idézzük a Hindemith-mű hangulatát és hangzásvilágát.

A Pécsi Nemzeti Színház 1959-es megalakulását megelőzően a pécsi zenei életben a 30-as években az Operaház úgynevezett „Gördülő Opera” előadásai jelentették elsősorban a város operaéletének középpontját. S ha ez az elmúlt évtizedekben meg is változott, azért a mostani POSZT alkalmával jólesett ismét látni, hogy továbbra is él a Magyar Állami Operaháznak ez a kezdeményezése, merthogy a máshova már a továbbra is a Gördülő Opera nevet viselő kezdeményezés keretében eljutó operai sorozat június 12-én Pécsre, a Kodály Központba is elérkezett, mégpedig Gaetano Donizetti (1797-1848) 1842-ben komponált halhatatlan vígoperai remeke, a Don Pasquale előadásával. Melyre sajnos csak mintegy szűk félháznyian voltak kíváncsiak, vagy legalábbis ennyien jutottak be, pedig Pécset legutóbb 24 éve, 1992-ben játszották ezt a fergeteges vígoperát Békés András rendezésében, Gregor Józseffel a címszerepben, akit Kuncz László váltott néhány előadás erejéig. Ernesto Haramza László, Norina a legtöbb előadásban Váradi Mariann volt, aki egy zeneileg és színészileg is egészen nagyszerű alakítást nyújtott, melynek csak egy apró részlete volt, a Gregor József szerint addig e szerepben kapott legnagyobb pofon.

clip_image041Nos, a mostani Pécsre elhozott operaházi produkció a negyedszázaddal ezelőttihez képest talán csak ebben a pofonban maradt jócskán alul, a többi színészi és zenei szempontból ahhoz nagyon közeli élményt nyújtó volt, néhány helyen pedig valamivel jobbnak is volt mondható.

Az első, hogy Káel Csaba rendezése kifejezetten törekedett egy mai, kissé harsányabb környezetbe elhelyezve a történetet, az öregedő férfi és a fiatal nő szerelmének a normálisabb ifjú szerelmesek kontrasztjára, annak örök tanulságaira koncentrálni, melyhez Szendrényi Éva díszlet- és Németh anikó jelmeztervező igyekeztek a maximális segítséget megadni. Legyen elég talán csak a címszereplő öregedését szimbolizáló hatalmas pipára utalni, melynek „szája” egyben fotelként is szolgál, vagy a Norina kebelbeli bájait hangsúlyozó egy-egy mellkarfában végződő ülőgarnitúrára és Norina a ruhája külsején is hangsúlyozott mellbimbójú keblére utalni, vagy a házasságkötés után a falon két dühös szemként és egy dühödt mérget sugárzó orrú, fúriaként megjelenített „ház asszonyára” utalni. Az már csak rendezői ötlet, hogy egy szál kellék bokor – s annak ki becipelése – is elegendő a Pasquale elleni cselszövés helyszínéül szolgáló kert megjelenítésére. Azt már csak pironkodva dicsérem meg a rendezői ötletek közül, hogy a híres Hadaró-duett „szólista hadarásai” alatt, csak az egyik szereplő van a színen, s csak az elején és a végén vannak együtt a „duett-tagok”. (Az természetes, hogy Gregor József és Egri Sándor függöny előtti, egymás és a közönségszemébe világító „elemlámpás duettjével” azért nem tudtak vetélkedni.) S az is természetes, hogy a Kodály Központ színpadilag is remek adottságait magától értetődő természetességgel használta ki a máshol ennél bizonyára mostohább körülmények között is játszó operaházi vendégprodukció.

clip_image043

A szereplőkre térve, Káel Csaba abban is a régi hagyomány folytatója, hogy remekül épít énekesei színészi képességeire, így Szvétek László személyében egy egészen kiváló, s kifejezetten (ön)ironikus színészi játékkal operáló Don Pasqualét kapott, aki a néha bohózatba illő előadást végig remekül viszi a hátán, s ehhez hangi adottságai is még mindig egészen kiválóak, ironikusságában szinte a legjobb buffók karaktereihez mérhetőek.

clip_image045

Malatesta doktor szerepében Káldi Kiss András egészen kiváló hangi adottságait magabiztos kiegyenlítettséggel állította a szerep megkívánta zenei stílus szolgálatába, miként színészi eszköztárát is, mely talán elbírt volna, Szvétekéhez viszonyítva is, több „harsányságot”.

clip_image047(Ezen a korábban készült képen Szüle Tamással látható Káldi Kiss András)

Az ifjú szerelmest, Ernestót alakító, Pécsről elszármazott kiváló tenor, Horváth István egészen káprázatos lírai szépséggel és mély zeneiséggel énekelte szerepét, melynek csúcs hangjaiban most is megcsodálhattuk egyre „izmosabb”, már inkább spintós erejét is, melyet egy kellően ízléses, de mégis fiatalos humorral teli színészi játékkal tett teljessé. Jó volt látni az egykori kiváló pécsi „kórustenort” – Lakner tamás-féle Bartók Férfikar tagját – egy olyan egész estés szerepben látni, melyben visszaigazolta, hogy ő jelenleg már az Operaház egyik vezető tenoristája.

clip_image049

Az előadás számomra legnagyobb meglepetése, a Norina szerepét éneklő-alakító Szemere Zita volt, akit amint utánanéztem, 2014-ben már megismerhetett a nagyközönség a Virtuózok akkori nagyok csoportjában, de a kiváló operaénekesnő már addig is és azóta is bizonyított a Szegedi Nemzeti Színház, valamint az Operaház előadásaiban is. Lírai szopránja egyrészt magával ragadóan szép színű és „fényű”, s csúcs (top) hangjai is egészen magabiztosak és tiszták, játéka pedig olyan kedves és humorban gazdag egyszerre, mely nemcsak a könnyedebb operai, de a nagyobb operett szerepekre is maximálisan alkalmassá teszik a még mindig csak huszonéves énekesnőt. Különösen nagy élmény volt hallgatni Horváth Istvánnal hangilag is tökéletesen összeillő kettősüket.

clip_image051

A jegyző szerepében Beöthy Kiss László kapott egy kis karakter-mókázásra lehetőséget, mellyel jól élt, akárcsak az Operaház 15 fős kórusa, mely 40 fős kórusokat megszégyenítő dinamikával szólalt meg, de úgy hogy mindig zenei keretek között tudott maradni. Ezt a kiváló vokális teljesítményt remek színházi produkcióval tették teljessé, melyből a „Repül a pénz”-es kórusrészlet és a békák kuruttyolását el is táncoló, remek rendezői ötletmegvalósításuk tett teljessé.

Szóljunk végül a Köteles Géza által rendkívül precízen és friss tempókkal vezényelt operaházi zenekarról, mely azzal lepett meg gondolom sokakat, hogy mindössze 15 fős, „kis partinak” is nevezett felállásban és létszámmal (2 hegedű, 1-1 brácsa, cselló, bőgő; 2 klarinét, 2 fagott, 2 kürt, 1 trombita, 1 oboa, 1 fuvola,1 üstdob) a teljes zenekar illúzióját keltően tudott játszani, szinte végig hibátlan teljesítményt nyújtva, melynek értékét épp ez a szólamonkénti egy fős létszám is növeli.

A hangulat felidézéseként hallgassunk meg három, a youtube-ra feltett operaházi részletet: a Gördülő opera egyik trailerét, a Hadaró kettőst Gregor Józseffel és Bende Zsolttal és a Háznép karát a Pécsett is működött Nagy Ferenc vezényletével, az Operaház Énekkarának lemezéről.

Pécsett csak nagyon ritkán hallható magas színvonalú operett-gálát adott a POSZT tiszteletére a Kodály Központban a Budapesti Operettszínház, mely Kerényi Miklós Gábor rendezésében Mágikus Operett címmel adott elő gondosan szerkesztett tematikus blokkokból épülő műsort június 16-án. A „Bécsi pezsgőzés”, a „Párizsi élet”, az „Egzotikusok” és az „Ez Hungarikum!” című részekre tagolt műsorban Johann Strauss, Offenbach mellett a főszereplők ezúttal a magyar operett-komponisták, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Jacobi Victor, Szirmai Albert és Huszka Jenő voltak. A megérdemelt hatalmas siker titka a jól építkező, hangulati, érzelmi, dinamikai és tempóbeli tekintetben példamutatóan felépített műsoron túl abban is rejlett, hogy az Operettszínház a fellépők egészen kimagasló színvonalú és minden fachban sztárfellépők sorával és Balettkarával, valamint az operaházi Don Pasquale csökkentett létszámú zenekarához képest igazán impozáns létszámú, Makláry László főzeneigazgató által remek teljesítményt nyújtó zenekarával igyekezett azt is bebizonyítani, hogy a Budapesti Operettszínháznak is létjogosultsága van a Pécsi Országos Színházi Találkozón.

clip_image053

A Fischl Mónika, Szendy Szilvi, Bordás Barbara, Dancs Annamari, Lévai Enikő, Peller Anna alkotta „hölgykoszorúból” mindenki igazán magas színvonalon hozta a tőle elvárható hangi kvalitásokat, bár természetesen a primadonnák „vitték a prímet”, közülük is a néha szinte operai szinten éneklő Fischl Mónika, míg a szubrettek emellett néha egészen káprázatos táncprodukciókkal is előrukkoltak. A férfiak Dolhai Attila, Boncsér Gergely, Csere László, Kocsis Dénes, Vadász Zsolt és Kerényi Miklós Máté alkotta csapata még a hölgyekénél is egységesebben kimagasló színvonalú produkcióval ragadta magával a pécsi közönséget, mely még azelőtt a nagyszerű teljesítmény előtt is „megemelhette a kalapját”, amit Peller Anna és Kerényi Miklós Máté sallangmentesen hatásos műsorvezetése jelentett. Összegezve, a Budapesti Operettszínház egy rendkívül látványos, balettkara és koreográfiái révén is táncosan jókedvű, zeneileg pedig a műfaj megkívánta legmagasabb profi színvonalon abszolvált előadással tisztelte meg a POSZT-ot, mely így valóban „Mágikus Operettel” gazdagodva varázsolta el a Kodály Központ teltházas közönségét.

Mi most a – ha nagyobbrészt más szereplőkkel, de – szintén Kero által rendezett, 2009-es operettszínházi Mágikus Operettgálával segítünk felidézni a most Pécsett hallott hangulatot.

Fotó: Bublik Róbert és internet

Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Reklámok

2 hozzászólás Új írása

  1. Radnóti Léda szerint:

    Köszönet Kovács Attilának a részletes és igazán szakmai értékeléséért!

    Kedvelés

  2. Varga Gyula dr. szerint:

    Nagyon élvezem a “beszámolókat” – Norina Pécsett Orsolya volt…

  3. Kedves Varga Gyula dr.
    Utánanéztem és Pécsett NEM Sáfár Orsolya, hanem, amint írtam
    Szemerei Zita volt Norina. Ezzel együtt köszönöm szavait.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s