Két remek operaelőadás a Kodályban – PFZ: Tosca és PTE: Titus

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus01.jpg

Két remek operaelőadásnak lehetett szem- és fültanúja április végén a Kodály Központ közönsége: április 23-án a Pannon Filharmonikusok zeneileg kifogástalan, ámde kissé hiányos „látványhátterű” Tosca-keresztmetszetének, horvát és portugál vendégénekesek , valamint Bogányi Tibor közreműködésével, 26-án pedig a PTE Művészeti Kar Zeneművészeti Intézetének Kocsár Balázs vezényelte és Romvári Gergely rendezte operavizsgája keretében Mozart Titus című operájának pécsi bemutatóját láthatta-hallhatta a közönség, ragyogó és követésre méltó látványmegvalósításban és alapvetően nagyon jó zenei színvonalon, mind a magánének szakos hallgatókat, mind a kórust és a zenekart illetően.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus02.jpg

A részletekre térve rendkívül dicséretes a Pannon Filharmonikusok önként felvállalt „operai missziója”, melynek köszönhetően nemcsak a Pécsi Nemzeti Színház produkcióiban való részvétellel kívánják csökkenteni Pécs város operaéletének hiányosságait – legyen elég talán a 200 éves jubileumukon bemutatott Johann Georg Lickl opera, vagy Wagner Walkürjének bemutatójára utalnunk – ez a mostani produkció pedig egy Pécsett legutóbb csaknem két évtizede játszott, de rendkívül népszerű Puccini opera, a Tosca Bogányi Tibor által még finnországi működése alatt elkészített ragyogó keresztmetszetével örvendeztette meg a pécsi opera- és zenebarátokat.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus03.jpg

Már felvezetésül is igazi ritkaságokat hallhattunk: Giacomo Puccini (1858-1924) 1882-ben komponált Preludio sinfonico (Szimfonikus előjáték) című tanulóévei végén komponált darabját, mely ha nem is veszi fel a versenyt az egy évvel később, 1883-ban már a Bohémélet egyik fő motívumát is előlegező Capriccio Sinfonicóval, mindenképpen egy elmélyült és a későbbiekben még jobban kiteljesedő egyéniség első szárnypróbálgatásaként legalábbis zenetörténeti csemegeként nyitották a koncertet, mellyel a pécsi zenekar jól „bemelegíthetett” a koncert első felének további, jóval nehezebb zenekari kíséretes kihívásaira.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus04.jpg

Az operakoncertre meghívott énekesek közül elsőként egy egészen kiváló horvát szopránt hallhattunk, Kristnia Kolar személyében, aki Umberto Giordano (1867-1948) Andrea Chénier című 1896-ban komponált operájának Maddalena áriájában (La Mamma morta – Meghalt a mama) mutatta fel szopránjának magas csúcshangjaiban és mély regiszterében is bársonyos drámai szépségét.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus05

A másodikként pódiumra lépő horvát bariton, Giorgio Surian – aki kolléganőjéhez hasonlóan a Rijekai Nemzeti Színház Operatagozatának tagja – Giordano operájának egy kevésbé ismert részletében mutatta fel egészen kiváló drámai kvalitásait, melyeket a párizsi, a bécsi, a londoni és a New York-i operaházak előadásain is nagy sikerrel kamatoztatott.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus06

Harmadikként egy portugál tenorista lépett a Kodály Központ pódiumára, Paulo Ferreira, aki a lírai baritonból tenorrá válás útját Amilcare Ponchielli (1834-1886) Gioconda (1876) című operájából Enzo áriájával mutatta fel, hogy tenorként is egyre jobban izmosodó, de finomabb színeit is megőrző hang birtokosa, amivel kapcsolatban az igazat megvallva az előzetesen hallott felvételek alapján kétségeim voltak.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus07

Az operakoncert addig is kissé összegészében túl lírai hangját egy korai Puccini opera, a Manon Lescaut (1893) lírai sláger-közzenéjével folytatta, mely azonban szépséges vonóskari teljesítménye és egészen gyönyörűséges szólói, melyek közül Murin Jaroszlav brácsa- és Janzsó Ildikó katartikus cselló szólóját kel feltétlen kiemelni, de a fafúvósok és a szép fokozással játszó rezesek teljesítménye is nagyszerű volt és előrevetített már valamit a Toscában várható színvonalról.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus08

A pécsi zenekar operakoncertjének első felét Verdi Aidájának egy drámai kettőse zárta, melyben hála a két nemzetközileg is egészen kiváló horvát énekesnek, Kristina Kolarnak és Giorgio Suriannak végre felizzott az igazi operai drámaiság és ugyanakkor a meghitt bensőségesség is hangot és gesztust is kapott. Ez utóbbi különösen is a baritonistától volt igazán nagy teljesítmény, hiszen az ő hangjában az eltelt évtizedek akár azt is megtehették volna, hogy épp ez az érzékeny líraiságnak is teret adó fényesség megkopjon, de szerencsére a kétségtelen fő erény, a drámai véna mellett ebből is maradt bőven muníció. Kristina Kolar pedig Aidaként is bizonyította kiváló hangi kvalitásait mindkét irányban, de most is magas hangjai magabiztosan is szép fényével varázsolta el a pécsi közönséget, mely azért már érezhetően várta milyen lesz majd Puccini Toscája hármójukkal.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus09

Puccini Tosca keresztmetszeténél kezdjük először a látvánnyal, amely sajnos bőven hagyott kívánnivalót maga után, lévén, hogy „csak” a 3 felvonás helyszíneit kaptuk kissé elmosódottan vászonra vetítve, amihez ha több nem is, de a húzásokhoz igazított magyar nyelvű operaszöveg legalább „dukált” volna. Ami viszont nagyszerű volt, az maga az operai keresztmetszet, mely mind zeneileg, mind dramaturgiailag is a legjobb pontokon választotta el, illetve kötötte egybe az operai történetet.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus10

A zenei részletekre térve, már Puccini korában az volt az igazi kérdés egy Tosca előadása kapcsán, hogy van-e igazán megfelelő tenor, Cavaradossi a költő hol társadalmi érzékenységgel bíróan drámai, hol szerelmét kifejezően bensőségesen lírai alakjának hangi megformálásához? Nos, ha az 1900-as megírás körüli időkben még Párizsban is volt olyan év, amikor ezt a kérdést nemlegesen kellett megválaszolni, akkor nem lehet panaszunk, hogy Pauolo Ferreira személyében egy főleg a lírai tenor fachhoz megfelelő tenoristát hallhattunk Pécsett.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus11

Akinek szerencsére nem kellett a tercettbeli „győzedelmes” (vittoria) részletet elénekelnie, de kifejezetten szépen szólt az 1. felvonásbeli Képáriában és a 3. felvonásbeli Levéláriában is érzékenyen finom lírai tenorja. A címszereplővel közös jelenetekben és szerelmi kettősben pedig – ha nem is mindig könnyen, de – azonos hőfokra tudta felizzítani hangját. Mi most egy 2013-as németországi fellépésről ajánljuk meghallgatásra vele a Levéláriát.

Napjainkban a tenor mellett legalább olyan fontos a Tosca előadásoknál egy kiváló, de legalábbis jó címszereplő személye. Nos, a pécsi operakoncert ebből a szempontból egy nemzetközi szinten mérve is az első osztály élvonalába tartozó énekest kapott Kristina Kolar személyében, akinek Tosca szerepében ismét megcsodálhattuk bársonyosan szép mély regiszterét is – ami talán csak néha lehetett volna egy leheletnyivel még erőteljesebb „lent” is – valamint egészen káprázatos lírai középső és magas regiszterét, melyből ez utóbbit olyan magabiztosan is szépnek megmaradni tudó csúcshangokkal töltötte be, mely csak a legnagyobb énekesnőknek sajátja.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus12

Ugyanakkor színészi játéka is egészen magával ragadó és lenyűgöző volt, legyen szó akár Cavaradossival előadott szerelmi kettőséről, vagy Scarpiával közös jelenetéről szó, mely anélkül is sokszínűen is  hihetetlenül drámai tudott lenni, hogy a jelenetvégi gyilkosságot láttuk volna. Soha rosszabb vendégszopránt a pécsi operajátszás színpadain! Mi most Tosca imáját egy 2012-es koncert felvételéről ajánljuk Kristina Kolarral.

Egy Tosca előadás harmadik legfontosabb szereplője, a rettegett rendőrfőnök, Scarpia megformálója, akinek szerepére egy rendkívül rutinos és drámaiságában cseppet sem megkopott hangon éneklő és játszó, nemzetközi rangú énekest köszönthetett a pécsi közönség, a horvát bariton, Giorgio Surian személyében, akinek hangja, ha ma már talán nem is olyan „zsírosan telt” mint a szerep etalon megformálójáé, Tito Gobbié, de színben és a karakter keménységében ahhoz mérhető, különösen Toscával való kettősében.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus13

A Te Deumbeli szólója pedig azért is érdemel kiemelést, mert egyrészt beénekelte fejét elfordítva a kisebb szerepválaszt is, másrészt hatalmas vivőerejű baritonja bírta és állta a zenekarral való „összeütközést” és „dinamikai csatát” is, amiben azért kaphatott volna segítséget a Pannon Filharmonikusok Fesztiválkórusától, ha és amennyiben fontosnak tartották volna ezt az arra illetékesek. Mi most egy olyan tavaly augusztusban közzétett koncert-linket ajánlunk, melyen kórussal együtt énekelte szólókoncertjén a Te Deumot Giorgio Surian.

A pécsi zenekar teljesítményét értékelve első helyen kell szólni a karmester, Bogányi Tibor remek és precíz vezényléséről és koncepciójáról, mely végig maximálisan engedte érvényesülni az énekesek által megformált zenei szépségeket és maximálisan érvényesítette a szerző által is felerősített drámaiságot közöttük. Ehhez kellően visszafogta – amikor kellett a – a dinamikát, lévén, hogy a pécsi előadásnál a zenekar a színpadon ült, nem pedig a zenekari árokban, de azért nagyszerűen felépített és végigvitt drámai csúcspontokat is hallhattunk a teljes zenekaron. A sok szép fafúvós teljesítmény közül természetesen első helyen kell kiemelni a klarinétos, Arnóth Zoltán a „végtelenben feloldódó” szólóját a Levélária előtt és alatt, de nagyszerű volt mindegyik szólam és vezetőik teljesítménye is, akárcsak a teljes, Bánfalvi Zoltán vezette vonóskaré is, miként az ütős- és  rézfúvóskaré is. Nem véletlen, hogy a közönség, hála az énekesek és a pécsi zenekar tökéletes egymásra találásának szűnni nem akaró tapsokkal köszönte meg ezt a ragyogó operakoncertet.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus14

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) utolsó, halála előtt 3 hónappal bemutatott operája, a Titus kegyelme került előadásra pécsi bemutatóként a Kodály Központban április 26-án, kedden este, a Pécsi Egyetemi Zenekar és a Zeneművészeti Intézet hallgatóinak közreműködésével, Kocsár Balázs Liszt-díjas karmester vezényletével, akivel az elmúlt fél évtizedben már hiánypótló operapremierek sorát abszolválták a pécsi magánének-szakos hallgatók diplomakoncertjei keretében. Legyen elég talán csak a Pécsett fél évszázad után újra hallott Händel Julius Caesarra és Weber Bűvös vadászra, vagy a Pécsett még sosem játszott Offenbach Orfeusz az alvilágban és Humperdinck Jancsi és Juliska című operákra utalnunk, melyekkel nemcsak kiváló kvalitásaikról tettek tanúbizonyságot a pécsi egyetemisták, de egy új operai műhely létrejöttéről is, mely a közönség operai horizontjának tágítását is felvállalta.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus15

Ugyanezt a nemes hagyományt folytatták idén is, amikor Mozart nemcsak Pécsett, de Magyarországon is alig ismert opera seriáját (ez a vígoperával, az opera buffával szemben a”komoly opera” hivatalos megjelölése), a Pietro Metastasio nyomán Caterino Mazzolá szövegkönyvére komponált Titus kegyelmének pécsi bemutatójára vállalkoztak. Nos, ha a Titus nem is olyan eredeti zenei nyelvezettel bíró telitalálat, mint mondjuk a Szöktetés a szerájból, a Don Giovanni, vagy a Varázsfuvola, de a Mozart operaszerzői kvalitásairól alkotott képet egy komoly mesterségbeli tudással megírt művel árnyaltabbá teszi. Főleg miután a pécsi egyetemisták nemcsak alapvetően egészen kiváló, profi zenei teljesítményt nyújtottak, de a Romvári Gergely által a vizualitásra kellően építő, mérsékelten modern rendezésű produkcióban színészi kvalitásaikat is maximálisan élményt keltően kamatoztatták.

Az előadás legfőbb külső erőssége a nagyszerűen funkcionáló, mozgalmas háttérvetítést a középpontba állító látvány volt, mely Csorba Réka, Friesz Bernadett, Kalán Viktória és Kreitner Péter kreativitását dicséri. Ahogyan a színpad közepére behozott benzineskanna által Róma felgyújtását szimbolizáló Colosseum fokozatos leégése, a császári Time News Roman képei, vagy a császári palota ablakát kívülről tisztító munkás mélybezuhanása megjeleníttettek, az a legprofibb operai és színházi produkciókban is példamutató remeklésként lenne értékelhető, hogy csak kettőt emeljünk ki a majdnem végig friss és gazdag invenciójú ötlet-kavalkádból.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus16

A Titus császár elleni, I. sz. 79-ben játszódó, szerelmi szállal átszőtt merénylet története kellően gazdag zenei és színészi alakításokra nyújtott  lehetőségeket az ezekkel jókedvvel élő egyetemistáknak. Közülük elsőként a címszerepet megformáló Bagdi Zoltánt emelném ki, mint aki kifejezetten egészen sokszínű színpadi alakítást nyújtott, napjainkra is egy-egy igencsak beszédes gesztussal utalva a hatalom csúcsán álló vezetők örök emberi karakterábrázolásában. Különösen humorának kibontása volt rendkívül eredeti és egyéni. Vokális teljesítménye, ha nem is volt mindig egyenletes, de jó ízléssel felelt meg a szerep kívánalmainak. A második felvonásvégi memória-kiesése ugyan elég nehéz helyzetbe hozta őt magát és a produkciót, a frissen kinevezett operaházi főzeneigazgató, Kocsár Balázs karmesteri és operai rutinja azonban, ha nem is könnyen, de átsegítette a produkciót ezen a helyzeten is. Ahogy mondani szokták ez az, amire nem lehet előre készülni, de mégis meg kell tudni oldani a gyakorlatban. Nos, most ebbe is beletanultak!

Itt kell feltétlen megemlíteni, hogy az egyetemisták eredeti nyelven, tehát olaszul énekelték végig az előadást, a közönség azonban végig folyamatosan olvashatta a szöveget magyarul a vetített kép tetején, ami a közönség tökéletes kiszolgálása terén sok profi előadásnak is példamutató volt.01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus17

A címszereplő után másodikként szóljunk a másik férfi szólistáról, a baritonista Németh Mártonról, aki Pubiloként eddigi, rendkívül sokszínű operai szerepeihez képest jóval kevesebb lehetőséget kapott, azzal azonban maradéktalanul és stílushűen élt.

A pécsi egyetemisták Titus előadásának legkiemelkedőbb szólistái és főszereplői, a kivétel nélkül egészen kiváló teljesítményt nyújtó női énekesek voltak. Közülük elsőként a korábbi császár lányának, Vitelliának szerepével diplomázó, s abban mind színészileg, mind zeneileg nagyon sokszínűen ábrázoló Takács Barbarát kell kiemelni, aki magával ragadóan szép lírai szoprán hangi adottságait virtuózan és nemegyszer kifejezetten bravúrosan kamatoztatta, úgyhogy egy sokfelé nyitott operaénekesi pályára is alkalmas kvalitásúnak vélem mostani tudása alapján.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus18

Hasonlóan szép lírai szoprán hang birtokosa Malejzia Mia is, aki Servilia szerepében épp ezeket a lágyabb, lírai színeket bontotta ki megkapó szépséggel. Sextus szerepében egy harmadik kiváló szopránt hallhattunk, Sóti Erikát, aki nemcsak hangjának szépen formált kiegyenlítettségével felelt meg a nadrágszerep megkívánta követelményeknek, de játékában is volt kellő drámaiság, ha ez a mélyebb regiszterben nem is mindig jött át azzal az erőteljességgel, mint magasabb régióiban.

A végére hagytam Amer Lemját, aki Annio nadrágszerepében egy részt színészi játékban is egy egészen mai megjelenésű ifjút állított elénk, aki egészen különös fényű és színű mezzoszoprán hangjával is elvarázsolta a közönséget.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus19

Bár a műsorlapról lemaradt, úgy vélem, hogy e nagyszerű énekteljesítmények feltétlen megérdemlik, hogy megemlítsük a tanárok nevét is: Takács Barbarát Bazsinka Zsuzsa készítette fel diplomájára, Malejzia Mia tanára Tokody Ilona, Amer Lemja, Sóti Erika és Bagdi Zoltán tanára pedig Wiedemann Bernadett, míg Németh Márton már végzett diplomásként segítette a produkciót.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus20

Szóljunk végül a produkció spiritus rectoráról, Kocsár Balázs Liszt-díjas karmesterről, akinek pálcája és kezei alatt profi zenekarokhoz méltó magas színvonalon muzsikált a Pécsi Egyetemi Zenekar. S nemcsak azért, mert soraiban ott ültek a Pannon Filharmonikusok kiválóságai, így koncertmesterként Gyermánné Vass Ágnes Liszt-díjas hegedűművész, a pécsi zenekar Örökös Tagja, aki jól érezhetően gazdag kollegiális instrukciókkal látta el ifjú muzsikustársait, vagy a kéttagú bőgőszólamot erősítő Piacsek László, hanem azért is, mert az egyetemisták nemcsak ragyogó szólókkal, de remek csapatmunkával is előrukkoltak, karmesterük instrukcióit maximális fegyelemmel és odaadással követve. Ne feledkezzünk meg az egészen kiváló teljesítményt nyújtó klarinétosról, valamint a szintén remeklő oboistáról és fuvolásról sem, s a produkció egészének fazont adó vonóskaron belül a hegedűsök feszesen ritmizált összjátékáról sem. Kocsár Balázs a produkció egészét gondos gazdaként fogta egybe, s nemcsak a zenekart, de a dr. Lakner Tamás vezette, viszonylag kis szerepét jól abszolváló énekkart és a szólistákat is érzékeny, a részletekre maximálisan odafigyelő vezényléssel irányította és inspirálta, a már említett finálé előtti „borulásveszélyes” helyzetben pedig nem mindennapi lélekjelenlétet igénylő szituációs érzékkel mentette meg az előadás fináléját, mely így – a remek ötletekben gazdag rendezés révén is – az emlékezetes pécsi hiánypótló operapremierek sorát egy újabb nagyszerű egyetemista produkcióval gazdagította.

01Koncertvisszhang2016áprilisTosca+Titus22

Fotók: Bublik Róbert és internet

Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s